Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2008. szeptember 11-én (182. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3804

[…] úgy, hogy "A" vállalkozás munkavállalóit a Munka Törvénykönyve (Mt.) 106. §-a alapján más munkáltatónál történő munkavégzésre kötelezte, ellenszolgáltatás nélküli megállapodás alapján. Az Mt. 106. §-ának (2) bekezdése alapján nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a két munkáltató (az "A" vállalkozás és a "B" társaság) megállapodása alapján a munkavállalók munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalókat kirendelték, az adott esetben a "B" társaság. A statisztikai és a számviteli elszámolások során a kirendelt munkavállalók a kirendelő "A" vállalkozás létszámába tartoznak, munkabérüket és annak járulékait "A" vállalkozásnak kell költségként elszámolnia. Bár az Mt. hivatkozott előírásai alapján a munkabérnek, a munkabér járulékainak, a kirendeléssel felmerülő egyéb költségeknek a megtérítése nem minősül ellenszolgáltatásnak, nem jelenti azt, hogy az az Áfa-tv. alkalmazásában nem tekinthető ellenértéknek, a számviteli elszámolás során pedig árbevételnek. Az Áfa-tv. 13. §-ának (1) bekezdése szerint: szolgáltatás nyújtása bármely olyan ügylet, amely az Áfa-tv. értelmében nem termék értékesítése. Így tehát "A" vállalkozásnak a "B" társaság által megtérítendő ellenértéket számláznia kell, és azt árbevételként kell elszámolnia ("B" társaságnál a számlázott összeget igénybe vett szolgáltatások költségeként kell könyvelni). A kirendelt munkavállalók miatt számlázott ellenértékre - természetesen – az áfát is fel kell számítani az általános mértékkel, kivéve ha ez a szolgáltatásnyújtás az Áfa-tv. 142. §-a (1) bekezdésének c) pontja alá tartozónak minősül, mert akkor a fordított adózás szabályai szerint az áfát a "B" társaságnak kell felszámítania. Az esetben, […]