Vissza nem térítendő pályázati összegek elszámolása

Kérdés: Cégünk 70 millió forint feltételesen vissza nem térítendő pályázati összeget nyert, amelyet 234 dolgozó képzési költségére, kieső munkaidőre járó bértámogatásra, projekt-előkészítési és projektmenedzsment-költségekre kaptunk. A nyert összegből a bankszámlánkra megérkezett 40 millió forint, ami a pályázati dokumentum alapján a képzési költség, valamint a projekt-előkészítési és projektmenedzsment-költség. A projekt időtartama: 2023. 10. 01. – 2025. 03. 31-ig tart, amely időszak alatt a kieső bér összegét havi jelentéseink alapján fogják folyósítani, a maradék 30 millió forint összegben. Az idáig érkezett 40 millió forint előleget a kötelezettségek között tartjuk nyilván. Ez így helyes? El kell határolnom az egyéb bevételek közé, vagy itt kell maradnia a véglegessé válásig? Hová kell könyvelnem az érkező kieső időre járó támogatásokat, amelyek havi ütemezés szerint érkeznek? Az érkező projektlebonyolítási költségszámlák könyvelése után, a költségek és bevételek egyezőségének biztosítására kell bármilyen rendező tételt könyvelnem? Hiszen így ebben az évben terheli a projektköltség az eredményt, de a pályázati pénz előlegen van, és nem bevételen. Mindezeket hogyan kell helyesen könyvelni?
Részlet a válaszából: […] ...egy lehetőség. Ezért annak az alkalmazását, az alkalmazás helyi viszonyok közötti feltételeit, dokumentumait indokolt a társaság számviteli politikájában rögzíteni. Az Szt. 33. §-a (7) bekezdésének alkalmazásával viszont biztosítható, hogy a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. november 9.

Támogatások számviteli elszámolása

Kérdés: Hogyan kell elszámolni a kettős könyvvitelben a különböző típusú kapott támogatásokat?
Részlet a válaszából: […] ...támogatásokat a számviteli elszámolás szempontjából csoportosíthatjuk egyrészt úgy, hogy visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő támogatás, másrészt ez utóbbiakat aszerint is, hogy milyen célra adta azt a támogató (fejlesztési célra, illetve a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2001. június 14.