552 cikk rendezése:
1. cikk / 552 Számlázott áramfogyasztás továbbszámlázása
Kérdés: A társasház néhány lakástulajdonosa saját költségén elektromos autótöltőt telepített a társasházban, amelynek a fogyasztását a társasház fizeti az áramszolgáltató felé. Az elektromos autótöltő az egyes tulajdonosok részére kiállított, névre szóló felhasználói kártyával vehető igénybe. Az egyes felhasználói kártyához tartozó áramfogyasztás az áramszolgáltató által biztosított online felületen külön-külön kimutatásra kerül. A társasház ezen névre szóló kimutatás alapján társasházi havi egyenlegközlőben közzéteszi az egyes tulajdonosok elektromosautótöltő-áramfogyasztásának díját, amelyet a tulajdonosok megfizetnek a társasház folyószámlájára. A tulajdonosok által a társasház részére megfizetett elektromosautótöltő-áramfogyasztási díj a társasház részéről vállalkozási tevékenység bevételének, vagy esetleg valamilyen más jogcím szerinti bevételnek minősül? A társasháznak van számlakiállítási kötelezettsége az elektromos autótöltő áramfogyasztásának díjáról a fogyasztó tulajdonosok részére, vagy elegendő a társasház havi egyenlegközlőben történő előírás?
2. cikk / 552 Nyílt végű pénzügyi lízing áfaelszámolása
Kérdés: Áfaalany kft. nyílt végű pénzügyi lízing keretében személygépkocsit lízingel. A személygépkocsi hibrid jellegű, elektromosan is használható. A lízing áfatartalmát útnyilvántartás alapján számolnánk el, amely alapján több mint 50%-os a hivatalos használat. Ha tisztán elektromosan használja, nincs benzinfogyasztás, a költség a töltési díjban mutatkozik. Az előző lízingelésnél, ami benzines személygépkocsi volt, költségként a cég a benzinszámlát számolta el. A hibrid személygépkocsi esetén mi a helyes költségelszámolási mód?
3. cikk / 552 Tárgyi eszköz vagy fogyóeszköz
Kérdés: Társaságunk új profilként szállodai üzemeltetésre és könyvelésre vállalkozott. A szükséges felszerelések, kellékek függvényében szeretnénk tárgyieszköz- és anyagköltség-kategorizálás szempontjából szakvéleményt kérni:
Azon túlmenően, hogy a mindenkori számviteli törvény teljesülésével meghatározzuk számviteli politikánkban a kis értékű tárgyi eszközök általunk indokolt értékhatárát, szeretnénk iránymutatást kérni a befektetett eszközök és forgóeszközök típusának számszerűsíthető, megalapozott szétválasztására. A folyamatban lévő beszerzések során tételesen érkeznek a könyvelésre a konyhai, takarítóeszközök és szobaberendezések. (Többek között serpenyők és kések, poharak; szappanadagolók és törölközők, párnák, huzatok, függönyök; összecsukható kerti székek és asztalok, hajszárítók.) Egy televízió vagy mikró esetén nem merül fel kérdés ugyebár a mérlegben tárgyi eszközként való elhelyezésre vonatkozóan, viszont ily csekély értékű, sérülékeny tárgyak, anyagok esetén (például étkészlet, poharak) már elgondolkodunk azon mi is, hogy ezen eszközök sorolhatóak-e az „Egy éven belül elhasználódó anyagi eszközök költségei” fogalmához, így elszámolhatók-e azok felhasználásakor anyagköltségként?
Forgóeszközök kapcsán felmerülő bizonytalanság számunkra még a készletek kezelése. Nyers- és alapanyagként tárgyalhatunk az éttermi felszolgálás során felhasznált alapanyagokról, s a bár esetén kereskedelmi árunak számít például az ásványvíz, szeszes ital. Mi a helyzet azonban a kevert felhasználással, azaz az éttermi részlegen kiszámlázott palackos, üveges üdítőkkel és a bárban receptúra szerint felkínált koktélokhoz felhasznált gyümölcsökkel, kimérős alkohollal? Társaságunk készletkezelő programot kíván alkalmazni, amely független a könyvelői rendszertől, mennyiségi és egységár szerinti kimutatás számításával csökken havi leltár szerint a készletállomány. Milyen útmutatással érdemes ellátni a leltározó személyét, hogy a könyvelésen egyértelműen és valóságot tükrözően kerüljön a készletmozgás kimutatásra?
