5330 talált cikk a bevétel kifejezésre

Kérdés: A kft.-ben három személy végez tevékenységet munkaviszonyban. A munkavégzéshez mobiltelefonra van szükségük. Az egyik személy gyakran van úton munkaügyben, emiatt két mobiltelefont használ, egyet az irodában, egyet a közlekedési eszközön. Ennek megfelelően négy telefonszámra van előfizetése a kft.-nek. A havi összes telefonköltség húszezer és harmincezer forint között mozog, melyet a kft. az előírásoknak megfelelően számol el. A technikai fejlődésnek megfelelően két-három évenként újabbra cserélik a készülékeket, de az elavultakat, amelyek már nulla nettó értéken szerepelnek, óvatosságból, biztonsági tartalékként még két-három évig megőrzik. (Ezekhez, mint fentebb írtuk, nem tartozik előfizetés.) Így például a 2025. év végi leltárban a tárgyi eszközök között hét darab mobiltelefon szerepel, melyből három darabnak még van nettó értéke, négy darabnak már nincs. A leírtak figyelembevételével megsért-e a kft. bármilyen számviteli előírást azzal, hogy az adott évi leltárban több mobiltelefon van, mint ahány munkavállaló dolgozik a társaságban?

Kérdés: Adott egy társaság, amely elektromos személygépkocsit vásárolt. A gépjármű töltése a tulajdonos magánszemély tulajdonában lévő családi háznál történik. A töltőberendezés külön almérővel van ellátva, amely elkülönítetten méri az autó töltéséhez felhasznált villamos energiát. Milyen módon számolható el ebben az esetben szabályszerűen a társaság részére az elektromos autó töltéséhez felhasznált villamos energia költsége? Milyen elszámolási megoldások jöhetnek szóba, hogy a cég ki tudja fizetni a magánszemély tulajdonosnak a töltés költségét, és ezeknek milyen adózási vonzatai lehetnek?

Kérdés: Cégünk budapesti székhelyű, telephelye pedig másik városban van. Ingatlan-bérbeadás a fő tevékenység, és egy darab ingatlan van bérbe adva. Bérköltség nincs a cégben. Iparűzési adó megosztásakor a komplex megosztás alkalmazható. Az ingatlanra nem számolunk el értékcsökkenést. Ilyenkor a telek bekerülési értékének 2%-a jut a telephelyre, a személyi jellegű ráfordításnál pedig kötelező 500.000 Ft-ot elszámolni bérköltségként. Ez viszont azt eredményezi, hogy igazából a székhelyre több adó jut, mint a telephelyre, ahol az árbevétel keletkezik. Jól gondolom? A szóban forgó esetben a székhely szerinti településen (Budapesten), valamint a bérbe adott ingatlan fekvése szerinti településen, mint Htv. szerinti telephelyen keletkezik helyi iparűzésiadó-kötelezettség, a Htv. 37. § (1) bekezdése, valamint 52. § 31. pont a) alpontja alapján. Ez esetben – figyelemmel a Htv. 39. § (2) bekezdésére – valóban a komplex [Htv. melléklet 2.1 pont] iparűzésiadóalap-megosztási módszert kell alkalmazni?

Kérdés: Egyik szállásadó partnerünk alábbi sorokat írta az általuk kiállított számla kifogásolása után: „a Nemzeti Adó- és Vámhivatal álláspontja szerint az áfatörvény alapján, amennyiben szállásszolgáltatás-igénybevétel is történik, abban az esetben időszakos elszámolásnak minősül”. Érdeklődöm, hogy a szálláshely-szolgáltatást időszaki ügyletként kell kezelni? Ha igen, fel kell-e tüntetni a számlán az időszakot, illetve akkor is időszaki számlát kell kibocsátani, ha csak egy éjszakára szálltak meg a cégünk dolgozói a hotelben?

Kérdés: Egy társaság kereskedési célú, elszámolási származékos ügyleteket (CFD, FX) kötött. A mérlegkészítés időpontjáig ezek az ügyletek nem lettek lezárva. A társaság a valós értékelést nem alkalmazza. A fordulónapi értékeléssel kapcsolatban kérdezem:
1. El kell-e számolni a mérlegfordulónapon a várható veszteséget?
2. Akkor is el kell számolni, ha ez csak egy potenciális eredmény, és az ügylet zárásával lehet, hogy nem fog realizálódni?
3. A társaságiadó-törvény szerint ez a várható veszteség elszámolható ráfordításnak minősül, vagy növelni kell az adóalapot?

