Számviteli Levelek      
Előfizetőink honlapunkon feltett kérdésére 7 napon belül e-mailben választ adunk!
Előfizetőink honlapunkon feltett kérdésére 7 napon belül e-mailben választ adunk!

5 találat a megadott adóalap megosztása tárgyszóra

Az Ön által megadott fenti keresési szempont(ok)nak megfelelő kérdéseket időrendben (legfrissebb elől) jelenítettük meg. Kattintson alább a válasz megjelenítéséhez!

1. találat: Eszközérték szerinti adóalap-megosztás

Kérdés: Az iparűzésiadó-alap megosztása során pontosan hogyan kell figyelembe venni a tárgyévben, év közben újonnan beszerzett, vagy épp értékesített, s így év közben kivezetett telek értékét? A helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény mellékletének 1.2 pontja nem részletezi, hogy mikori állapotot kell az év végi adóbevallásnál ehhez alapul venni. A kitöltési útmutatókat is tanulmányoztuk, de erre vonatkozó iránymutatást nem találtunk. Bizonytalanok vagyunk az iparűzési adó alapjának megosztása kapcsán, hogy egy év közben értékesített telek esetében miként járunk el helyesen?
Részlet a válaszból: […]1.2 pontja első mondata (pontosabban a kurzív szövegrész) közvetetten adja meg, az alábbiak szerint: a településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az adóalapot megosztani. E mondatból két következtetés vonható le. Az egyik az, hogy az adóalap-megosztásnál csak azok az eszközök vehetőek figyelembe, amelyeket a vállalkozás az adóév során a vállalkozási tevékenységhez használt. A másik - részint az adó adóévi elszámolásából is következő - leszűrhető megállapítás az, hogy a vállalkozási tevékenységhez használt eszközök adóévi eszközértéke összegénél figyelembe kell venni a használat időtartamát is. Ezért a csak az adóév egy részében használt eszközök értékét (a kérdésbeli[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2019. április 18.
Az olvasói kérdés sorszáma a Számviteli Levelek adatbázisban: 7911
Kapcsolódó tárgyszavak:

2. találat: Iparűzési adó alapjának megosztása

Kérdés: Mezőgazdasági őstermelőnek, akinek a székhelye a városi lakása, telephelye pedig egy faluhoz tartozó tanya, hogyan kell megosztania az iparűzési adó alapját? Saját maga után nincsen személyi jellegű kifizetése, alkalmazottja sincsen. Eszközei (a mezőgazdasági eszközök, még a mobiltelefonja is) a telephelyén vannak, az adminisztrációt is a tanyán végzik. Ilyen esetben miért nem jó a 0 és 100 százalék megosztás?A székhely szerinti adócsoport követelheti-e a "legalább 10 százalék" megfizetését részükre?
Részlet a válaszból: […]megosztásról akkor, ha az adózó a székhelyre nem mutat ki adóalapot. Tekintettel arra, hogy a székhely fogalmából következően is az a központi ügyvezetés helye, nem lehet azzal érvelni, hogy ott "semmiféle" tevékenység nem folyik. Megosztási kötelezettség vitathatatlanul fennáll, ugyanakkor azt az adózónak kell elvégeznie, az adóhatóság pedig azt ellenőrizheti. Nincs olyan törvényi rendelkezés, amely szerint az adóhatóság követelhetné, hogy az adóalap "legalább 10 százalékát" vagy bármely más arányát a székhelyhez kell rendelni. Az adóalapnak ugyanis a településen végzett tevékenységgel kell arányban állnia, ezt biztosítják a Htv. mellékletében meghatározott megosztási szabályok is. A személyi jellegű ráfordítás arányos módszer, illetve a komplex módszer alkalmazásakor a magánszemély vállalkozó, továbbá ha a nem magánszemély vállalkozó ügyvezetője után személyi jellegű ráfordítás nem merült fel, akkor utánuk személyi jellegű ráfordításként 500 000 forintot kell figyelembe venni. A vállalkozó (illetve az ügyvezető) napi munkaidejének egy részét lehet (kell) tehát a székhelyhez rendelni, annak arányában, amilyen arányt a székhelyhez kötődő üzletvezetési adminisztratív funkciók a tevékenység egészében képviselnek. A székhely[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2004. március 18.
Az olvasói kérdés sorszáma a Számviteli Levelek adatbázisban: 1629
Kapcsolódó tárgyszavak: ,

