Bevallás ellenőrzése megsemmisült könyvelési anyag esetén
Kérdés
Egy vállalkozás (szállodai szolgáltatás) adott évi könyvelési anyaga megsemmisült. Eredeti állapotában kizárólag a számlatömbben maradó tőpéldányok állnak rendelkezésre. A pénztárgépszalagok, a készpénzes kéziszámlák (a tőpéldányok kivételével), valamint a készpénzes, átutalásos költségszámlák megsemmisültek. A könyvelőprogramból előállított főkönyvi karton és főkönyvi kivonat rendelkezésre áll. A hiányzó bizonylatok pótlása nem történt meg. Kizárólag a főkönyvi kivonat alapján elfogadható-e az iparűzési adó alapjának, az iparűzésiadó-alapot csökkentő tételek összegének a megállapítása (a főkönyv és a bevallás adatai nem egyeznek)? Véleményünk szerint ez esetben a bizonylatmegőrzés szabályainak megsértése miatt mulasztási bírság kiszabásának van helye.
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2020. január 30-án (419. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8117
[…] gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A paragrafus (2) bekezdése szerint a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő, és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak. Az Szt. 166. §-ának (2) bekezdése pedig azt hangsúlyozza, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.Az Art., a Htv. és az Szt. összeolvasásával megállapítható tehát, hogy az iparűzésiadó-alap megállapításához szükséges adatok alapvetően a számviteli nyilvántartásokból állíthatók elő. Sőt, az a következtetés is levonható, hogy az adózói adónyilvántartások a számviteli analitikus nyilvántartásokkal, a főkönyvi kivonattal, az adónyilvántartásokba való bejegyzést alátámasztó bizonylatok pedig az Szt. szerinti bizonylatokkal azonosíthatók. Természetesen abban az esetben, ha van eltérés a Htv. szerinti adóalap-komponens tartalma és az Szt. szerinti azonos elnevezésű számviteli fogalom tartalma közt, szükség van olyan nyilvántartások vezetésére is, vagy a nyilvántartások akként való vezetésére, amely kizárólag az adóalap-megállapítást szolgálja (például az anyagköltség fogalma esetén).Ennélfogva az adóhatóságnak az adóellenőrzése során legalább szúrópróbaszerűen vizsgálnia kell a nyilvántartásokba való bejegyzések bizonylatait (tipikusan a számlákat), azok hitelességét is. A konkrét esetben a bizonylatok nagy része megsemmisült, ugyanakkor a könyvelési adatok, főkönyvi kivonatok rendelkezésre állnak. Ilyen körülmények között azt kell mérlegelni, hogy a könyvelési adatok hitelességének ellenőrzése […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2020. január 30-án (419. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8117
[…] gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A paragrafus (2) bekezdése szerint a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő, és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak. Az Szt. 166. §-ának (2) bekezdése pedig azt hangsúlyozza, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.Az Art., a Htv. és az Szt. összeolvasásával megállapítható tehát, hogy az iparűzésiadó-alap megállapításához szükséges adatok alapvetően a számviteli nyilvántartásokból állíthatók elő. Sőt, az a következtetés is levonható, hogy az adózói adónyilvántartások a számviteli analitikus nyilvántartásokkal, a főkönyvi kivonattal, az adónyilvántartásokba való bejegyzést alátámasztó bizonylatok pedig az Szt. szerinti bizonylatokkal azonosíthatók. Természetesen abban az esetben, ha van eltérés a Htv. szerinti adóalap-komponens tartalma és az Szt. szerinti azonos elnevezésű számviteli fogalom tartalma közt, szükség van olyan nyilvántartások vezetésére is, vagy a nyilvántartások akként való vezetésére, amely kizárólag az adóalap-megállapítást szolgálja (például az anyagköltség fogalma esetén).Ennélfogva az adóhatóságnak az adóellenőrzése során legalább szúrópróbaszerűen vizsgálnia kell a nyilvántartásokba való bejegyzések bizonylatait (tipikusan a számlákat), azok hitelességét is. A konkrét esetben a bizonylatok nagy része megsemmisült, ugyanakkor a könyvelési adatok, főkönyvi kivonatok rendelkezésre állnak. Ilyen körülmények között azt kell mérlegelni, hogy a könyvelési adatok hitelességének ellenőrzése […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
