Szerszámok elhasználódásának elszámolása
Kérdés
Cégünk autógyárak részére gyárt alkatrészeket. Ezen alkatrészek gyártása során speciális gyártóeszközöket (szerszámokat) használunk. Cégünk külföldi anyavállalata egyezik meg a vevővel a szerszámok költségének megtérítési módjában, többféle módon. Legegyszerűbb esetben a vevőnek számlázzuk a beszerzési árat, aki a tulajdonjog átszállása mellett megtéríti azt. Másik esetben a vevő a késztermékek eladási árába beépítve téríti meg a szerszám költségét. (Az eszközt a tárgyi eszközök között aktiváljuk, a tulajdonjog a cégnél marad.) Előfordul, hogy a vevő a szerszámok beszerzési költségének egy részét a gyártás beindításakor megfizeti, a másik része viszont az eladási árba beépítve a késztermékek értékesítése során térül meg. A szerszámokat 5-6 évig is használjuk. Mi a helyes elszámolási módja ez utóbbi ügyletnek? Hogyan lehet biztosítani, hogy a későbbiekben befolyó árbevétellel szemben folyamatosan kerüljön kivezetésre a még meg nem térített beszerzési költség? Hogyan biztosítható az összemérés számviteli alapelv követelménye? Társasági adó szempontjából mi lenne a helyes elszámolási mód?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2012. május 3-án (265. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5433
[…] szerszámokat közös tulajdonban lévőnek lehetne minősíteni, akkor a következő elszámolási mód lehetséges. A szerszámokkal – mint tárgyi eszközökkel – kapcsolatosan ténylegesen felmerült összes költséget a tulajdoni hányadok arányában kellene megosztani, és abból a vevőre jutó hányadot a vevővel megtéríttetni, azaz számlázni a vevő részére. Mivel az adott esetben a vevő a szerszámok bekerülési értékének 50 százalékát téríti meg, tekinthetjük ezt annak, hogy 50%-ban tulajdonos. Tekintettel azonban arra, hogy a szerszámokkal kapcsolatos összes, ténylegesen felmerülő költség több, mint a bekerülési érték, a bekerülési érték 50%-ának megfelelő – vevőtől kapott – összeg nem fedezi azt. További probléma adódik abból, hogy a vevő előre fizetett. Ezt nyilvánvalóan nem lehet árbevételként elszámolni, a kapott összeget a vevőtől kapott előlegként kell kimutatni. Amikor megállapodásuknak megfelelő időszakonként (legalább üzleti évenként egyszer) elszámolnak, s a vevőre mint tulajdonosra jutó költséget a vevőnek számlázzák és árbevételként elszámolják, akkor annak összegével csökkentik a vevőtől kapott előleg összegét. A leírtakból következik ezen elszámolási lehetőség bonyolultsága, amellett hogy konkrét jogszabályi előírással nem támasztható alá. Az adott esetben nincs más megoldás, mint az, hogy a külföldi anyavállalat a vevővel más elszámolási módban állapodjon meg. Például abban, hogy a gyártás beindításakor a vevő a beszerzési költségek általa megtérített […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2012. május 3-án (265. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5433
[…] szerszámokat közös tulajdonban lévőnek lehetne minősíteni, akkor a következő elszámolási mód lehetséges. A szerszámokkal – mint tárgyi eszközökkel – kapcsolatosan ténylegesen felmerült összes költséget a tulajdoni hányadok arányában kellene megosztani, és abból a vevőre jutó hányadot a vevővel megtéríttetni, azaz számlázni a vevő részére. Mivel az adott esetben a vevő a szerszámok bekerülési értékének 50 százalékát téríti meg, tekinthetjük ezt annak, hogy 50%-ban tulajdonos. Tekintettel azonban arra, hogy a szerszámokkal kapcsolatos összes, ténylegesen felmerülő költség több, mint a bekerülési érték, a bekerülési érték 50%-ának megfelelő – vevőtől kapott – összeg nem fedezi azt. További probléma adódik abból, hogy a vevő előre fizetett. Ezt nyilvánvalóan nem lehet árbevételként elszámolni, a kapott összeget a vevőtől kapott előlegként kell kimutatni. Amikor megállapodásuknak megfelelő időszakonként (legalább üzleti évenként egyszer) elszámolnak, s a vevőre mint tulajdonosra jutó költséget a vevőnek számlázzák és árbevételként elszámolják, akkor annak összegével csökkentik a vevőtől kapott előleg összegét. A leírtakból következik ezen elszámolási lehetőség bonyolultsága, amellett hogy konkrét jogszabályi előírással nem támasztható alá. Az adott esetben nincs más megoldás, mint az, hogy a külföldi anyavállalat a vevővel más elszámolási módban állapodjon meg. Például abban, hogy a gyártás beindításakor a vevő a beszerzési költségek általa megtérített […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
