247 talált cikk a beszerzési ár kifejezésre

Kérdés: A kft. készletei elszámolásához, a készletmozgások nyilvántartásához jelenleg a FIFO-módszert alkalmazza, ez szerepel a számviteli politikában. A mérlegfordulónapot követő naptól szeretne áttérni az átlagáras elszámolásra (jelentős az egységárváltozás az árfolyammozgás következtében). A fordulónapi készletet át kell értékelni? Ha igen, akkor a fordulónapon már az új értékelési módszert kell alkalmazni, és a beszámolóban az átértékelt értéken szerepeltetni az árukészletet, vagy pedig a nyitás utáni rendező tételként kell kezelni az értékelési módszer változásából adódó értékkülönbözetet? Hogyan kell könyvelni az értékkülönbözetet? (A készlet főkönyvi számlához mi lesz az ellenszámla?) A társaság a számviteli politikáját a tényleges áttérés esetén módosítja.

Kérdés:

Van két kft., kapcsolt vállalkozások. Ez egyik át akar adni a másiknak 1 Mrd Ft piaci értékű tárgyi eszközt. Mindkét cég a Tao-tv. hatálya alá tartozik.
Három variációban gondolkodnak:
a) Tényleges piaci áron történik az eladás – ez számvitelileg, adóügyileg rendben van.
b) Ingyenes eszközátadás.
– A 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) 67. §-a értelmében nem követel semmilyen áfát, illetve nem ellentétes a jogszabállyal, ha eltérnek a piaci értéktől.
– A fogadónál 1 Mrd Ft eszközérték-beruházás lesz, PIE-vonzattal az egyéb bevételen keresztül (1 Mrd), Écs alapján visszavezetésre kerül folyamatosan.
– Az átadónál kivezetés (persze lehet, hogy 1 Mrd Ft-nál kisebb összeg a nyilvántartás szerinti érték) – egyéb ráfordítás.
– Fontos kérdés a tao szerinti adóalap növelés/csökkentés. Ez hogyan alakul?
c) 0 és 1 Mrd Ft közötti értéken történne az eladás – az áfa a számla alapján kerül felszámításra [lásd a b) pontot is].
– A befogadónál csak a számla alapján lesz beruházási érték?
– Esetleg piaci értéken kellene a beruházást állományba venni a szállítókkal szemben és PIE-vel/egyéb bevétel/d szemben?
Gondolunk egy végletekig kiélezett helyzetre is, hogy ha 1 Ft-ért adja el, vagy ha ingyenesen adja át – micsoda jelentős különbség. Hiszen 1 Ft híján 1 Mrd Ft az „ajándék”. Itt is kérdésként merül fel a tao szerinti adóalap növelés/csökkentés. Ez hogyan alakul? Illetve felmerült a b) és c) pont kapcsán az esetleges illetékfizetés kérdése is.

Kérdés: Gabonakereskedelemmel foglalkozó cég saját üzemeltetésű járművekkel is szállítja az árut tárolóba, raktárba. A raktárba történő beszállítás költsége a beszerzési ár része. Önköltségszámítási szabályzat alapján megállapításra kerül a felmerült költség. Milyen könyvelési tételekkel, milyen számlaösszefüggéssel kell átvezetni ezen költséget a 2. Számlaosztályba, elsődleges ötös könyvelési rendszer alkalmazása esetén?

Kérdés: A kft. személygépkocsik gyorsszervizeként működik. A cég belföldi áfaalany. Rengeteg alkatrészt vásárolnak az alkatrészt forgalmazó cégtől, részben továbbértékesítési céllal, főként beépítve azokat a javítandó személygépkocsikba. Az alkatrészt forgalmazó cégtől a kft. indulásakor, tavaly tárgyi eszközöket is beszerzett, amelyre eszköztámogatási szerződést kötöttek. Ezeket az eszközöket a cég áfásan számlázta, a számlák áfaösszegét kellett csak kifizetni, a fennmaradó részre egyéves fizetési határidőt kaptunk. A számlafizetés határidejéig köteleztük magunkat arra, hogy x + áfa értékben vásárolunk járműalkatrészeket tőlük, ezért 48%-os alapkedvezményt kapunk az alkatrészek árából, illetve a beszerzett eszközök árának nettó összegét utólag adott forgalmi kedvezményként megkapjuk. Az utólagos kedvezményről, tehát a tárgyi eszközök nettó értékéről kapnunk kell majd egy jóváíró számlát? Mindaddig ezeket nyitott szállítónként kell nyilvántartani? Hogyan könyveljük ezeket az utólag adott kedvezményeket? Az eszközbeszerzéseket tárgyi eszközként könyveltük, értékcsökkentettük.

