Találati lista:
1. cikk / 64 Beruházásra szánt keret elhatárolása
Kérdés: Cégünknél az adott évi beruházásra szánt keretből, az úgynevezett CAPEX-keretből a 2025. évre fennmaradt egy bizonyos összeg. Ezt az összeget szeretnénk átvinni 2026-ra, és ennek könyveléséhez szeretnék szakmai segítséget kérni. Elhatárolni nem tudom, mivel ez nem költség, hanem majd beruházás lesz, és céltartalékot sem tudok rá képezni, azt beruházásra nem lehet. Milyen egyéb lehetőségem van arra, hogy ezt az összeget jövőre át tudjam vinni?
2. cikk / 64 Osztalékfizetés kötelezettségének átsorolása tagi kölcsönné
Kérdés: Egy magyarországi kft.-nek luxemburgi gazdasági társaság a tagja (anyavállalata). A taggal szembeni osztalékfizetési kötelezettség, tagi kölcsön és tagi kölcsön kamata miatti kötelezettség is szerepel a kft. könyveiben. Az osztalékfizetési kötelezettséget a magyar kft. szeretné átsorolni a fennálló tagi kölcsönök közé, és a továbbiakban ilyen jogcímen kimutatni a könyvekben. A fennálló tagi kölcsön után kamatot fizet a magyar kft., és így az „átminősített” tagi kölcsön után is felszámításra kerülne a kamat. A magyar számviteli törvény alapján lehetséges a felek közötti megállapodással „átminősíteni” az osztalék miatti kötelezettséget tagikölcsön-kötelezettséggé pénzmozgás nélkül? Amennyiben igen, az ezután fizetett kamat a társasági adó szerint elismert ráfordításnak számít? Milyen jogszabályi feltételeket kell még figyelembe venni?
3. cikk / 64 Tárgyi eszköz vagy fogyóeszköz
Kérdés: Társaságunk új profilként szállodai üzemeltetésre és könyvelésre vállalkozott. A szükséges felszerelések, kellékek függvényében szeretnénk tárgyieszköz- és anyagköltség-kategorizálás szempontjából szakvéleményt kérni:
Azon túlmenően, hogy a mindenkori számviteli törvény teljesülésével meghatározzuk számviteli politikánkban a kis értékű tárgyi eszközök általunk indokolt értékhatárát, szeretnénk iránymutatást kérni a befektetett eszközök és forgóeszközök típusának számszerűsíthető, megalapozott szétválasztására. A folyamatban lévő beszerzések során tételesen érkeznek a könyvelésre a konyhai, takarítóeszközök és szobaberendezések. (Többek között serpenyők és kések, poharak; szappanadagolók és törölközők, párnák, huzatok, függönyök; összecsukható kerti székek és asztalok, hajszárítók.) Egy televízió vagy mikró esetén nem merül fel kérdés ugyebár a mérlegben tárgyi eszközként való elhelyezésre vonatkozóan, viszont ily csekély értékű, sérülékeny tárgyak, anyagok esetén (például étkészlet, poharak) már elgondolkodunk azon mi is, hogy ezen eszközök sorolhatóak-e az „Egy éven belül elhasználódó anyagi eszközök költségei” fogalmához, így elszámolhatók-e azok felhasználásakor anyagköltségként?
Forgóeszközök kapcsán felmerülő bizonytalanság számunkra még a készletek kezelése. Nyers- és alapanyagként tárgyalhatunk az éttermi felszolgálás során felhasznált alapanyagokról, s a bár esetén kereskedelmi árunak számít például az ásványvíz, szeszes ital. Mi a helyzet azonban a kevert felhasználással, azaz az éttermi részlegen kiszámlázott palackos, üveges üdítőkkel és a bárban receptúra szerint felkínált koktélokhoz felhasznált gyümölcsökkel, kimérős alkohollal? Társaságunk készletkezelő programot kíván alkalmazni, amely független a könyvelői rendszertől, mennyiségi és egységár szerinti kimutatás számításával csökken havi leltár szerint a készletállomány. Milyen útmutatással érdemes ellátni a leltározó személyét, hogy a könyvelésen egyértelműen és valóságot tükrözően kerüljön a készletmozgás kimutatásra?