3. találat: Iparűzési adó: az adóalap-megosztás szabályai

Kérdés: A 2001-től hatályos Htv. alapján a törvény által meghatározott eszközérték és a személyi jellegű ráfordítás szerinti adóalap-megosztás esetünkben - az építőipari tevékenység speciális jellegéből adódóan - nem valósítható meg, a számított adatok erősen torzított arányokat eredményeznek. A megosztási módszer alkalmazásával törvényt sértünk, mivel nem alkalmazható olyan módszer, amely az egyes telephelyeknél "0" adóalapot eredményez. Mi a megoldás?
Részlet a válaszból: […]6 hónapot meghaladó építőipari tevékenységvégzés ugyanakkor - még akkor is, ha a munkálatok valamennyi fázisát alvállalkozók végzik - feltételezi azt, hogy a fővállalkozó valamely munkavállalója felügyeli, ellenőrzi, átveszi az alvállalkozók munkáját. Az adóalap-megosztás során tehát az utóbbi esetben is (ahol nem az adózó munkavállalói végzik ténylegesen a munkát, ahol nem az adózó eszközeivel folyik a tényleges munkavégzés) ezen munkavállaló után elszámolt személyi jellegű ráfordítás jelenhet meg (legalább részben) a telephely szerinti településen. Amennyiben az adott munkavállaló (foglalkoztatott) több telephely szerinti településen is felügyeli a munkálatokat, illetve munkaidejének egy részében a székhely szerinti településen végez munkát, akkor a munkavégzés arányában lehet figyelembe venni az utána elszámolt személyi jellegű ráfordítást az egyes telephelyek, illetve a székhely szerinti településen. A megosztás eredményeként nem lesz aránytalanabb a keletkező adóalap (már ha viszonyításról egyáltalán lehet ez esetben beszélni, azaz mihez képest lenne aránytalan az adóalap), hiszen[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2002. február 28.
Az olvasói kérdés sorszáma a Számviteli Levelek adatbázisban: 576
Kapcsolódó tárgyszavak: ,

4. találat: Iparűzési adó: egyéni vállalkozó

Kérdés: A Htv. 1.1 pontja szerint a több önkormányzat területén működő egyéni vállalkozó a személyi jellegű ráfordítás szerinti adóalap-megosztási módszer szerint saját maga után 500 ezer Ft személyi jellegű ráfordítást vehet igénybe. Hogyan kell ezt értelmezni egy budapesti székhelyű (lakóhelyű), de egy másik önkormányzat területén telephellyel rendelkező egyedül (alkalmazott és segítő családtag nélkül) működő egyéni vállalkozó esetében?
Részlet a válaszból: […]személye után figyelembe vehető 500 ezer forintot a székhelyen, illetve a telephelyen folytatott tevékenység arányában kell megosztania. Amennyiben például a székhelyhez kötődő adminisztratív feladatok, tevékenységek az összes vállalkozási tevékenységben 10 százalékos arányt
A kérdésre adott teljes válasz megjelenítéséhez válasszon a jobb oldali lehetőségek közül,
az Így olvashatja a teljes választ...
...ha előfizetőnk jelentkezzen be felhasználónevének és jelszavának megadásával
illetve
...ha látogató elküldjük e-mailen önnek a választ, ekkor munkhelyi e-mail címének megadásával indíthatja el a folyamatot*
* ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2001. november 22.
Az olvasói kérdés sorszáma a Számviteli Levelek adatbázisban: 431

5. találat: Iparűzésiadó-kötelezettség megosztása a telephelyek között

Kérdés: A vezetékes (nyomvonalas) létesítményhez kötött szolgáltatást nyújtó vállalkozások iparűzésiadó-kötelezettsége fennáll-e minden olyan településen, ahol a szolgáltatást igénybe veszik?
Részlet a válaszból: […]pontja szerint ugyanis - többek között - a bánya, a kőolaj- és földgázkút, valamint a raktár telephelynek minősül, a vízkút és a víztározó medence pedig - a társaság tevékenységére tekintettel - az ilyen létesítményekkel analóg üzleti létesítményeknek minősülnek. Telephellyé válik a Htv. 37. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt tevékenységek - a nyomvonalas létesítményen végzett kivitelezési, fenntartási munkák - végzésének helye is, ha az adott településen az adóévben a tevékenység végzésének időtartama a 3 hónapot meghaladja, 2001. január 1-jétől pedig akkor, ha a 6 hónapot meghaladja. Az adókötelezettség teljesítése mindig felveti az adóalap helyes megosztásának kérdését. A Htv. 39. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, azaz székhelyén kívüli településen legalább egy telephelyet tart fenn, akkor az adóalapját - a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően - a vállalkozónak kell a Htv.-mellékletben meghatározottak szerint megosztania. Az adóalapot tehát a székhely, telephely szerinti települések között meg kell osztani a tevékenységre leginkább jellemző megosztási módszer segítségével. A vállalkozási szintű - azaz a Htv. 39. §-ának (1) bekezdése szerinti - adóalap természetesen magában foglalja a vállalkozó székhelyén, telephelyén kívüli településen folytatott tevékenységből származó részadóalapot is. Az adókötelezettség fennállása egyébként nem annak függvénye, hogy a településen felmerül-e személyi jellegű ráfordítás, vagy található-e az adóalap-megosztásba bevonandó eszköz. Az alkalmazott megosztási módszernek azonban biztosítani kell, hogy ha egy településen fennáll az adókötelezettség, akkor oda pozitív adóalaprész jusson. Ellenkező esetben az alkalmazott megosztási metodika nem a tevékenységre leginkább jellemző módszer, azaz a megosztás Htv.-ellenes lenne. A fentiekből következik, hogy a Htv. 2000. január 1-jétől hatályos mellékletének 2. pontja szerinti megosztási módszer alkalmazása a vezetékes szolgáltatást végző vállalkozás tevékenységére leginkább jellemző megosztási metodika, ugyanis ez eredményez minden adókötelezettséggel érintett[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2001. március 8.
Az olvasói kérdés sorszáma a Számviteli Levelek adatbázisban: 70
Kapcsolódó tárgyszavak: , ,