Éles látást biztosító szemüveg költségtérítése
Kérdés
Az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló rendelet szerint, amennyiben a munkavállalónak a szemészeti szakvizsgálat eredménye alapján a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges az éles látást biztosító szemüveg, azt a munkáltató biztosítja. A vállalkozás a belső szabályzatában meghatározta, hogy mekkora összeget térít a munkavállalónak. Eddig az éles látást biztosító szemüveget a cég nevére szóló számla alapján számoltuk el, mint adómentes juttatást, a személyi jellegű egyéb kifizetések között. A számlán a cégünk által térített összeg szerepel. Most arra a gyakorlatra kívánunk áttérni, hogy az éles látást biztosító szemüvegről a számla a dolgozó nevére szólna, ezen a szemüveg teljes költsége szerepelne. A számlát a munkavállaló a munkáltató részére átadná, mint igazolást az előírt szemüveg elkészíttetéséről. A belső szabályzatunkban meghatározott költségtérítés összegét bérszámfejtés útján utalnánk ki. Ebben az esetben is maradna adómentes juttatás? Ez a megoldás megfelelő? A juttatás összegét az M30-as igazoláson szerepeltetni kell, és ha igen, akkor melyik sorában? Vagy a korábbi gyakorlatot kellene folytatni? A váltás oka, hogy bizonyos cégek nem tudnak úgy számlát kiállítani, hogy különveszik a munkáltató által térítendő összeget és a munkavállaló által fizetendő összeget. További kérdésünk, hogy adómentes-e az éles látást biztosító szemüveg költségtérítése abban az esetben, ha a munkavállalónak állandó jelleggel szükséges a szemüveg viselése, nemcsak a képernyő előtti munkavégzéshez, de ahhoz is elengedhetetlen? Amennyiben egyik megoldás sem megfelelő, kérjük, írják le a számviteli és adózási szempontból szabályos eljárás menetét!
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2021. december 16-án (457. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8731
[…] a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges szemüveglencse, és ennek a lencsének a rendeltetésszerű használatához szükséges keret, ide nem értve a munkavállaló által a képernyő előtti munkavégzéstől függetlenül egyébként is használt szemüveget vagy kontaktlencsét.A munka- és egészségvédelemmel összefüggő juttatások adózásával kapcsolatos jogalkotói szándékot az is mutatja (erősíti), hogy bizonyos esetekben ugyanazon juttatással összefüggésben az Szja-tv. 4. § (2a) bekezdés a) pont alapján is meg lehet állapítani, hogy nem keletkezik bevétele a magánszemélynek, és ezzel párhuzamosan az adott juttatáshoz a törvény adómentes jogcímet is rendel az 1. sz. mellékletben (ilyen lehet például a védőeszköz juttatása). Emellett a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (Stab. tv.) 28/A. §-a is biztosíthat adómentességet egyes veszélyhelyzeti esetekben.A védőeszközöknél kiindulási alapként tehát először az Szja-tv. 4. § (2a) bekezdés a) pontját vizsgáljuk meg. Eszerint nem keletkezik bevétel (azaz adókötelezettség), ha valamely személy (cég, szervezet) a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosít olyan eszközt, szolgáltatást, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik, ideértve a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítását is. Adómentes akkor lehet a juttatás, a fentiek alapján, ha a munkavégzés feltétele [Szja-tv. 4. § (2a) bekezdése], illetve ha védőeszköznek minősül [Szja-tv. 1. sz. melléklet 8. pontja]. A "minimálisan szükséges" feltétel tehát az éles látást biztosító két szemüveglencsére és az annak rendeltetésszerű használatát biztosító szemüvegkeretre, illetve olyan összegre értendő, amelyből az érintett munkavállalónak az e feltételeknek eleget tevő szemüveg biztosítható. Összegszerűen ez nem határozható meg, mert a szemüveglencse dioptriafüggő, és így az ára változó. Amennyiben az adómentesség feltételei fennállnak, akkor a juttatás vonatkozásában a magánszemélyt nem terheli adó- és járulékfizetési kötelezettség.Társaságiadó-alany juttató esetében a Tao-tv. 3. számú mellékletének B) fejezet 3. pontja