161 talált cikk az ügyvéd kifejezésre

Kérdés: Ügyvédi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tanulmányi szerződést köt (de munkaviszonyt nem létesít) lányával. A tanulmányi szerződéssel az egyéni vállalkozó ösztöndíjjuttatásban nem részesíti a hallgatót, de vállalja, hogy a tanulmányokkal kapcsolatos költségeket (utazási, szállásköltség, albérlet- vagy kollégium-, vizsgadíjak, tandíjak stb.) a vállalkozó nevére szóló számlák alapján teljeskörűen megtéríti. A hallgató kötelezettséget vállal arra, hogy az egyetem sikeres befejezése után az egyéni vállalkozónál 3 évig munkaviszonyban marad mint ügyvédjelölt. Az Szja-tv. 11. sz. melléklete szerint az egyéni vállalkozó elszámolhatja a magánszemély képzése érdekében fizetett igazolt kiadásokat, ha a képzés a vállalkozási tevékenységben hasznosítható, és a magánszeméllyel tanulmányi szerződést köt. Kérdésünk, hogy a tanulmányi szerződés megkötésével az egyéni vállalkozó a hallgató részére mindezt adómentesen nyújthatja-e, illetve a költségek a vállalkozás érdekében felmerültnek minősülnek-e?

Kérdés: Kft. telket vásárol, rá társasházat épít, a ház elkészül, és most kerül sor a lakások értékesítésére. Az értékesítés áfaköteles. A társaság az adásvételi szerződések alapján kiállította a számlákat, és elszámolt a foglalókkal, illetve előlegekkel. A vevők az adásvételi szerződések birtokában tudják csak a vásárláshoz szükséges hitel konkrét ügyintézését megkezdeni, azaz az ellenértékkel még nem rendelkeznek, így a számlákat sem tudják kiegyenlíteni. Az eladó cégnek viszont most nagyon jelentős áfakötelezettsége keletkezett. Első kérdésünk: a társaságnak valóban ki kellett-e számláznia az adásvételi szerződések aláírásakor az ingatlanok ellenértékét, figyelembe véve, hogy a szerződések szerint a vevő a vételár maradéktalan kiegyenlítésével szerez csak tulajdonjogot? A földhivatali bejegyzéshez szükséges nyilatkozatot az eljáró ügyvéd csak abban az esetben adja ki a vevőnek, ha a vevő bemutatja az "utolsó vételárrész megfizetésére vonatkozó, a bank által cégszerűen aláírt fedezetigazolást". Második kérdésünk (kizárólag az áfa teljesítési dátumára értelmezve ezt a kérdést): a "régi" Áfa-tv.-ből egyértelműen levezethető volt, hogy a tulajdonjog átengedése keletkeztetett áfakötelezettséget (illetve a birtokbaadás, ha az előbb következett be), továbbá az is megállapítható volt, hogy a tulajdonjog-fenntartásos értékesítéseknél a tulajdonba, illetve a birtokbaadásig megfizetett részletekre az előleg szabályait kellett alkalmazni. De hogyan kell ugyanezen helyzetet az új Áfa-tv. alapján értelmezni? A 10. § a), 10. § d) pont, 55. § (1) bekezdés és 58. § szakaszait tanulmányozva egyáltalán nem világos, hogy tulajdonjog-fenntartásos értékesítésnél az áfakötelezettséget lehet-e az egyes részletek esedékességéhez kötni? A leírtakat, vagyis hogy az eladó kiszámlázza a teljes vételárat, miközben még az áfa összegének megfelelő részt sem kapja meg, az áfa finanszírozása szempontjából tarthatatlannak ítélem! Az Áfa-tv. 55. § (2) bekezdését is figyelembe véve, Önök szerint mi lehet a fenti helyzetre a megoldás? Hogyan kellene szabályosan, de pénzügyileg sokkal kiegyensúlyozottabban eljárni? Harmadik kérdésünk: ha az adásvétel meghiúsul, az előlegszámlát az eredeti időpontra sztornírozni kell, a jóváírt összeget és annak áfáját viszont a számla kelte szerinti időszak áfabevallásában szerepeltethetjük? Ha foglalónál hiúsul meg a szerződés, akkor a foglaló marad áfás, vagy értékesítés hiányában "bánatpénz"-ként funkcionál, és így nem lesz áfás, tehát a foglaló számláját is helyesbíteni kell?

