Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2009. május 28-án (199. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4170

[…] – saját termelésű készletként kell állományba venni, felhasználásakor a készletrevételt kell megszüntetni; – az egységrakat-csomagolás költségeit a felmerüléskor a megfelelő költségnemszámlán kell elszámolni, kivéve azt a göngyöleget, amelyet az egységrakat-csomagoláshoz göngyölegként – visszaváltási kötelezettséggel - felhasználnak. Az előbbiek alapján a kiszereléshez felhasznált flakon, kupak, címke, továbbá az egységrakat-csomagolás tényleges bekerülési költségeit, a kiszerelés, a csomagolás közvetlen bérköltségét és annak járulékait a felmerülés időszakában kell az 5. számlaosztály megfelelő számláin elszámolni. (A boltokra, a vendéglátóegységekre történő terhelés érdekében, az 5. számlaosztályon belül elkülönítetten!) Ha kalkulációs lapot készítenek (a boltokra, a vendéglátóegységekre történő terhelés érdekében indokolt, hogy készítsenek), akkor azzal az egységnyi kiszerelt étolaj kiszerelési, illetve csomagolási költségét kell – hitelt érdemlő módon – meghatározni. A boltokra, a vendéglátóegységekre történő terhelés csak az analitikus nyilvántartásban történhet meg, az a főkönyvi számlákon már könyvelt és költségként elszámolt értékadatokat nem érintheti. (Nem lehet például költségeket csökkentő tételként kezelni a boltokban még el nem adott vagy a vendéglátóegységekben még fel nem használt étolaj – boltokra, illetve vendéglátóegységekre terhelt – kiszerelési, illetve csomagolási költségeit!) A kiszerelési, csomagolási költségek elszámolásának módja nem változik akkor sem, ha az értékesítés más társaságok felé történik. Olvasói észrevétel (megjelent a Számviteli Levelek 210. számában – 2009.11.26.) Észrevétel: Olvasónk a Számviteli Levelek 199. számában a 4170. kérdésre adott válaszunkhoz kapcsolódóan azt írja, hogy az étolaj-kiszerelés másik két tanácsadó véleménye szerint termelési folyamat, amelynek végén a kiszerelt étolaj késztermék. Válaszunkban nem tudják értelmezni a kereskedelmi és vendéglátóegységekre vonatkozóan adott elszámolást sem. A szerző válaszol: Tisztelt Olvasónk! Észrevételeire válaszunkat azzal kezdjük, annak eldöntése, hogy a tartályokban érkező étolajat alapanyagként vagy áruként kell kezelni, attól függ, a kiszerelés termelési folyamatnak tekinthető-e vagy sem. A számviteli előírások alapján saját termelésű készletnek minősülnek mindazok a készletek, amelyeket a társaságnál állítottak elő, termeltek meg, amelyek előállítási költsége a társaságnál merült fel. Az adott esetben nem állítanak elő új terméket, a technológiai sorba beépített szűrés – véleményünk szerint – nem növeli oly mértékben az étolaj használati értékét, amelynek eredményeként más termék jönne létre a feldolgozás során. Ezért az észrevételben hivatkozott válaszunkat – az alapvető számviteli szabályok figyelembevétele mellett – nem tudjuk megváltoztatni. Hasonló következtetésre jutunk akkor is, ha a vásárolt készletek tartalmi követelményéből indulunk ki. Vásárolt készletek azok, amelyek a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban maradnak, bár értékük változhat. Változatlannak minősül a termék állapota akkor is, ha azt a kereskedelmi forgalmazásnál szokásos módon értékesítésre előkészítik, megmunkálják, illetve csomagolják, adagolják. A Szolgáltatások Jegyzéke szerint az ipari termékek gyártási folyamat keretében történő csomagolása, kiszerelése a termék-előállító […]