Értékvesztés visszaírása, ha a vevő többet fizet
Kérdés
A kft. az egyik vevőjével szembeni, 5 millió Ft összegű követelésénél 2002-ben 1 millió Ft összegben értékvesztést számolt el, amelynek összegével az adózás előtti eredményt növelte. A vevő 2003-ban a követelés teljes összegét (5 millió forintot) átutalta. Mivel a követelés teljes összege ténylegesen megtérült, a korábban elszámolt értékvesztést visszaírtuk, az adózás előtti eredményt pedig csökkentettük. Helyesen jártunk el?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2004. május 13-án (83. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1710
[…] elszámolt értékvesztés összegének csökkentésével. Logikusnak tűnik az az érvelés, mely szerint, ha év közben már ismertté válik, hogy a könyv szerinti érték alacsonyabb, mint a piaci érték, mert például az értékvesztéssel csökkentett követelést könyv szerinti értékénél magasabb értéken értékesítik, vagy a vevő, az adós az értékvesztéssel csökkentett követelés könyv szerinti értékénél többet fizet (mint ahogyan a kérdésben is szerepel), akkor az értékvesztés-elszámolás oka már nem, vagy csak részben áll fenn, így a megbízható és valós összkép érdekében a már elszámolt értékvesztést az eladási ár összegéig, illetve a ténylegesen megfizetett követelés összegéig vissza kell írni. Bár az előbbiekben leírt érvelés logikus, az Szt. tételes előírása azt nem támasztja alá. Az Szt. 57. §-ában foglalt előírások – az előtte lévő fejezetcímből következően – a mérlegben szereplő eszközök és források értékeléséhez, azaz a mérleg-fordulónapi értékeléshez kapcsolódnak. Így a hivatkozott (2) bekezdés szerinti előírást is csak a mérlegbe beállítandó követeléseknél lehet, illetve kell alkalmazni. A mérlegfordulónap előtt eladott, illetve kiegyenlített követelés már nem szerepelhet a mérlegfordulónapi leltárban, mérlegben, így azokra az általános előírás nem alkalmazható. De nem alkalmazható az Szt. 55. §-ának (3) bekezdésében adott sajátos előírás sem, mivel az – az adós minősítése alapján – szorosan kapcsolódik az Szt. 55. §-a (1) bekezdéséhez, amiből viszont egyértelműen következik, hogy csak a mérlegfordulónapon meglévő követeléseknél lehet az értékvesztést visszaírni, év közben tételes minősítés nincsen. A követelések értékesítésének könyvviteli elszámolását az 1709. kérdésre adott válasz tartalmazza. Itt most csak azt az esetet mutatjuk be, amikor az értékvesztéssel csökkentett követelést a vevő, az adós teljes összegében kiegyenlíti: a vevő, az adós által fizetett összeg (5 millió Ft): T 384 – K 311; a vevő, az adós által kiegyenlített követelés elszámolt értékvesztésének megszüntetése (figyelem: nem visszaírása) (1 millió Ft): T 315 – K 311; a vevő, az adós számlán mutatkozó egyenleg (1 millió Ft) megszüntetése az egyéb bevételek közé történő átvezetéssel: T 311 – K 9699. Mivel a számviteli előírások szerint az értékvesztést nem lehet visszaírni, nincs lehetőség arra sem, hogy a különbözet összegével az adózás előtti eredményt a Tao-tv. 7. §-a (1) bekezdésének n) pontja alapján csökkenteni […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2004. május 13-án (83. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1710
[…] elszámolt értékvesztés összegének csökkentésével. Logikusnak tűnik az az érvelés, mely szerint, ha év közben már ismertté válik, hogy a könyv szerinti érték alacsonyabb, mint a piaci érték, mert például az értékvesztéssel csökkentett követelést könyv szerinti értékénél magasabb értéken értékesítik, vagy a vevő, az adós az értékvesztéssel csökkentett követelés könyv szerinti értékénél többet fizet (mint ahogyan a kérdésben is szerepel), akkor az értékvesztés-elszámolás oka már nem, vagy csak részben áll fenn, így a megbízható és valós összkép érdekében a már elszámolt értékvesztést az eladási ár összegéig, illetve a ténylegesen megfizetett követelés összegéig vissza kell írni. Bár az előbbiekben leírt érvelés logikus, az Szt. tételes előírása azt nem támasztja alá. Az Szt. 57. §-ában foglalt előírások – az előtte lévő fejezetcímből következően – a mérlegben szereplő eszközök és források értékeléséhez, azaz a mérleg-fordulónapi értékeléshez kapcsolódnak. Így a hivatkozott (2) bekezdés szerinti előírást is csak a mérlegbe beállítandó követeléseknél lehet, illetve kell alkalmazni. A mérlegfordulónap előtt eladott, illetve kiegyenlített követelés már nem szerepelhet a mérlegfordulónapi leltárban, mérlegben, így azokra az általános előírás nem alkalmazható. De nem alkalmazható az Szt. 55. §-ának (3) bekezdésében adott sajátos előírás sem, mivel az – az adós minősítése alapján – szorosan kapcsolódik az Szt. 55. §-a (1) bekezdéséhez, amiből viszont egyértelműen következik, hogy csak a mérlegfordulónapon meglévő követeléseknél lehet az értékvesztést visszaírni, év közben tételes minősítés nincsen. A követelések értékesítésének könyvviteli elszámolását az 1709. kérdésre adott válasz tartalmazza. Itt most csak azt az esetet mutatjuk be, amikor az értékvesztéssel csökkentett követelést a vevő, az adós teljes összegében kiegyenlíti: a vevő, az adós által fizetett összeg (5 millió Ft): T 384 – K 311; a vevő, az adós által kiegyenlített követelés elszámolt értékvesztésének megszüntetése (figyelem: nem visszaírása) (1 millió Ft): T 315 – K 311; a vevő, az adós számlán mutatkozó egyenleg (1 millió Ft) megszüntetése az egyéb bevételek közé történő átvezetéssel: T 311 – K 9699. Mivel a számviteli előírások szerint az értékvesztést nem lehet visszaírni, nincs lehetőség arra sem, hogy a különbözet összegével az adózás előtti eredményt a Tao-tv. 7. §-a (1) bekezdésének n) pontja alapján csökkenteni […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
