Külföldi kiküldetés napidíjának elszámolása
Kérdés
A dolgozók részére szabályzat alapján biztosított napidíj és dologi kiadás előleg devizában, a valuta, deviza növekedése MNB-árfolyamon, csökkenése átlagárfolyamon kerül meghatározásra. A kérdés ezzel kapcsolatosan tartalmazza az elszámolás módját, valutapénztárból történő kifizetés esetén, illetve a valutapénztár megszüntetése mellett, kétfajta megoldási lehetőséggel. Mivel a kérdésben leírt elszámolási mód nem minden esetben helyes, így azt itt nem mutatjuk be, a válaszban térünk vissza arra.
Megjelent a Számviteli Levelekben 2013. január 10-én (278. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5688
[…] a ténylegesen járó (és már korábban, előleg formájában átadott) napidíjat közvetlenül a 3613. számlával szemben kell elszámolni (T 551 – K 3613), az a) pontban leírtak figyelembevétele mellett a 3613. számla könyv szerinti árfolyamán, így árfolyam-különbözet nem keletkezik [természetesen ha a ténylegesen járó napidíj több, mint amennyit a dolgozó előlegként megkapott, akkor a különbözetet a valutapénztárból kell kifizetni (T 551 – K 3821), a valutapénztár átlagárfolyamán elszámolni];– a dologi kiadásokat (ha az nem eszközbeszerzés) szintén a 3613. számlával szemben kell közvetlenül elszámolni (valótlan gazdasági eseményt tükröz a szállító beállítása) T 51-52 – K 3613 (és nem a 454), az a) pontban foglalt módosítás figyelembevétele mellett a 3613. számla könyv szerinti árfolyamán, és nem a teljesítés napján érvényes választott devizaárfolyamon; ha eszközbeszerzés is volt, azt is közvetlenül a 3613. számlával szemben kell könyvelni (T 161, 21-22, 26 – K 3613) a 3613. számla árfolyamán;– az előbbiekből az is következik, hogy a külföldi napidíj elszámolása a jövedelemelszámolási számlát nem érinti, a napidíjként elszámolt költség szükségszerűen eltérhet a személyi jövedelemadó alapjának meghatározása során megállapított értéktől, az Szt. módosításának eredményeként a valutában kifizetett napidíjhoz árfolyam-különbözet nem kapcsolódik.Külföldi kiküldetés napidíjának elszámolása a valutapénztár megszüntetése esetén:A kérdező két variációt ismertet.1. A napidíjelőleg, a dologi kiadás fedezetére adott előleg az igénylés hónapját megelőző hónap utolsó napján érvényes árfolyamon forintban kerül meghatározásra, amelyet forintban átutalnak a dolgozó saját bankszámlájára, a dolgozó forintban számol el.2. A napidíjelőleg, a dologi kiadás fedezetére adott előleg devizában kerül meghatározásra, de forintban utalják át a dolgozó bankszámlájára, az 1. pont szerinti árfolyamon. A követelés devizakövetelésként kerülne elszámolásra, a dolgozó valutában számol el.A konstrukciók nagyvonalú ismertetéséből is következik, hogy az elszámolás nem egyszerűsödik, a valódiság biztosítása, az elszámolás alátámasztásának megbízhatósága sokkal bonyolultabbá válik, vitára adhat okot egyrészt a dolgozóval, másrészt az adóhatósággal (a külföldi napidíj adóztatása kapcsán), ezért a választ adó egyiket sem támogatja. A jogszabályi előírásoknak való megfelelés érdekében a következőket indokolt számításba venni.Az 1. pont szerinti esetben:A napidíjelőleg, a dologi kiadások fedezetére adott előleg forintban valójában nem előleg, hanem rövid lejáratú kölcsön (T 3641 – K 384), amelyet indokolt kölcsönszerződéssel alátámasztani. Ez esetben a kiküldött bankkártyájáról történik a társaságot terhelő kifizetés. A kiküldött bankkártyájával a társaság nevére szóló számlát lehet – a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült tételként – kiegyenlíteni. A kiegyenlítést követően a számla leadásával, a számlán lévő tételek könyvelésével kell a kiegyenlített összeget a kiküldöttel szembeni kötelezettségként előírni, a forintban kiegyenlített számlákat forintban, a valutával, devizával kiegyenlítetteket devizában és a kiküldött bankkártyájával (illetve valutával) történő kiegyenlítéskor érvényes választott devizaárfolyamon (a számlázott tételeket is ezen az árfolyamon kell elszámolni).A kiküldött a hazaérkezéskor köteles elszámolni. A kiküldöttel szemben fennálló – előbbiek szerinti – kötelezettséget rendezni kell. A rendezés legegyszerűbb és legkevésbé vitatható módja az, ha a devizában fennálló tartozást a deviza átutalásával vagy a valuta kifizetésével rendezi a kiküldő. (A kiküldöttel szembeni tartozás kiegyenlítésekor – jellemzően – árfolyam-különbözet is keletkezik.) A forintban fennálló tartozást (ideértve a külföldi napidíjat is, ha azt forintban határozták meg) jelen esetben a kölcsön miatti követelés összegébe kell beszámítani (azzal csökken a kölcsönkövetelés összege).Ha a kiküldöttel szembeni, devizában fennálló tartozást forintban rendezik, akkor ügyelni kell arra, hogy a forintban történő kiegyenlítésből se előnye, se hátránya ne legyen a kiküldöttnek. Ha a kiküldött bankkártyája forintfolyószámlához kapcsolódik, annyi forintot kell a kiküldött folyószámlájára átutalni […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*