Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2012. október 31-én (275. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5635

[…] 2012. 01. 01-től hatályos 48. §-ának (8) bekezdése alapján, ha a beszerzés ellenértékének kiegyenlítése valutában történik, akkor a termék, illetve a szolgáltatás értéke az ellenértékként fizetett valuta könyv szerinti árfolyamán is meghatározható. (Számvitel-politikai döntést igényel!)Az előbbiekből következően a munkavállalóval szembeni egyéb követelésként az általa euróban átvett napidíjat, illetve ellátmányt ugyanazon az euróárfolyamon kell kimutatni, mint amilyen árfolyamon a valutapénztárban szerepel (T 3613 – K 382), így árfolyam-különbözet az átadáskor nem lehet.Amikor a munkavállaló a kiküldetésből visszatér, akkor az általa átvett napidíjjal, illetve ellátmánnyal el kell számolnia, az elszámoláshoz azokat a számlákat, bizonylatokat kell – célszerűen – jegyzékbe foglalva átadnia, amelyek az átvett euró felhasználását dokumentálják. Csak azt az eurómennyiséget tudja visszaadni és lehet a valutapénztárba bevételezni (T 382 – K 3613), amelyet nem költött el (visszavételezés a visszavétel napján érvényes választott devizaárfolyamon, amiből az is következik, hogy a 3613. számlán emiatt árfolyam-különbözet keletkezik!). Így a cég által követett gyakorlat ellentétes a számviteli előírásokkal, mert olyan valutát is bevételez, majd kiadásba helyez, ami nem kerülhetett be a pénztárba!A kiküldött munkavállaló elszámol az ellátmányként kapott euróval a felhasználás dokumentumainak átadásával. Ezeket a tételeket jellemzően költségként kell – a tényleges elköltés napjával – elszámolni (de lehet eszközbeszerzés is). A már ismertetett törvénymódosítás […]