2 talált cikk az anyavállalat , könyv , számvitel , társasági adó , értékcsökkenés kifejezésre

Kérdés: Átvettük egy jelentős értékű ingatlant tulajdonló társaság (A), valamint anyavállalata (B) könyvelését. Az A cég ezt az ingatlant felújítani és hasznosítani kívánja, de a felújítás különböző okokból 8-10 éve áll, illetve jórészt meg sem kezdődött. A B vállalat tevékenysége kimerült abban, hogy kölcsönökkel folyamatosan finanszírozza az A cég működési költségeit. A B cég könyveiben szerepel egy jelentős összegű befejezetlen beruházás (a kapott anyag és listák alapján a 8-10 évvel ezelőtt az A cég érdekében igénybe vett szolgáltatások, tanácsadói és menedzsmentdíjak stb. 2008-2012 között merültek fel). A B cég a fenti költségek összegét 2015-ig a beszámolóiban szellemi termékként mutatta ki, majd 2015-ben átsorolta a befejezetlen beruházások közé, azóta befejezetlen beruházás. Az A cég könyvelésében ezek a költségek egyáltalán nem jelentek meg. A továbbszámlázás vonatkozásában azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az A és B cég közötti megállapodás alapján ezeket a tételeket az A cég által tulajdonolt ingatlan felújítását követően, az aktiválás után számolják el a felek egymás között. Kérdések rövidítve:
1. Mi a teendőnk, hogyan tudjuk rendezni a helyzetet? Milyen lépéseket kell megtennünk ahhoz, hogy a beszámoló a számviteli előírásoknak megfelelő legyen?
2. Hogyan, hol kellene/kellett volna kimutatni ezeket a tételeket? Hogyan érinti ez a két cég beszámolóit, társasági adóját, elhatárolt veszteségeit?
3. Ha a felek úgy állapodtak meg, hogy ezekkel a tételekkel majd a jövőben, évek múlva számolnak el egymással, nem kellett volna legalább 12 havonta elszámolni és számlázni?
4. Önök szerint valamilyen módon indokolható az, hogy ezeket a tételeket a B cég előbb szellemi terméknek, majd befejezetlen beruházásnak tekintette?

Kérdés: A társaság a számviteli politikában 2011 végéig 30 000 Ft-ban határozta meg a kis értékű tárgyi eszközök maximális értékét. 2011-ben a társaság konszolidálási kör részesévé vált, amelyben a részt vevő társaságok 100 ezer forintban határozták meg a kis értékű tárgyi eszközök határértékét. 2012-től a társaság is ezt követi. A tárgyieszköz-állománynak van azonban olyan része, amely 30 és 100 ezer forint közötti bekerülési értékű tárgyi eszközöket tartalmaz, évenkénti terv szerinti értékcsökkenési leírással. A tárgyieszköz-állomány 30 és 100 ezer forint közötti bekerülési értékű részét átminősítheti-e – konszolidációs összehasonlíthatósága érdekében – a 2012-től hatályos számviteli politikai döntésnek megfelelő kis értékűvé, azaz azok nettó értékét az egyéb ráfordítások között elszámolhatja-e?