Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2011. február 10-én (237. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4908

[…] főszabály értelmében az áfafizetési kötelezettség az adóztatandó ügylet tényállásszerű megvalósulásának időpontjában áll be. Saját beruházásban végzett tárgyi eszköz előállítása esetében ez nem más, mint a tárgyi eszköz (jelen esetben a tetőtér) rendeltetésszerű használatbavételének időpontja, azaz amikor a tárgyi eszköz elkészül, és azt használatba is veszik. Ebből következően, ha az elkészült tetőteret a jogerős használatbavételi engedély kiadásával egyidejűleg közvetlenül ténylegesen használatba is veszik, akkor a szóban forgó tetőtér-beépítés után az áfafizetési kötelezettség a használatbavételi engedély időpontjában keletkezik. A tetőtér-előállítás után fizetendő adóként megállapítandó áfa összege főszabály szerint levonható [Áfa-tv. 120. §-ának e) pontja], a levonási jog gyakorlásának feltétele azonban az is, hogy a tetőtér-beépítést saját vállalkozásában végző adóalany az elkészült tetőteret adóköteles gazdasági tevékenysége keretében hasznosítsa. A saját beruházást végző adóalanynak a tetőtér felhasználási célját azért is szükséges tisztáznia, mert ennek megállapítása a tetőtér-beépítés kapcsán felmerülő beszerzések (költségek) előzetesen felszámított áfatartalmának levonásba helyezhetősége szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. Amennyiben ugyanis az elkészült tetőtér adóköteles tevékenység során fog hasznosulni, akkor a beépítés kapcsán felmerülő költségek inputáfája már a saját beruházás során, azaz a munkavégzés folyamatában levonható. Ellenben, ha a hasznosítás célja olyan tevékenység, amely az adóalanyt részben vagy egészében adólevonásra nem jogosítja, akkor a beruházás költségei bár szintén levonhatók […]