Kérdés: A szolgáltató társaság a megbízó (ügyvédi iroda) teljes körű adminisztratív, titkársági, gazdasági, szervezési munkáinak ellátására létrejött vállalkozás. A szolgáltató mint egy "háttérszolgáltató" látja el, koordinálja a megbízó tevékenységét biztosító, a működése során felmerült operatív feladatokat, esetenként harmadik cég bevonásával. Keletkeznek olyan költségek, amelyek a megbízó alkalmazásában lévő személyekkel kapcsolatosan merülnek fel, melyeket a szolgáltató számol el a saját nevére kiállított számla alapján. A megbízó és a szolgáltató éves elszámolásban állapodtak meg, a szolgáltató komplett szolgáltatáscsomagként hárítja át a megbízóra a felmerült költségeket. (Év közben előleget fizet a megbízó.) A fellelhető dokumentumok alapján megállapítható, hogy milyen költségek merültek fel a megbízással kapcsolatosan, de azokat a könyvelésen belül nem különítik el. Elszámolhatóak-e a szolgáltató munkavállalói közé nem tartozó, a megbízó munkavállalóival kapcsolatosan felmerült költségek a szolgáltatónál? Adóznia kell-e a szolgáltatónak a megbízó munkavállalóival kapcsolatosan felmerült költségei után? Ki minősül kifizetőnek, kit terhel a megbízó alkalmazottai részére nyújtott természetbeni juttatások után adófizetési kötelezettség?

Kérdés: A bt. egyedüli kültagja 2007-ben elhunyt. Sajnálatos módon 1 éven belül nem sikerült helyette új kültagot beléptetni. Az ügyvédtől kapott tájékoztatás alapján 2008. november 20-án megindult a társaság kényszer-végelszámolása. Ennek ténye és indoka a cégkivonaton feltüntetésre került. A bt. az elmúlt években veszteségesen üzemelt, az egyedüli beltag kölcsönnel finanszírozta a működését. Végelszámolás esetén a bt.-nek kötelezettsége nem maradhat. A 1,5 millió forint tagi kölcsön rendezésére milyen lehetőségek maradnak? A tag elengedi követelését? De akkor 21% illetéket, 4% különadót kell fizetnie. A végelszámolást átminősíti felszámolássá? Ami legalább 300 E Ft költséggel jár. Vagy 2007-ben az ügyvezető gépkocsijából elloptak társasági tulajdonba tartozó optikai anyagokat és árukat 1 millió Ft értékben. Az ellopott anyagokat, valamint a lejárt szavatosságú anyagokat a bt. 2,5 millió forint értékben rendkívüli ráfordításként számolta el. Mivel a kár gondatlanságból következett be, járható-e, hogy a beltag a tagi kölcsönnel megegyező összegű kártérítést fizet a bt.-nek, és így a követelés és a kötelezettség összevetésre kerül? Az illetéktörvény módosítása érinti-e az előbbiekben leírtakat? Van esetleg más megoldás is?

Kérdés: PJT kábeltelevíziós rendszer nem tud átalakulni, de nem működhet PJT formájában sem. 16 tag alapított egy szövetkezetet 5000 Ft/fő részjeggyel. A PJT-ben tagdíjat szedtek a tagoktól, és elkészítették a kábeltelevíziós hálózatot 2000 lakásban. A PJT átadja az eszközeit működtetésre, üzemeltetésre, és kötelezi a szövetkezetet a hálózat bővítésére, korszerűsítésére. Milyen értéken kell számláznia a PJT-nek? Kell-e áfát fizetni? A szövetkezet azt visszaigényelheti? Mi lesz az áfa alapja? Illetéket kell-e fizetnie a szövetkezetnek a kapott hálózat után? Hogyan kell könyvelni? A PJT vezetői társadalmi munkában látják el a feladatot. Az ügyvéd szerint minden mehet úgy, ahogyan leírtam. Semmit nem kell fizetni, mert mindez a lakosság részére történik.

Kérdés: Az ügyvédi iroda tagja a saját tulajdonában lévő ingatlant apportként vitte be az irodába. A lakást most a gyermekének adná el, ajándékozná oda. (A gyermekek a lakást már felújították, az iroda ezzel kapcsolatosan költséget nem számolt el.) Az ingatlan könyv szerinti értéke 4 millió forint, a piaci értéke 25 millió Ft. Hogyan lehet a felvetetteket optimálisan megoldani?

