371 talált cikk a számviteli politika kifejezésre

Kérdés: Adott egy mikrogazdálkodói beszámolót készítő asztalos kft. 2025-ben 2025. 11. 21-én volt az utolsó árbevétele, a következő árbevétel számlája 2026. 02. 24-i keltezésű. Mivel a projektelszámolás szabályai nem alkalmazhatók a mikrogazdálkodói beszámolót készítőnél, miként kell megállapítani a 2025. 11. 21. után vett anyagokból elkezdett befejezetlen munkák értékét, és azt hogyan kell könyvelni?

Kérdés: Árut rendelek külföldről továbbértékesítés céljából, a rendelés összege 50.000 euró. Kapok róla pro forma számlát, ami 25.000 euró. Úgy tudom, hogy ezt az utalás napján érvényes árfolyamon kell nyilvántartásba venni. Ezt az előleget a devizaszámláról teljesítem. Ekkor össze kell vetnem a devizabetét árfolyamával, és így fog keletkezni különbözet, amit le kell könyvelnem? Amikor megkapom a végszámlát, és beszámítom az előleget, csökkentem a szállítói kötelezettséget, de még nem utalom a fennmaradó összeget (amit az elszámolási betétszámláról utalnék), akkor kötelezettségként a számla szerinti teljesítés napján érvényben lévő MNB-árfolyamon vezetem fel a nyilvántartásba. Már akkor is el kell számolnom az árfolyam-különbözetet erre a két árfolyamra, vagy csak akkor, amikor az utalás megtörténik? Tehát, hogyan alakul a könyvelés és a számok, ha az átutalt előleg árfolyama 360 Ft/euró, a végszámla rögzítése napján utalás nélkül 365 Ft/euró, a fennmaradó összeg az utalás napján 367 Ft/euró eladási árfolyamon, 364 Ft/euró MNB-árfolyamon?

Kérdés: A kft. készletei elszámolásához, a készletmozgások nyilvántartásához jelenleg a FIFO-módszert alkalmazza, ez szerepel a számviteli politikában. A mérlegfordulónapot követő naptól szeretne áttérni az átlagáras elszámolásra (jelentős az egységárváltozás az árfolyammozgás következtében). A fordulónapi készletet át kell értékelni? Ha igen, akkor a fordulónapon már az új értékelési módszert kell alkalmazni, és a beszámolóban az átértékelt értéken szerepeltetni az árukészletet, vagy pedig a nyitás utáni rendező tételként kell kezelni az értékelési módszer változásából adódó értékkülönbözetet? Hogyan kell könyvelni az értékkülönbözetet? (A készlet főkönyvi számlához mi lesz az ellenszámla?) A társaság a számviteli politikáját a tényleges áttérés esetén módosítja.

Kérdés: Számviteli politika alapján a devizás tételeket MNB-árfolyamon tartjuk nyilván, és év végén is MNB-árfolyammal értékeljük át a követeléseket-kötelezettségeket. Lehet-e az év végi átértékeléseket az Szt. 60. §-a (6) bekezdése értelmében úgy elvégezni, hogy az egyik számlavezető bankunk év végi eladási árfolyamát használjuk, ha év közben az MNB-árfolyamon könyvelődött minden devizás tétel? Természetesen a számviteli politikában ez rögzítésre kerülne. Jelentős hatása lenne az adózás előtti eredményre.

Kérdés: Adott egy gazdasági társaság, amely személyautókat lízingel nyílt végű pénzügyi lízing keretében, majd ezeket a személyautókat bérbeadással hasznosítja. A bérbeadás 1-1,5 évig tart. Majd a bérbeadások lejárnak, és a társaság szándéka az, hogy ezen gépjárműveket értékesíti, ezért a lízinget lezárja, és megvásárolja a személyautókat. Helyesen jár-e el a társaság, ha ezen gépjárműveket átsorolja a készletek közé akkortól, amikortól a szándéka nem ezen gépjárművek bérbeadása (és nem is bérbeadással vagy saját használattal hasznosulnak), hanem az értékesítése? (A számviteli politikában is így szabályozná.) Ez azért fontos, mert ha nem helyes a készletek közé átsorolás, akkor az értékesítés egyéb bevétel lenne (nem számolva azzal, hogy az értékesítésnek az eredményét kellene egyéb bevételként vagy egyéb ráfordításként elszámolni), és nem értékesítés árbevétele? Vagy ha ez így nem szabályos, akkor hogyan jár el helyesen a társaság?

