1170 talált cikk a társasági adó kifejezésre

Kérdés: Ügyfelünk egy külföldi vállalatcsoport magyarországi leányvállalata. A társasággal gazdasági kapcsolatban álló kapcsolt vállalkozás a magyar leányvállalat érdekében felmerült költségeket szeretné a magyar társaságra átterhelni (termelési és minőség-ellenőrzési támogatással kapcsolatos költségek, az ügyvezetéshez kapcsolódó díjak). Az átterhelés havi vagy negyedéves rendszerességgel történne. Az ilyen költségek átterheléséhez milyen dokumentáció és egyéb feltételek szükségesek az áfa, illetve a transzferárszabályok szempontjából? Milyen szerződéses és egyéb dokumentáció szükséges az ügyletek megfelelő alátámasztásához? Áfa szempontjából szolgáltatásnyújtásnak minősülhet-e az ilyen költségek átterhelése? Milyen szempontokat kell figyelembe venni a számlázás és az adókötelezettség meghatározása során? Transzferárszempontból milyen módszerrel, illetve milyen szempontok alapján célszerű meghatározni az alkalmazandó ellenértéket?

Kérdés: I. Tényállás
Egy magyar társaság (a továbbiakban „Társaság”) munkaviszonyban álló munkavállalója a Társaság tevékenységének ellátásához szükséges kis értékű tárgyi eszközöket (pl. fülhallgató, monitor, egér) vagy egyéb eszközöket (pl. irodabútor) vásárolt webshopon keresztül. A webshop a számlát nem a Társaság, hanem a munkavállaló nevére állította ki. A magánszemély nevére kiállított számla javítására utólagosan nincs lehetőség. Az eszközök beszerzésére a Társaság gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó feladatok ellátása érdekében került sor, és az eszközöket a beszerzést követően kizárólag vagy döntő részben a Társaság üzleti tevékenysége során használják. A Társaság a beszerzés ellenértékét a munkavállaló részére meg kívánja téríteni, illetve az eszközöket a könyveiben nyilvántartásba kívánja venni. A Társaság álláspontja szerint a gazdasági esemény tényleges tartalma alapján az eszközök a Társaság érdekében kerültek beszerzésre, ugyanakkor kérdéses, hogy a munkavállaló nevére kiállított számla milyen módon alkalmas a számviteli elszámolás és az adójogi megítélés alátámasztására.
Kérdéseink:
1. Helyesen jár-e el a Társaság, ha a munkavállaló nevére kiállított számla ellenértékét a munkavállaló részére megtéríti, és az eszközt saját könyveiben eszközként vagy költségként elszámolja?
2. Az így elszámolt költség/ráfordítás társasági adó szempontjából elismert költségnek minősül?
3. Amennyiben a Társaság jogosult az eszköz bekerülési értékének elszámolására, milyen dokumentumok alkalmasak annak igazolására, hogy az eszköz ténylegesen a Társaság üzleti tevékenységét szolgálja, és a gazdasági esemény a Társaság érdekében merült fel?
4. A munkavállaló nevére kiállított számla alapján megtérített összeg a munkavállaló oldalán keletkeztet-e adóköteles jövedelmet, amennyiben az eszköz a Társaság gazdasági tevékenysége érdekében került beszerzésre és használatra?
5. A Társaság könyvvezetése szempontjából megfelelő megoldásnak minősül-e, ha a megtérítendő ellenértéket a munkavállalóval szembeni kötelezettségként számolja el, majd annak megtérítésével zárja a gazdasági eseményt?
6. Mennyiben változtat az elszámolás módján, ha a fenti gazdasági esemény pénzügyi teljesítése a munkáltató vállalati bankkártyájával/hitelkártyájával kerül kifizetésre, de a számla a magánszemély nevére szól?
Tekintettel arra, hogy az eszközök beszerzéséről nem áll rendelkezésre a Társaság nevére kiállított számla, véleményünk szerint a munkavállalónak térített vagy a kereskedőnek kifizetett ellenértéket egyéb ráfordításként kell elszámolni, és társaságiadóalap-növelő tételként szükséges beállítani. Milyen megoldással lehet elérni, hogy a Társaság fel tudja venni az eszközöket a nyilvántartásaiba, és értékcsökkenést tudjon elszámolni utánuk.

Kérdés: A forgalomból kivont gépjárművet újra forgalomba helyezik. A kérdező feltételezi, hogy vissza kell sorolni a tárgyi eszközök közé. Ebben az esetben újraindul az ötéves leírási időszak, vagy folytatni kell a korábbi elszámolást? Mi lesz az értékcsökkenési leírás alapja?

Kérdés: Társaságunk az egyik telefontársaságtól 5 db telefont vásárolt, amelyből kettőre 100%, háromra pedig 50% kedvezményt kapott. A számlán telefononként részletezésre került: a nettó + áfa = bruttó érték, alatta a kedvezmény. A társaság az egyik nulla forintért, illetve 50%-kal vásárolt telefont szeretné a leányvállalatának átadni, eladni bekerülési értéken (nullaérték, illetve 50%-os érték), hiszen neki ennyibe került. Kérdés, számlázhat-e úgy, mint ahogyan a telefontársaság számlázott (kedvezménnyel csökkentett értéken)? Ebben az esetben a társaságok közötti kapcsolt viszony miatt kell-e társaságiadó-alapot módosítani?

Kérdés: A társaságnál felmerült, hogy különböző palackok után fizetett 50 Ft betétdíj számviteli elszámolása miként történik beszerzéskor és visszaváltáskor, továbbá, ha a beszerzett termékkel fizetett betétdíj egyáltalán nem kerül visszaváltásra?

