Számlák kontírozása
Kérdés
A számviteli törvény 167. §-ának (7) bekezdése értelmezhető-e a következő esetekben? Ha egy magyar gazdasági társaság az általa számítógéppel kiállított számlákon a kontírozást a számítógépes program segítségével valósítja meg, nem írja rá a konkrét vevő nyilvántartási számát, csak a főkönyvi számlát, ezzel eleget tesz a számviteli törvény bizonylatok kezelésével kapcsolatos előírásának? A kimenő és a beérkező számlák kézi kontírozása esetén elfogadott-e, hogy csak a főkönyvi számlákat tüntetik fel a számlán? A vállalkozáshoz beérkező kézi, illetve számítógéppel előállított papíralapú számlák esetén elfogadható-e, ha a szállítói számlák számítógépes főkönyvi számlákra történő rögzítésekor a számlán egy azonosító számot tüntetnek fel, és a számítógépes rendszerben rögzítik az adott számla főkönyvi számlaszámait, továbbá az informatikai program másik részéből az adott számla nyilvántartási számához tartozó kontírozás kinyomtatható? A hivatkozott törvényi előírás csak az elektronikus úton előállított számlákra és ezek kontírozására vonatkozik?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2012. július 5-én (268. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5499
[…] könyvelőszoftverek használatának kizárólagossá válása és az elektronikus úton kibocsátott bizonylatok növekvő aránya miatt kialakult, a számlák kontírozásának módjával kapcsolatos értelmezésekre ad választ. A módosított törvényi előírás ismertetése után az egyes kérdésekre a következő válasz adható: A kimenő számlákat – a főszabály szerint – a címzett (a vevő) szerint, ezen belül számlánként kell könyvelni. A könyvelés történhet a főkönyvi számlán, illetve az analitikus nyilvántartásban. A főkönyvi számla és az analitikus (részletező) nyilvántartás kapcsolatát a vállalati számlarendben kell szabályozni. A könyvelés történhet úgy, hogy az analitikus nyilvántartásban rögzítik az adatokat, majd onnan összesítő bizonylattal kerül a főkönyvi számlára, de az is megoldás, ha maga az analitikus nyilvántartás beépül a főkönyvi könyvelés rendszerébe (a főkönyvi számla alszámláiként). A könyvelés egy lehetséges módja az is, ha csak a főkönyvi számlára kontíroznak, de számítógépes program segítségével rögzítik például a 311. Vevők főkönyvi számlán – kimenő számlánként – rögzített adatok mellett a vevői számla részletes adatait is az analitikus nyilvántartásban, és biztosított a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás közötti egyeztetés lehetősége. [A mérleg-fordulónapi leltárnak a vevői követeléseket (kimenő számlákat) tételesen kell tartalmaznia, a főkönyvi számla viszont összevont értékadatot mutat!] Önmagában nem az dönti el a kontírozás helyességét, hogy a kimenő, illetve beérkező számlákra számítógépes program segítségével vagy kézzel csak a főkönyvi számlaszámot tüntetik fel. A főkönyvi könyveléshez - ilyen esetben – kapcsolódnia kell analitikus nyilvántartásnak is a számlarendben szabályozott módon. Az Szt. 161. §-ának (3) bekezdése szerint az analitikus nyilvántartásoknak szoros kapcsolatban kell lenniük a főkönyvi könyveléssel, és a kettő között az értékadatok számszerű egyeztetésének lehetőségét biztosítani kell. A beérkező szállítói […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2012. július 5-én (268. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5499
[…] könyvelőszoftverek használatának kizárólagossá válása és az elektronikus úton kibocsátott bizonylatok növekvő aránya miatt kialakult, a számlák kontírozásának módjával kapcsolatos értelmezésekre ad választ. A módosított törvényi előírás ismertetése után az egyes kérdésekre a következő válasz adható: A kimenő számlákat – a főszabály szerint – a címzett (a vevő) szerint, ezen belül számlánként kell könyvelni. A könyvelés történhet a főkönyvi számlán, illetve az analitikus nyilvántartásban. A főkönyvi számla és az analitikus (részletező) nyilvántartás kapcsolatát a vállalati számlarendben kell szabályozni. A könyvelés történhet úgy, hogy az analitikus nyilvántartásban rögzítik az adatokat, majd onnan összesítő bizonylattal kerül a főkönyvi számlára, de az is megoldás, ha maga az analitikus nyilvántartás beépül a főkönyvi könyvelés rendszerébe (a főkönyvi számla alszámláiként). A könyvelés egy lehetséges módja az is, ha csak a főkönyvi számlára kontíroznak, de számítógépes program segítségével rögzítik például a 311. Vevők főkönyvi számlán – kimenő számlánként – rögzített adatok mellett a vevői számla részletes adatait is az analitikus nyilvántartásban, és biztosított a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás közötti egyeztetés lehetősége. [A mérleg-fordulónapi leltárnak a vevői követeléseket (kimenő számlákat) tételesen kell tartalmaznia, a főkönyvi számla viszont összevont értékadatot mutat!] Önmagában nem az dönti el a kontírozás helyességét, hogy a kimenő, illetve beérkező számlákra számítógépes program segítségével vagy kézzel csak a főkönyvi számlaszámot tüntetik fel. A főkönyvi könyveléshez - ilyen esetben – kapcsolódnia kell analitikus nyilvántartásnak is a számlarendben szabályozott módon. Az Szt. 161. §-ának (3) bekezdése szerint az analitikus nyilvántartásoknak szoros kapcsolatban kell lenniük a főkönyvi könyveléssel, és a kettő között az értékadatok számszerű egyeztetésének lehetőségét biztosítani kell. A beérkező szállítói […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