Kérdés: A kft. új és használt terítők, díszpárnák, dísztárgyak értékesítésével is foglalkozik. Az általános áfaszabályokon túlmenően a használt ingóság értékesítésére vonatkozó árrésadózást is alkalmazza. Holland magánszemély vásárolt használt terítőket, díszpárnát, amelyet árrésáfásan értékesítettünk részére. Számlát nem kért, pénztárgépes nyugtát állítottunk ki, bankkártyás fizetés történt. Az ügyfél egy hét múlva visszahozta a terméket, a kft. tulajdonosa hajlandó visszavásárolni azokat. Ugyanakkor a terítő már foltos volt, ezért csökkentett visszavásárlási árban állapodnak meg. A pénztárgép nem tud sztornónyugtát kiállítani, emiatt a „pénztárgép napi bevételének módosító tételei” nyomtatványt állítanánk ki, és készpénzben történne a csökkentett összeg kifizetése a házipénztárból. Ennek a számviteli elszámolása hogyan történik?
(A példát a válaszban ismertetjük az ismétlés elkerülése érdekében.)
Jó megoldás-e az, hogy a –60 E Ft-ról feljegyzést készítünk a fent nevezett nyomtatványon? Ezt úgy kezeljük, mintha most vásároltunk volna egy használt terítőt (árrést csökkent vagy készletet növel?), melyet, ha újra értékesítünk, árrésáfásan fogjuk értékesíteni? Melyik összeg lesz a beszerzési ár, 50 E Ft vagy 60 E Ft? Megtehetjük-e, hogy csökkentett áron vásároljuk vissza a terméket? Emiatt, hogy a pénztárgépben nem tudjuk ezt végigvezetni, ezért a GT (grand total) soha nem fog egyezni a házipénztárban lévő összeggel, ez így elfogadható?

Kérdés: Áfaalany kft. nyílt végű pénzügyi lízing keretében személygépkocsit lízingel. A személygépkocsi hibrid jellegű, elektromosan is használható. A lízing áfatartalmát útnyilvántartás alapján számolnánk el, amely alapján több mint 50%-os a hivatalos használat. Ha tisztán elektromosan használja, nincs benzinfogyasztás, a költség a töltési díjban mutatkozik. Az előző lízingelésnél, ami benzines személygépkocsi volt, költségként a cég a benzinszámlát számolta el. A hibrid személygépkocsi esetén mi a helyes költségelszámolási mód?

Kérdés: Társaságunk új profilként szállodai üzemeltetésre és könyvelésre vállalkozott. A szükséges felszerelések, kellékek függvényében szeretnénk tárgyieszköz- és anyagköltség-kategorizálás szempontjából szakvéleményt kérni:
Azon túlmenően, hogy a mindenkori számviteli törvény teljesülésével meghatározzuk számviteli politikánkban a kis értékű tárgyi eszközök általunk indokolt értékhatárát, szeretnénk iránymutatást kérni a befektetett eszközök és forgóeszközök típusának számszerűsíthető, megalapozott szétválasztására. A folyamatban lévő beszerzések során tételesen érkeznek a könyvelésre a konyhai, takarítóeszközök és szobaberendezések. (Többek között serpenyők és kések, poharak; szappanadagolók és törölközők, párnák, huzatok, függönyök; összecsukható kerti székek és asztalok, hajszárítók.) Egy televízió vagy mikró esetén nem merül fel kérdés ugyebár a mérlegben tárgyi eszközként való elhelyezésre vonatkozóan, viszont ily csekély értékű, sérülékeny tárgyak, anyagok esetén (például étkészlet, poharak) már elgondolkodunk azon mi is, hogy ezen eszközök sorolhatóak-e az „Egy éven belül elhasználódó anyagi eszközök költségei” fogalmához, így elszámolhatók-e azok felhasználásakor anyagköltségként?
Forgóeszközök kapcsán felmerülő bizonytalanság számunkra még a készletek kezelése. Nyers- és alapanyagként tárgyalhatunk az éttermi felszolgálás során felhasznált alapanyagokról, s a bár esetén kereskedelmi árunak számít például az ásványvíz, szeszes ital. Mi a helyzet azonban a kevert felhasználással, azaz az éttermi részlegen kiszámlázott palackos, üveges üdítőkkel és a bárban receptúra szerint felkínált koktélokhoz felhasznált gyümölcsökkel, kimérős alkohollal? Társaságunk készletkezelő programot kíván alkalmazni, amely független a könyvelői rendszertől, mennyiségi és egységár szerinti kimutatás számításával csökken havi leltár szerint a készletállomány. Milyen útmutatással érdemes ellátni a leltározó személyét, hogy a könyvelésen egyértelműen és valóságot tükrözően kerüljön a készletmozgás kimutatásra?

Kérdés: Egyéni vállalkozó elektromos autó beszerzését tervezi. Erre HEE RRF-REP-10.10.1-24 pályázaton 4.000.000 Ft támogatást kapott.
− Hogyan kell egyéni vállalkozónál elszámolni ezt a támogatást?
− A korábbi években képzett fejlesztési tartalékot felhasználhatja-e ezen elektromos személyautó beszerzésére?
− Egyéni vállalkozó hogyan számolja el az amortizációt erre az eszközre?

Kérdés: A helyi iparűzési adó (hipa) szempontjából mi a helyes eljárás abban az esetben, ha egy szolgáltatást magasabb összegben vásárolunk meg, mint amennyiért azt tovább tudjuk számlázni? Konkrétan: ha a bejövő számla értéke meghaladja a továbbszámlázott összeget, akkor a hipaalap csökkentéseként csak a ténylegesen továbbszámlázott (változatlan formában továbbított) rész vehető figyelembe? Könyvelés szempontjából csak a továbbszámlázott értéknek megfelelő összeget kellene közvetített szolgáltatásként kimutatni a ráfordítások között, a maradékot pedig igénybe vett szolgáltatásként kell kezelni? Van erről valamilyen hivatalos, írásos forrás (jogszabály, NAV-állásfoglalás), amely ezt a gyakorlatot egyértelműen alátámasztja?

Kérdés: Kínai partnerünktől kaptunk ingyen alkatrészt, a számlán 1 USD szerepel, de nem kellett fizetnünk érte. A terméket vámolták, az áfa befizetve, a határozat alapján. Mi ennek az eseménynek a helyes könyvelése?