Elengedett osztalék illetékfizetése
Kérdés
A Számviteli Levelek 180. számában megjelent 3759. számú, illetve a 207. számában megjelent 4334. számú kérdésre adott válaszok ellentmondásosságának a feloldására APEH-állásfoglalást kértünk, amely szerint az adóhatóság a Számviteli Levelek 180. számában írt 3759. számú kérdésre adott válasszal ért egyet, mivel az az Itv.-ben foglalt rendelkezéseknek teljes mértékben megfelel. Így az osztalékról való lemondás mint követelés elengedése ajándékozásnak minősül, mely ajándékozásiilleték-fizetési kötelezettséget keletkeztet az Itv. alapján, amelynek a megfizetésére a megajándékozott társaság köteles. Kérem, hogy az APEH állásfoglalásának ismeretében fejtsék ki egyértelműen állásfoglalásukat az adott kérdésben!
Megjelent a Számviteli Levelekben 2010. március 4-én (216. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4507
[…] osztalékot azért, mert tulajdonos, ha arról jogszerű döntés nem született. Az előírásszerűen hozott döntés esetén sem tekinthető ez a követelés olyannak, mint az adásvételből, a szolgáltatásnyújtásból, a tagi kölcsönből származó követelés. Ha viszont olyannak kell tekinteni, akkor azt a magánszemély adózatlanul fordíthatja tőkeemelésre. Nem kell mást tennie, mint élni a Gt. 13. §-ának (1)–(2) bekezdésében foglaltakkal, azt nem pénzbeli hozzájárulás formájában a társaság jegyzett tőkéjének a növelésére fordítania. Ezáltal egyértelműen nő a társaság vagyona, de ez nem minősül ajándékozásnak, mivel a tőkeemeléssel azonos összegű követelése lesz a magánszemélynek. Így a társaságnál jelentkező vagyonnövekedés a választott forma alapján minősíthető ajándékozásnak is meg nem ajándékozásnak is? Ha azt a magánszemély elengedi, akkor ajándékozás, ha tőkeemelésre fordítja, akkor nem! Ha az APEH-állásfoglalásnak megfelelően a magánszemélyt megillető osztalék elengedését ajándékozásnak tekintjük, akkor az illeték alapja az elengedett kötelezettség. Az a kötelezettség, ami – kifizetés esetén – részben az adóhatóságot illeti meg. Ezt is a magánszemély engedte el? Nem vitatva a törvényi előírást, mely szerint ajándékozási illeték terheli a vagyoni értékű jogról (jelen esetben a követelésről) ellenszolgáltatás nélkül való lemondást, a kötelezettség elengedését. De felmerül a kérdés, hogy az adott esetben, az osztalék miatti követelésről való lemondás ténylegesen ellenszolgáltatás nélküli-e? Az osztalék kifizetéséről a tulajdonosok jellemzően akkor mondanak le, engedik el a társaságnál az ilyen címen kimutatott kötelezettséget, amikor a társaság időközben veszteségessé vált, amelynek a terheit a tulajdonosoknak kell viselniük. Ilyen esetben a Gt. szerint pótbefizetést kellene teljesíteni. Nos, ezt a pótbefizetést ellentételezi a kötelezettség elengedése, a követelés elengedésének "ellenszolgáltatása", az, hogy nem kell pótbefizetést teljesíteni. Ha viszont nem veszteséges a társaság, a követelésről történő lemondás miatti vagyonnövekedés a jövőben a tulajdonosokat fogja megilletni, és így később történik az "ellenszolgáltatáshoz" való hozzájutás (például akkor, amikor ténylegesen osztalékot kapnak, amikor egyéb jogcímen a társaságból tőkét vonnak ki). Az érveket tovább lehetne még sorolni. A fentiek elegendőek azonban arra, hogy dokumentálják, nem lehet egyértelműen kimondani, hogy az osztalék miatt kimutatott kötelezettség elengedése ajándékozásiilleték-köteles-e vagy sem. A kérdés rendezéséhez egyértelmű választ az Itv. olyan értelmű módosítása jelentene, amely mentesítené az osztalék miatti kvázikövetelés elengedését az ajándékozási illeték megfizetése alól. A fentiekben leírtakból következik, a Számviteli Levelek 207. számában a 4334. kérdésre adott válaszunkat nincs okunk megváltoztatni. Mivel a Számviteli Levelek nem tartozik a jogforrási hierarchiába (de az APEH állásfoglalása sem), az adott témát más-más oldalról közelítő szakmai vélemények ellentmondásait az Országgyűlésnek, ennek hiányában – sajnos – a végrehajtónak kell feloldania. Olvasói észrevétel (megjelent a Számviteli Levelek 231. számában – 2010.11.04.) Észrevétel: Olvasónk az elengedett osztalékkal kapcsolatos kérdésekre adott válaszunkhoz kapcsolódóan a következő észrevételt tette. A válaszadó előírná a tulajdonosoknak, hogy az osztalékkifizetés jövőbeni időpontja szerinti eseményekről előre tudjanak, de nem veszi észre, hogy tarthatatlan állapot, ha a tárgyév eredményeként rendeli kezelni a magyar szabályozás az osztalékot, holott annak kifizetése a tárgyévtől messze eltérhet. Így az osztalék mint látens tárgyévi saját tőke eseményként jelenik meg (kifizetni nem kell), ráadásul ha az eredményt meghaladó az osztalékmegállapítás (az eredménytartalék terhére), akkor a mérleg szerinti eredményt jellemző adat az eredménykimutatás legalján egy nulla lesz, ami egyáltalán nem jellemzi a vállalkozás tárgyévi mérleg szerinti eredményét. Olvasói észrevétel A szerző válaszol: Tisztelt Olvasónk! Hosszan lehetne vitatkozni az észrevételében leírtakkal és az azt tükröző sajátos szemlélettel. Az észrevételének a lényeges elemeire igyekszik csak a válaszadó reagálni. A számviteli törvény 1992-től hatályos előírása szerint a kifizetni szándékozott osztalékot (a tulajdonosok erről határozatot hoztak) a legfőbb szerv által elfogadott beszámolónak tartalmaznia kell. Ezt a Gt. korábbi és jelenleg hatályos előírása is megerősítette azzal, hogy az osztalékfizetésről (és nem az osztalékról) a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhat a taggyűlés, […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*