Kérdés: Társaságunk euróban vezeti a könyveit. A számlák 90%-a időszaki (folyamatos) elszámolású. A számviteli törvény szerint a beérkező számlák árfolyamának a számla kelte szerinti árfolyamot választotta. Ezt az árfolyamot a számvitelben használhatjuk-e az eseti számlák esetében is, vagy ezeknél a teljesítési időpont szerinti árfolyamot kell használni? A számviteli törvény szerint ez az egységesség elvét sértené, viszont ebben az esetben árfolyam-különbözet keletkezik.

Kérdés: Cégünk euróban vezeti a könyveit, és globális minimumadó-alanyisága miatt választotta a számviteli törvény szerinti halasztott adó intézményének alkalmazását. A halaszott adókövetelés alapját legnagyobb részben elhatárolt veszteség képezi, kérdésünk az lenne, hogy könyveléstechnikailag mi a helyes eljárási mód:
a) A megelőző évi záró egyenlegének visszaforgatása és a tárgyévi forintban kalkulált halasztott adó egyenlegének átszámítása év végi árfolyamon.
b) A tárgyévi nyitó és záró forintos halasztott egyenleg különbözetének év végi árfolyamon történő eurósítása, könyvelése, majd a teljes tárgyévi egyenleg átértékelése az év végi árfolyamon.
Az a) esetben nem keletkezik árfolyam-különbözet, az árfolyamváltozásból eredő különbözet a halaszott adó ráfordításban jelenik meg, b) esetben pedig keletkezik nem realizált árfolyam-különbözet a halasztott adó követeléshez/kötelezettséghez kapcsolódóan.
Kérdésünk továbbá, hogy a halasztott adó követelés/kötelezettség tekinthető-e 60. § (2) bekezdése szerinti külföldi pénzértékre szóló követelésnek/kötelezettségnek?

Kérdés: Kérem tájékoztatásukat, milyen esetben és milyen feltételek fennállása mellett kötelező a tárgyi eszközt a befektetett eszközök közül a forgóeszközök közé átsorolni? Már a vezetői döntés szerinti értékesítési szándék megalapozza-e az átsorolási kötelezettséget, vagy kizárólag a tényleges értékesítési folyamat megkezdése (pl. hirdetés, ajánlattétel, szerződés előkészítése)? Mi van abban az esetben, ha az értékesítési folyamat alatt használjuk az eszközt?

Kérdés: Adott társaság mikortól kötelezett fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségre, ha a 2024-től (közérdeklődésre nem számot tartó gazdálkodónak minősülő) vállalkozó elsőként összevont (konszolidált) éves beszámolót készít, melyre már 2023-ban is kötelezett lett volna, de ez alól akkor még mentesült? Konszolidált beszámolót elsőként 2024-ben készített. Az üzleti évet megelőző két – egymást követő – üzleti évben a mérleg fordulónapján a három, majd négy mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladta mind a 2023-as, mind a 2024-es és várhatóan a 2025-ös üzleti évben a határértékeket. A számviteli politikájában elsőként a 2027-es évet határozta meg a fenntarthatóságijelentés-készítési kötelezettségként. Helyesen járt el? Melyik évtől kötelezett fenntarthatóságijelentés-tételi kötelezettségre? Ad-e lehetőséget a törvény arra, amennyiben már a 2025-ös évtől kötelezett lett volna, hogy a vállalkozónak időre van szüksége ahhoz, hogy kiépítse az adatszolgáltatását, az ebből adódó többletterhek miatt nem áll módjában még adatot szolgáltatni, csak elsőként a 2027-es évtől?

Kérdés: Társaságunk kereskedelmi tevékenységet folytat, és ahhoz ingatlant bérelünk. Ha ezen az ingatlanon átalakításokat végzünk, azt aktiváljuk a bérelt ingatlanon végzett beruházások között. Jelenleg a számviteli politikánkban az éves leírás összegének megállapításánál figyelembe veendő mérték: 16,67% (6 év) van megjelölve. Aktiváláskor a számviteli és az adótörvény szerint is ezzel képezzük az értékcsökkenéseket. Helyesen járunk el így? Lehet-e a leírási kulcsokat (számviteli + adótörvény) egyedileg a bérleti szerződés időtartamával összhangban megállapítani? Mi történik akkor, ha a gazdasági hasznos élettartam a bérleti szerződés időtartamától lényegesen eltér? Hogyan kell kezelni a már aktivált beruházást, ha pl. idő előtt felmondják a bérleti szerződést?