Kérdés: A tulajdonos önkormányzat a társaság vagyonkezelésébe adta több ingatlanját. A vagyonkezelt ingatlanok hasznosítása, fejlesztése, illetve felújítása a társaság feladata. A vagyonkezelői szerződésben helyszínenként vannak feltüntetve a telkek, az épületek és az építmények, továbbá azok összértéke. A vagyonkezelői szerződés aláírásával egy időben társaságunk nyilvántartásba vette az ingatlanok értékét (nettó értékét), és visszapótlási kötelezettségként is előírta a vagyonkezelői szerződés szerint. Az 1. helyszínen a működtetés mellett az épület felújítása volt a cél. A statikai vizsgálatok viszont kimutatták, hogy az épület állagmegóvása nem lehetséges, nem lehet felújítani sem, le kell bontani. A 2. helyszínen található építmények közül az egyik építményt szintén le kell bontani, mert a fejlesztéshez (bővítéshez) szükséges helyet csak így lehet biztosítani. Az építmény helyén egy új épület létesül, és parkosítás, nagyobb zöldterület kerül kialakításra. Kell-e módosítani a vagyonkezelői szerződést a lebontott épületek, építmények miatt, és azok értékével csökkenteni kell-e az átadott ingatlanok értékét? A bontási költségeket rá kell-e aktiválni a telek értékére, és ezzel módosítani a vagyonkezelői szerződést? Kell-e módosítani a visszapótlási kötelezettség előírt összegét? Van-e esetleg más teendő, amit a könyvekben, a szerződésben szerepeltetni kell?

Kérdés: A társaságnak 17%-os részesedése van egy másik társaságban. Nincs azonos ügyvezetés, nincs meghatározó befolyás. A fenti társasággal szembeni vevőkövetelések és szállítói tartozások összegét a mérlegben nem vevői követelésként és szállítói tartozásként, hanem egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szembeni követelésként és kötelezettségként kell kimutatni?

Kérdés: Bérbeadással foglalkozó cég felmondja egyik bérleti szerződését az ügyfél nemfizetése miatt. Szerződés szerint a bérlet 2 évig nem mondható fel rendes felmondással (1 év telt el a szerződés megkötése óta). Abban az esetben, ha a bérlőnek felróható okból megszűnik a szerződés ezen időszak alatt (nemfizetés miatt a bérbeadó felmondja), a bérlő hathavi bérleti díjnak megfelelő összegű meghiúsulási kötbér megfizetésére kötelezett. Az eszköz visszavétele után átvizsgálásra került a bérelt eszköz, amely javításra, helyreállításra szorul. Az eszköz javítását a bérlővel szeretné a bérbeadó kártérítésként megtéríttetni. A kártérítést és a meghiúsulási kötbért nem számlázza a bérbeadó, ezeket az áfa hatályán kívüli tételként kezeli. A bérbevevő a bérleti szerződés aláírásakor kauciót adott a bérbeadónak. Helyesen jár el a bérbeadó, ha a kaucióval akként számol el, hogy a kauciót nem utalja vissza, hanem kiegyenlíti belőle a meghiúsulási kötbért, illetve a bérlő kártérítési kötelezettségét? Helyesen jár-e el a bérbeadó, hogy áfahatályon kívüli tételként kezeli a meghiúsulási kötbért, illetve a kártérítést?

Kérdés: Társaságunk megvásárolt egy kft.-t. A megvásárolt társaság könyveiben a korábbi tulajdonossal szemben egyéb hosszú lejáratú kötelezettség, valamint tagi kölcsön szerepel. A korábbi tulajdonos úgy döntött, hogy ezen követeléseit társaságunk részére engedményezi. Ezt az ügyletet társaságunk könyveiben milyen módon szükséges kimutatni, illetve milyen számviteli elszámolás alkalmazandó?

Kérdés: Vállalkozásunk biztosította a követelésünk egy részét. A biztosító a biztosított vevő tartozását 95%-ban megtérítette. A biztosító azonban ezt követően peres vagy nemperes eljárásban próbálja továbbra is behajtani a megtérített követelést. Az adott ügyletet a következők szerint könyveljük: Vevőkövetelés: 1.000.000 Ft. A biztosító megfizette a 95%-ot, 950.000 forintot. Mi ezt a vevőköveteléssel szemben könyveljük, így marad 50.000 Ft tartozás. Ezt a tartozást, mivel kis értékűnek minősítjük, és bizonytalan megtérülésnek, kivezetjük év végén, és társaságiadó-alapot emelünk vele. Később, ha a biztosító mégis sikerrel jár a behajtás során, akkor a befolyt összeget a 96. Egyéb bevételre könyveljük, és a 95%-ot vissza is fizetjük a biztosítónak. Helyes-e az eljárásunk, vagy a kártérítést nem a vevővel szemben, hanem a 96. Egyéb bevételre kell könyvelni, és megfizetni utána a társasági adót?