2 talált cikk a számvitel , önellenőrzés , javítás , továbbszámlázás kifejezésre

Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?

Kérdés: Gépet bérelünk egy cégtől, és szerződésben szabályoztuk a kárrendezést is. A vagyonbiztosítást a bérbeadó köti (a bérleti díjba bekalkulálták a biztosítási díjat is), de nem vagyunk közvetlen jogviszonyban a biztosítóval. Ha káresemény történik, értesítenünk kell a biztosítót és a bérbeadót. A bérbeadótól megrendeljük a javítást, a bérbeadó a teljes javítási költséget kiszámlázza részünkre. Ezen számla összegéből csak az önrészt és az áfát kell megfizetnünk. Számvitelileg és áfa szempontjából hogyan kezeljük a fenti gazdasági eseményt?