Vásárolt készletek nyilvántartása


Szakmai körökben vita tárgyát képezi, hogy a készletek nyilvántartási ára és az év végi készletértékelési ár miként határozható meg helyesen, egy vállalkozáson belül, a számviteli politikában, az értékelési szabályzatban. Egyes vélemények szerint egy-egy készletcsoportnál azonos módon kell eljárni. Az Szt. nem ad arra lehetőséget, hogy a kereskedelmi áruknál másként értékeljék a nagykereskedelmi készleteket, mint a kiskereskedelmi árukat. Azokat vagy a FIFO-módszerrel, vagy mérlegelt átlagáron, vagy elszámolóáron kell értékelni. Más vélemény szerint ez a számviteli törvényből nem következik. Ha egy vállalkozás nagykereskedelmi raktárt működtet, és ott a nyilvántartás vezetése folyamatosan mennyiségben és értékben történik, lehetséges a mérlegelt átlagár. Ugyanakkor, ha ez a vállalkozás kiskereskedelmi boltot is működtet, és ott nem vezet folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartást, ott – csak az év végi értékelésnél – a FIFO-elv szerint határozza meg a készletértéket. Ezt abban az esetben is megteheti, ha a nagykereskedelmi raktár is ad át kiskereskedelmi egységének eladásra árut, az egyébként nagykereskedelmi célra beszerzett áruból. Melyik a járható megoldás?


Megjelent a Számviteli Levelekben 2011. január 13-án (235. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4857

[…] állapítják meg. Az Szt. 16. §-a (1) bekezdésének előírása, az egyedi értékelés elve a készletelemek rögzítésére és értékelésére is vonatkozik. Egyedenkénti értékelésnek minősül a különböző időpontokban beszerzett, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési áron, továbbá a FIFO-módszerrel történő értékelés is az Szt. 46. §-ának (3) bekezdése alapján. A számviteli alapelveknek való megfelelésből valóban az következik, hogy ha a társaság a vásárolt készleteket mennyiségben és értékben folyamatosan nyilvántartja, akkor ugyanazon készletfajtánál, ugyanazon raktárban lévő készletek esetében azonos értékelési módszer szerint határozza meg a tényleges bekerülési értéket a leginkább, a legjobban megközelítő készletértékelési módszer alkalmazásával. Nincs (és nem is indokolt, hogy legyen) olyan törvényi előírás, mely szerint a nagykereskedelmi célokra elkülönítetten tartott vásárolt készletekről nem kell nyilvántartást vezetni, ha a kiskereskedelmi készletekről nem vezetnek nyilvántartást, és fordítva sem, ha a nagykereskedelmi készletekről folyamatosan mennyiségi és értékbeni nyilvántartást vezetnek, akkor a kiskereskedelmi készletekről is ugyanolyan nyilvántartást kell vezetni. A kérdésre tehát a válasz az, hogy a más vélemény szerinti készletnyilvántartás, […]
 
Kapcsolódó címke:
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.