Kérdés: Adott egy zártkörűen működő részvénytársaság, amelynek a részvényei egy részét megszerzi egy vagyonkezelő alapítvány, a vagyonkezelő alapítvány ezeknek a részvényeknek mint vagyonnak a rendelésével jön létre. A vagyonkezelő alapítvány részesedése a részvénytársaságban 10% alatti. Az alapítvány kuratóriumában ugyanazok a természetes személyek vesznek részt, mint a zártkörűen működő részvénytársaság közgyűlésében és igazgatóságában, a döntéshozásban részt vevő felek személye tehát 100% mértékben megegyezik. Ezek a személyek egymásnak közeli hozzátartozói. A részvénytársaság ingatlan vagyonnal rendelkezik. A részvénytársaság dönt osztalék kifizetéséről a vagyonkezelő alapítvány részére, mégpedig természetben történő kifizetés formájában, vagyis magának az ingatlannak az átruházásával. Az első kérdésünk az, hogy ilyenkor az Itv. 18. §-ának (4) bekezdése alapján össze kell-e számolni a részvénytársaság és a vagyonkezelő alapítvány vagyoni részesedését, és ezáltal keletkezik-e illetékfizetési kötelezettsége a vagyonkezelő alapítványnak az ingatlan vagyonnak osztalék jogcímén történő megszerzése esetén? Második kérdésünk: tekintettel arra, hogy a részvénytársaság közgyűlésében ugyanazok a természetes személyek vesznek részt, mint az alapítvány kuratóriumában, a részvénytársaság és a vagyonkezelői alapítvány kapcsolt vállalkozásnak tekintendő-e? Ha igen, akkor a Tao-tv. 4. §-ának mely pontja alapján?

Kérdés: Adott egy gazdasági társaság, amely rendelkezik egy telekkel, amelyet a tárgyi eszközök között tart nyilván 105 M Ft értékben. Elkezdett a telken megvalósítani egy nagyobb projektet, amelynek a kivitelezési költségeit (külső-belső szakipari munkák, közműépítés, őrzés, útépítés), valamint egyéb járulékos költségeit (tervezés, műszaki ellenőrzés, projektmenedzsmentdíj) is a készletek között tartja nyilván, ezek összértéke 227 M Ft. A beruházás éven túl valósul meg. A beruházás elkészültekor a felépítmény használati jogát átadják a helyi önkormányzatnak. Ennek a formája nem ismert. Megfelelő-e így a beruházás kezelése? Véleményem szerint a 161. főkönyvi számon kellene elszámolni a kivitelezést az Szt. 47. §-ában foglaltak figyelembevételével.

Kérdés: Ügyfélkörömben felmerült az alábbi, kisvállalati adót érintő értelmezési Az érintett társaság a kisvállalati adó (kiva) alanya, és rendelkezik a kivaalanyiságot megelőző időszakból, a társasági adó hatálya alatt keletkezett elhatárolt veszteséggel. Ismereteim szerint a kiva szabályozásában az új beruházások ösztönzése kiemelt szerepet kap, amely alapján az adóalap csökkenthető a korábbi évek elhatárolt veszteségével az új beruházások értékének erejéig. A vonatkozó rendelkezések értelmében az új beruházások adóévben kifizetett összege csökkenti a kiva adóalapját. A gyakorlatban ugyanakkor előfordul, hogy a társaság a beruházást – például gépjárműbeszerzést – nem saját forrásból, hanem hitel igénybevételével finanszírozza. Fentiekre tekintettel kérem állásfoglalásukat abban a kérdésben, hogy hitelből finanszírozott beruházás esetén – figyelemmel arra, hogy a beruházás ellenértéke nem saját forrásból kerül kiegyenlítésre – alkalmazható-e a kivaadóalap csökkentése az elhatárolt veszteség terhére.

Kérdés: A végelszámolás lezárásakor a cég birtokában van 2 M Ft nyilvántartási értékben egy üzlethelyiség, amelyet a cég 1999-ben vásárolt. Jelenleg az ingatlan piaci értéke 40 M Ft. Az ingatlant a tulajdonos vagyonfelosztáskor kívánja saját magának kiadni.
1. A kiadott ingatlan értéke vállalkozásból kivont jövedelemnek számít. Milyen értéket kell alapul venni a magánszemély szja- és szochokötelezettségének kiszámításakor? A könyv szerinti 2 M Ft-ot, vagy a 40 M Ft piaci értéket?
2. Amennyiben a 40 M Ft után kell fizetni, milyen irattal kell alátámasztani a piaci értéket?
3. A cég a vagyonfelosztási javaslatban a 2 M Ft nyilvántartás szerinti értéken adja ki az ingatlant a tulajdonosnak?
4. A cégnek keletkezik társasági vagy más adófizetési kötelezettsége annak következtében, hogy a piaci érték jelentősen meghaladja a nyilvántartási értéket?
5. A magánszemélynek milyen érték után kell illetéket fizetnie?
Kérem tájékoztatásukat arra vonatkozóan, hogy kedvezőbb-e a fenti eljárás, ha a cég a tulajdonos részére először értékesíti az ingatlant, és a végelszámolást azt követően zárná le, az ingatlan ellenértékét is tartalmazó pénzeszköz kiadásával?

Kérdés: Társasági adó szempontjából egy kft.-nek az adózás előtti eredménye –1200 E Ft. Van némi korrekciós növelő tétel, de még így is negatív az adózás előtti és az adózott eredménye is. Ebben az esetben az elvárt jövedelem-nyereség minimum alapján kell adóznia (illetve „nem” adóznia), azt kell jelölni a taobevallásban? (Nem volt árbevétele a cégnek – 0 Ft lesz a jövedelem-nyereség minimum?)