Leltározás során fellelt eszközök
Kérdés
A 4439. számú kérdésre adott válaszukat a következőkre tekintettel kérjük pontosítani, kiegészíteni. Ha tárgyi eszközt lelünk fel, amely korábban állományban volt, de leselejtezték, hogyan tudjuk azt visszakönyvelni? Kivezetéskori vagy a jelenlegi nettó értéken? Ez utóbbi esetben hova kell könyvelni az értékcsökkenést? Új tárgyi eszközként vegyük állományba, de milyen értéken? Kell-e a visszavételről jegyzőkönyvet készíteni? Hogyan érinti a visszavétel a társasági adó alapját? Milyen hatással lehet a lezárt év beszámolójára?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2011. október 6-án (252. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5161
[…] haszonanyagértéken kell kimutatni, ami nem lehet több, mint a tárgyi eszköz kivezetéskori nettó értéke. A kérdésben leírtakhoz kapcsolódóan a selejtezés történhetett azért, mert a tárgyi eszköz feleslegessé vált, illetve megrongálódott, és ezért nem használták, vagy használhatatlanná vált, de történhetett azért is, mert a tárgyi eszköz hiányzott. Ha a selejtezés például azért történt, mert a tárgyi eszköz feleslegessé vált, azt a jövőben már nem kívánták használni, akkor a selejtezési jegyzőkönyvben rögzíteni kellett ezen tárgyi eszköz kivezetéskori hulladék-, illetve haszonanyagértékét, és azon a vásárolt készletek között állományba kellett venni (T 21-22 – K 12-14), de a készletre vételi érték nem lehet több, mint a kivezetéskori nettó érték. Ha az így selejtezett és a készletek között állományba vett eszközt ismételten tárgyi eszközként kívánják hasznosítani, akkor a saját vállalkozásban végzett beruházás szabályai szerint a készletre vételi értéket beruházásként kell elszámolni a rendeltetésszerű használatbavétel érdekében felmerülő egyéb költségekkel (munkabér és járulékai, igénybe vett szolgáltatások) (T 51 – K 21-22, T 52 – K 454, T 541, 56 - K 471, 473 és T 161 – K 582). Megjegyezzük, ha volt készletre vételi érték, az a beruházáskénti elszámolás során nem változhat. Ha azonban a selejtezéskor készletrevételi értéket nem vettek számításba (nem könyveltek) vagy könyveltek, de azt a későbbiek során a készletek közül kivezették, a szóban forgó eszköznek azonban a kivezetéskor is volt piaci értéke, akkor önellenőrzéssel, a kivezetés üzleti éve eredményének, társaságiadó-alapjának az utólagos korrekciójával kell pótolni a készletre vételi értéket. (Csak a kivezetéskori üzleti év eredménye és adóalapja nő meg a kivezetéskori piaci értékkel, maximum a kivezetett eszköz terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összegével!) Ha a selejtezés azért történt, mert a tárgyi eszközt nem találták, a leltározás során annak a hiányát állapították meg, akkor önellenőrzéssel kell a kivezetés évének az eredményét és társaságiadó-alapját növelni. Ha bizonyított, hogy a kivezetést követően a tárgyi eszközt nem használták, akkor a korrekciót a készletre vételi érték összegében – az előbbiek figyelembevételével – kell megtenni. Újbóli használatbavétele a már leírtak szerint – mint saját vállalkozásban végzett beruházás – történhet. Gyakran előfordul, hogy a […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2011. október 6-án (252. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5161
[…] haszonanyagértéken kell kimutatni, ami nem lehet több, mint a tárgyi eszköz kivezetéskori nettó értéke. A kérdésben leírtakhoz kapcsolódóan a selejtezés történhetett azért, mert a tárgyi eszköz feleslegessé vált, illetve megrongálódott, és ezért nem használták, vagy használhatatlanná vált, de történhetett azért is, mert a tárgyi eszköz hiányzott. Ha a selejtezés például azért történt, mert a tárgyi eszköz feleslegessé vált, azt a jövőben már nem kívánták használni, akkor a selejtezési jegyzőkönyvben rögzíteni kellett ezen tárgyi eszköz kivezetéskori hulladék-, illetve haszonanyagértékét, és azon a vásárolt készletek között állományba kellett venni (T 21-22 – K 12-14), de a készletre vételi érték nem lehet több, mint a kivezetéskori nettó érték. Ha az így selejtezett és a készletek között állományba vett eszközt ismételten tárgyi eszközként kívánják hasznosítani, akkor a saját vállalkozásban végzett beruházás szabályai szerint a készletre vételi értéket beruházásként kell elszámolni a rendeltetésszerű használatbavétel érdekében felmerülő egyéb költségekkel (munkabér és járulékai, igénybe vett szolgáltatások) (T 51 – K 21-22, T 52 – K 454, T 541, 56 - K 471, 473 és T 161 – K 582). Megjegyezzük, ha volt készletre vételi érték, az a beruházáskénti elszámolás során nem változhat. Ha azonban a selejtezéskor készletrevételi értéket nem vettek számításba (nem könyveltek) vagy könyveltek, de azt a későbbiek során a készletek közül kivezették, a szóban forgó eszköznek azonban a kivezetéskor is volt piaci értéke, akkor önellenőrzéssel, a kivezetés üzleti éve eredményének, társaságiadó-alapjának az utólagos korrekciójával kell pótolni a készletre vételi értéket. (Csak a kivezetéskori üzleti év eredménye és adóalapja nő meg a kivezetéskori piaci értékkel, maximum a kivezetett eszköz terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összegével!) Ha a selejtezés azért történt, mert a tárgyi eszközt nem találták, a leltározás során annak a hiányát állapították meg, akkor önellenőrzéssel kell a kivezetés évének az eredményét és társaságiadó-alapját növelni. Ha bizonyított, hogy a kivezetést követően a tárgyi eszközt nem használták, akkor a korrekciót a készletre vételi érték összegében – az előbbiek figyelembevételével – kell megtenni. Újbóli használatbavétele a már leírtak szerint – mint saját vállalkozásban végzett beruházás – történhet. Gyakran előfordul, hogy a […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