Kérdés: Egy áfával kapcsolatos szakmai cikkben olvastam az alábbi mondatot: "...folyamatos jelleggel végzett szolgáltatás ... (például: közüzemi szolgáltatások, őrzés-védelem, munkavédelmi és tűzvédelmi tanácsadás, takarítás, könyvelés, számítógépes, illetve műszaki rendszerfelügyelet, átalánydíjas karbantartások, ügyvédi megbízás stb.)...? Ez alapján 4 kérdés merült fel a folyamatos tevékenységgel kapcsolatban: 1. A régi Áfa-tv.-ben volt konkrét meghatározás, az egyértelműség kedvéért, hogy mely tevékenységeket érti a törvény a folyamatos teljesítésű alatt. A 2008. évi új Áfa-tv. szerint mi indokolja – mert semmilyen konkrét meghatározás nincs erre a törvényben –, hogy a fenti tevékenységek folyamatos teljesítésűek lennének, míg a korábbiban nem – a közüzemi szolgáltatásokat kivéve? Erre vonatkozóan APEH- vagy PM-állásfoglalást, tájékoztatást sem találtam. Az Áfa-tv. 58. §-a arra utal, hogy a szerződés dönt, hogy beleírták-e vagy sem a határozott idejű elszámolást. Helyes megközelítés lenne ez? 2. Ha valakivel egy szerződés keretében, bármilyen tevékenységre abban állapodok meg, hogy nem az egyes elvégzett munkák után, hanem havonta, negyedévente vagy bármilyen meghatározott időszakonként számolok el, akkor az 58. § alapján kell a számlát kiállítani, azaz a fizetési határidő lesz a teljesítés is egyben? Legyen a tevékenység akár könyvelés, könyvvizsgálat, marketing vagy egyéb tanácsadás, kontrolling, monitoring, takarítás, előadó-művészet, rendezvénylebonyolítás, szállítás, futárszolgálat... vagy bármi a fent és itt idézetteken túlmenően. 3. Hogyan kell eljárni olyan esetben, ha csak határozott időre szól a szerződés, és annak a végén számolnak el a felek? Pl. egy év újrakönyvelése, és a végén van az elszámolás, számlázás, vagy háromhavi takarítás egyben van elszámolva stb. Ebben az esetben az Áfa-tv. 55. §-át kell alkalmazni, vagy az 58. §-át? 4. Hogyan kell eljárni abban az esetben, ha a szerződésben nem szerepel elszámolási időszak, csak óradíj vagy egyéb más, nem időszakhoz köthető paraméter: – ha minden egyes alkalommal kiszámlázom az elvégzett munkát (pl. futárszolgálat, vagy szállításkor); – ha nem rendszeres időközönként történik az elszámolás, hanem amikor a felek megegyeznek (pl. egyszer elszámolják 2 hét tanácsadását óradíj alapján, egyszer meg nincs annyi munka, de az elszámolás mégis havonta történik a partnerek között)? Ezekben az Áfa-tv. 55. §-a határozza meg a teljesítés idejét, vagy az 58. §-a?

Kérdés: A kft. tulajdonosa egy ingatlannak, amelyet úgy adott bérbe 2008 januárjától, hogy a használatbavételi engedéllyel nem rendelkezett. Az év második felében a használatbavételi engedély megérkezett. A bérbevevők székhelyként jelentették be a hivataloknak a fenti bérleményt 2008. januártól. Az ügyvéd úgy határozott, hogy a használatbavételi engedély megérkezéséig a bérbevevő előleget fizet a bérbeadónak, melyet a pénz megérkezésekor előlegszámla is igazol. Azt gondolom, hogy számviteli-adózási szempontból indifferens az a körülmény, hogy nincs használatbavételi engedély, tehát a teljesítés megvalósul e nélkül is. Szerintem az előleg elszámolása a fenti esetben nem jogos.

Kérdés: Nem fizető vevőinket átadjuk ügyvédünknek további ügyintézés végett. Az ügyvédi irodával szerződéses jogviszonyban állunk, havi átalánydíj ellenében intézi az adósainkkal szembeni eljárásokat. A kibocsátott fizetési meghagyás illetékét külön sorban a havi átalánydíj számlán feltünteti. Ha a tartozás összege bankszámlánkra befolyik, megkapjuk a fizetési meghagyás másolatát, és tájékoztatást arról, hogy a befolyt összegből mennyi a tőketartozás, az ügyvédi munkadíj, a bírósági illeték, a késedelmi kamat. Az ügyvédi átalánydíjat és az illetéket hova könyveljük? Amikor sikeres a végrehajtás, akkor az ügyvédi munkadíjról számlát kell kiállítanunk? Az illetékről, a késedelmi kamatról kell-e bizonylatot kiállítani? Hova könyvelendő a később befolyt ügyvédi munkadíj és az illeték összege?

Kérdés: A tulajdonosnak két kft.-je van. Az egyiket eladja, de az abban lévő vevőköveteléseket és szállítói tartozásokat ügyvéd előtt megkötött engedményezési szerződésben átengedi a megmaradó másik kft.-nek. (Az átengedett vevői követelés: 1 000 000 Ft, az átengedett szállítói tartozás: 800 000 Ft.) Hogyan történik az átvevő társaságnál az engedményezés könyvelése? Véleményem szerint: T 311 – K 98, illetve T 88 – K 454. Helyes ez így? Adózás szempontjából az engedményezés hogyan befolyásolja a társaság eredményét?