Azon túlmenően, hogy a mindenkori számviteli törvény teljesülésével meghatározzuk számviteli politikánkban a kis értékű tárgyi eszközök általunk indokolt értékhatárát, szeretnénk iránymutatást kérni a befektetett eszközök és forgóeszközök típusának számszerűsíthető, megalapozott szétválasztására. A folyamatban lévő beszerzések során tételesen érkeznek a könyvelésre a konyhai, takarítóeszközök és szobaberendezések. (Többek között serpenyők és kések, poharak; szappanadagolók és törölközők, párnák, huzatok, függönyök; összecsukható kerti székek és asztalok, hajszárítók.) Egy televízió vagy mikró esetén nem merül fel kérdés ugyebár a mérlegben tárgyi eszközként való elhelyezésre vonatkozóan, viszont ily csekély értékű, sérülékeny tárgyak, anyagok esetén (például étkészlet, poharak) már elgondolkodunk azon mi is, hogy ezen eszközök sorolhatóak-e az „Egy éven belül elhasználódó anyagi eszközök költségei” fogalmához, így elszámolhatók-e azok felhasználásakor anyagköltségként?
Forgóeszközök kapcsán felmerülő bizonytalanság számunkra még a készletek kezelése. Nyers- és alapanyagként tárgyalhatunk az éttermi felszolgálás során felhasznált alapanyagokról, s a bár esetén kereskedelmi árunak számít például az ásványvíz, szeszes ital. Mi a helyzet azonban a kevert felhasználással, azaz az éttermi részlegen kiszámlázott palackos, üveges üdítőkkel és a bárban receptúra szerint felkínált koktélokhoz felhasznált gyümölcsökkel, kimérős alkohollal? Társaságunk készletkezelő programot kíván alkalmazni, amely független a könyvelői rendszertől, mennyiségi és egységár szerinti kimutatás számításával csökken havi leltár szerint a készletállomány. Milyen útmutatással érdemes ellátni a leltározó személyét, hogy a könyvelésen egyértelműen és valóságot tükrözően kerüljön a készletmozgás kimutatásra?
4. cikk / 552 Leltárkülönbözet rendezése
Kérdés: Év végén kiderült, hogy tápgyártás alkalmával alapanyagcsere miatt leltárkülönbözet (mind hiány, mind többlet) alakult ki egyes alapanyagokat illetően. A pontos alapanyagcserékről nincs tudomásunk, csak sejtésünk van arról. Hogyan kell ezt év végén korrigálni, hogy a tényleges mennyiség és a nyilvántartás szerinti mennyiség egyezzen?
5. cikk / 552 Társasházi lakásépítés – telekbeszerzés könyvelése
Kérdés: A kft. társasházi lakásokat épít értékesítésre, amelyhez az építési telket maga szerzi be. Hogyan kell könyvelni a telekbeszerzést (a vásárláskor még nem lehet tudni, hogy építkezik-e rá, vagy értékesíteni fogja) és a kész ingatlan értékesítésekor a telekhányad kivezetését? Egyik megoldás: Beszerzés: T 26 – K 454. Építkezés megkezdésekor: T 51 – K 26. A társasház használatbavételi engedélyének kiadásakor: T 25 – K 581. Az értékesítéskor: T 581 – K 25. Másik megoldás: Beszerzés: T 26 – K 454. Az értékesítéskor: T 814 – K 26. A telekhányad (m2, illetve %) az adásvételi szerződésben fel van tüntetve, de nincs hozzá külön érték rendelve, illetve a számlán lakóingatlan-értékesítés szerepel (nem kerül a telekhányad kirészletezésre). Kifejezetten a telekhányad könyvelésében szeretném a segítségüket kérni.
