Vevő kijelöléséért fizetett összeg illetéke
Kérdés
Eladó és vevő egy ingatlanra ügyvéd által ellenjegyzett ingatlan-adásvételi előszerződést kötött. Ebben az előszerződésben a szokásos és szükséges rendelkezések mellett egy önálló pontban a következő rendelkezést is rögzítették: "Felek rögzítik, hogy vevő jogosult az adásvételi szerződés megkötésére maga helyett 3. személyt jelölni, mely szerződésszerű teljesítésnek minősül." Ennek megfelelően a vevő az adásvételi szerződés megkötésére maga helyett 3. személyt (egy Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságot) jelölt meg. Eladó és a 3. személy megkötötte az adásvételi szerződést, az ügylet teljesült, a 3. személy az eladó részére az előszerződésben, majd a szerződésben azonos összegben rögzített vételárat megfizette. A pontosság kedvéért a továbbiakban az előszerződés vevője legyen korábbi vevő, a 3. személy legyen tényleges vevő. A korábbi vevő a vevőkijelölési jogát a tényleges vevő javára – különmegállapodásban rögzítetten, pénzben kifejezett ellenérték fejében – gyakorolta. Ezt az ellenértéket a korábbi vevő kiszámlázta a tényleges vevő felé, aki azt meg is fizette a korábbi vevő részére. Tehát a tényleges vevő az ingatlan megszerzése kapcsán az eladó részére megfizette az ingatlan szerződésben rögzített vételárát, és a korábbi vevő részére megfizette a különmegállapodás alapján javára gyakorolt vevőkijelölés ellenértékét. A vevőkijelölésért fizetett ellenérték része lehet-e az Itv. 102. §-ban meghatározott forgalmi értéknek, vagyis kell-e ezen ellenérték után vagyonszerzési illetéket fizetni?
Megjelent a Számviteli Levelekben 2023. január 12-én (478. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 9074
[…] ugyanakkor arról a vagyonszerző nyilatkozhat [Itv. 69. § (2) bekezdés]. Az állami adóhatóság a forgalmi értéket elsősorban az összehasonlító értékadatok alapján állapítja meg, de – összehasonlító értékadatok hiányában – más értékmeghatározó módszert (nettó pótlási költségalapú értékbecslés, hozamszámításon alapuló értékbecslés stb.) is alkalmazhat. Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása során a vagyonszerző nyilatkozatát figyelembe veheti, szükség esetén helyszíni szemlét tarthat, külső szakértőt vonhat be, továbbá felhasználhatja az ingatlan energiatanúsítványában foglalt adatokat, továbbá az összehasonlító értékadatok kimunkálása érdekében nyilvántartást vezet [Itv. 69. § (3)–(5) bekezdés]. Mindezen jogszabályhelyek alapján az állami adóhatóság – főszabály szerint – az összehasonlító értékadatok alapján határozza meg a forgalmi értéket (több, hasonló jellemzőkkel bíró, korábban adásvétel tárgyát képező ingatlan forgalmi értéke, az ingatlan tényleges jellemzőinek árazása és mindezek összevetése alapján). Amennyiben értékelhető összehasonlítható tranzakciók nincsenek, vagy azok száma nem elégséges a forgalmi érték megbízható kalkulálásához, akkor az adóhatóság más értékmegállapító módszert is használhat (így a jövőbeni jövedelmek tőkésítése módszerét üzleti ingatlanoknál, építésiköltség-alapú módszert egyedi jellemzőkkel bíró ingatlannál). Az állami adóhatóság tehát a forgalmi értéket nem a felek közötti szerződéses ár és a vevő egyes, ügylettel összefüggő […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*