szerint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költség az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló kötelező befizetés. Az Szt. 79. § (3) bekezdése rögzíti, mi tekinthető személyi jellegű egyéb kifizetésnek. Az Szt. 3. § (7) bekezdés 3. pontjában foglaltak alapján személyi jellegű egyéb kifizetések: azok a természetes személyek részére teljesített kifizetések, elszámolt összegek, amelyeket a kifizető a természetes személy részére jogszabályi előírás vagy saját elhatározása alapján teljesít, és nem tartoznak a bérköltség, illetve a vállalkozási díj fogalmába. Ilyennek tekintendő a védőszemüveg-juttatás is. Ezzel az összeggel nem kell megnövelnie az adózás előtti eredményét a Tao-tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja szerint. Ha a munkáltató nem a minimális, vagy nem a (fenti) jogszabályi […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2021. december 16-án (457. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8731
[…] a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges szemüveglencse, és ennek a lencsének a rendeltetésszerű használatához szükséges keret, ide nem értve a munkavállaló által a képernyő előtti munkavégzéstől függetlenül egyébként is használt szemüveget vagy kontaktlencsét.A munka- és egészségvédelemmel összefüggő juttatások adózásával kapcsolatos jogalkotói szándékot az is mutatja (erősíti), hogy bizonyos esetekben ugyanazon juttatással összefüggésben az Szja-tv. 4. § (2a) bekezdés a) pont alapján is meg lehet állapítani, hogy nem keletkezik bevétele a magánszemélynek, és ezzel párhuzamosan az adott juttatáshoz a törvény adómentes jogcímet is rendel az 1. sz. mellékletben (ilyen lehet például a védőeszköz juttatása). Emellett a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (Stab. tv.) 28/A. §-a is biztosíthat adómentességet egyes veszélyhelyzeti esetekben.A védőeszközöknél kiindulási alapként tehát először az Szja-tv. 4. § (2a) bekezdés a) pontját vizsgáljuk meg. Eszerint nem keletkezik bevétel (azaz adókötelezettség), ha valamely személy (cég, szervezet) a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosít olyan eszközt, szolgáltatást, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik, ideértve a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítását is. Adómentes akkor lehet a juttatás, a fentiek alapján, ha a munkavégzés feltétele [Szja-tv. 4. § (2a) bekezdése], illetve ha védőeszköznek minősül [Szja-tv. 1. sz. melléklet 8. pontja]. A "minimálisan szükséges" feltétel tehát az éles látást biztosító két szemüveglencsére és az annak rendeltetésszerű használatát biztosító szemüvegkeretre, illetve olyan összegre értendő, amelyből az érintett munkavállalónak az e feltételeknek eleget tevő szemüveg biztosítható. Összegszerűen ez nem határozható meg, mert a szemüveglencse dioptriafüggő, és így az ára változó. Amennyiben az adómentesség feltételei fennállnak, akkor a juttatás vonatkozásában a magánszemélyt nem terheli adó- és járulékfizetési kötelezettség.Társaságiadó-alany juttató esetében a Tao-tv. 3. számú mellékletének B) fejezet 3. pontja szerint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költség az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló kötelező befizetés. Az Szt. 79. § (3) bekezdése rögzíti, mi tekinthető személyi jellegű egyéb kifizetésnek. Az Szt. 3. § (7) bekezdés 3. pontjában foglaltak alapján személyi jellegű egyéb kifizetések: azok a természetes személyek részére teljesített kifizetések, elszámolt összegek, amelyeket a kifizető a természetes személy részére jogszabályi előírás vagy saját elhatározása alapján teljesít, és nem tartoznak a bérköltség, illetve a vállalkozási díj fogalmába. Ilyennek tekintendő a védőszemüveg-juttatás is. Ezzel az összeggel nem kell megnövelnie az adózás előtti eredményét a Tao-tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja szerint. Ha a munkáltató nem a minimális, vagy nem a (fenti) jogszabályi […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