6. cikk / 552 Megkezdett építkezés költségeinek kimutatása
Kérdés: Építőipari vállalkozás jellemzően saját vállalkozásban épített lakásokat értékesít magánszemélyek részére. A 2024-ben induló építkezés teljes mértékben generálkivitelezőn keresztül történt. 2024. év végéig az építkezés nem fejeződött be, árbevétel nem keletkezett. Iparűzésiadó-alap nem volt. 2025. év során folytatódik és befejeződik az építkezés, az értékesítés során bevétele keletkezik a vállalkozásnak, amivel szemben már el tudjuk számolni az építkezés költségeit. Hogyan szerepeltessük a 2024. év beszámolójában a félkész építkezést? Járható út lenne-e a költségek időbeli elhatárolása? 2025-ben iparűzésiadóalap-csökkentő tételként a telek bekerülési értékét és a 2 év során felhasznált anyagok költségét szeretnénk elszámolni. Számviteli, illetve iparűzésiadó-törvények vonatkozásában ez így megfelelő? Mi a megoldás? Esetleg projektelszámolás keretében az arányos bevétel elszámolása 2024-ben?
7. cikk / 552 Cégautóadó az üzembentartónál
Kérdés: Adott A kft. és B kft. Az A kft. szakszervizként működik, a B kft. használt személygépkocsikkal kereskedő cég. Mindkét cégben több tárgyi eszközként nyilvántartott személygépkocsi van, mivel karosszériajavítás, szervizelés esetén csereautókat biztosítunk ügyfeleink részére. Az egyik ilyen, A kft. tulajdonában lévő, tárgyi eszközként nyilvántartott autónkat a B kft. nevére átírattuk üzembentartóként, ugyanis kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetén kedvezőbb a díjtétel, ha flottában kötjük azt meg. Hol kell megfizetni a cégautóadót, a tulajdonosnak vagy az üzembentartónak kell azt bevallania, befizetnie? Az üzemanyagköltség hol számolható el? Nyilvántartani, értékcsökkenést elszámolni az A kft.-ben fogom (csak a kedvezőbb biztosítás miatt írattuk át üzemben tartóként az autót a másik kft. nevére).
8. cikk / 552 Jóváíró energiaszámlák könyvelése
Kérdés: 2025. évben folyamatosan kapok 2022. és 2023. évi jóváíró energiaszámlákat az áramszolgáltatótól. Betehetem a 2025. évi könyvelésbe, ha nem jelentős a hiba, vagy mindenképpen a társaságiadó-bevallást kell önellenőrizni az adott évre, évekre? Iparűzési adó tekintetében mi a teendő?
9. cikk / 552 Energiahatékonysági megtakarítás könyvelése
Kérdés: Termelővállalatként energiahatékonysági beruházásokat hajtunk végre, és a várható megtakarítást auditáljuk, így Hitelesített Energiamegtakarításhoz (HEM vagy máshol EKR-nek hívják) jutunk. Ezeket kétféle módon hasznosítjuk: egyrészt értékesítjük a kötelezett részére a piacon, másrészt átadjuk az energiaszolgáltatónak. A vele kötött szerződés szerint a földgáz árának egyik eleme egy ún. PKD-díj, ami euróban van meghatározva, és a fogyasztással arányos. Ezt az elemet a szolgáltató nem számlázza felénk a gázév során, cserébe mi HEM-et adunk át, ugyancsak a szerződésben meghatározott áron. A gázév végén elszámolunk egymással, és amennyiben kevesebb az általunk átadott HEM, akkor a HEM-mel le nem fedett PKD-t utólag kiszámlázza felénk az energiaszolgáltató. Mi az átadott HEM-et nem számlázzuk, és számlát sem kapunk a lefedett PKD-díjról. Az utolsó három hónap ki nem számlázott PKD-díját csak a gázév végét követő 90 napon belül kell lefednünk. Kérdésünk a fentiek számviteli kezelése, mert nem egyértelműek az állásfoglalások és a könyvvizsgálónk véleménye.
10. cikk / 552 Vásárolt mezei leltár könyvelése
Kérdés: A vásárolt mezei leltárt számla alapján az alábbi módon könyvelem: 1. Vásárolt mezei leltár beszerzési számla alapján (nettó): T 51. Anyagköltség – K Szállítók; 2. Vásárolt mezei leltár készletre vétele: T 2 STK – K 58. STKÁV; 3. Felhasználás: T 58. STKÁV – K 2. STK. Helyes-e az eljárásom?