Azon túlmenően, hogy a mindenkori számviteli törvény teljesülésével meghatározzuk számviteli politikánkban a kis értékű tárgyi eszközök általunk indokolt értékhatárát, szeretnénk iránymutatást kérni a befektetett eszközök és forgóeszközök típusának számszerűsíthető, megalapozott szétválasztására. A folyamatban lévő beszerzések során tételesen érkeznek a könyvelésre a konyhai, takarítóeszközök és szobaberendezések. (Többek között serpenyők és kések, poharak; szappanadagolók és törölközők, párnák, huzatok, függönyök; összecsukható kerti székek és asztalok, hajszárítók.) Egy televízió vagy mikró esetén nem merül fel kérdés ugyebár a mérlegben tárgyi eszközként való elhelyezésre vonatkozóan, viszont ily csekély értékű, sérülékeny tárgyak, anyagok esetén (például étkészlet, poharak) már elgondolkodunk azon mi is, hogy ezen eszközök sorolhatóak-e az „Egy éven belül elhasználódó anyagi eszközök költségei” fogalmához, így elszámolhatók-e azok felhasználásakor anyagköltségként?
Forgóeszközök kapcsán felmerülő bizonytalanság számunkra még a készletek kezelése. Nyers- és alapanyagként tárgyalhatunk az éttermi felszolgálás során felhasznált alapanyagokról, s a bár esetén kereskedelmi árunak számít például az ásványvíz, szeszes ital. Mi a helyzet azonban a kevert felhasználással, azaz az éttermi részlegen kiszámlázott palackos, üveges üdítőkkel és a bárban receptúra szerint felkínált koktélokhoz felhasznált gyümölcsökkel, kimérős alkohollal? Társaságunk készletkezelő programot kíván alkalmazni, amely független a könyvelői rendszertől, mennyiségi és egységár szerinti kimutatás számításával csökken havi leltár szerint a készletállomány. Milyen útmutatással érdemes ellátni a leltározó személyét, hogy a könyvelésen egyértelműen és valóságot tükrözően kerüljön a készletmozgás kimutatásra?
4. cikk / 64 Bérbe adott irodaház értékesítése
Kérdés: A cég a tulajdonában lévő irodaházát bérbeadás útján hasznosítja. Mivel az eladással kapcsolatos tárgyalások még 2024. év végén is folyamatban voltak, és a tranzakció nem volt fix, 2024. év végén még az irodaház a benne lévő eszközökkel együtt a tárgyi eszközök között szerepelt a főkönyvben és a beszámolótervezetben is. A társaság ezen épületet piaci értéken tartja nyilván a könyvekben, tehát értékhelyesbítés és értékelési tartalék is szerepelt a könyveiben. Ezen épületet a 2024. évi nyilvántartott piaci értékkel (a könyv szerinti érték és az értékhelyesbítés összegével együtt) át kell-e sorolni a készletek közé 2024. év végével, figyelembe véve, hogy a mérlegkészítés dátuma 2025. január 5-e, az eladás pedig ezt követően 2025. tavasszal történt meg? Esetleg a forgóeszközök közé történő átsorolást a bérbeadás ténye kizárhatja, hiszen a bérleti szerződések is hosszú távra köttettek? További amennyiben a készletek közé történő átsorolást végre kell hajtani, akkor az megtehető-e az ingatlan piaci értékén, vagy előtte az eddig elszámolt értékhelyesbítést vissza kell írni, és a készletek között csak könyv szerinti értéken kimutatott tárgyi eszköz szerepelhet? Az átsorolás tényét befolyásolhatja-e, hogy a beszámoló nem a vállalkozás folytatásának elve szerint készül?
5. cikk / 64 Eladott, de el nem vitt gépkocsi a mérlegben
Kérdés: A cég az egyik tehergépkocsiját 2024-ben ideiglenesen kivonta a forgalomból, és bizományosi szerződést kötött az eladásra egy szakszervizzel. Az eladás egyelőre még nem történt meg. A 2024. év zárására tekintettel milyen könyvelési teendőink vannak a fentiek miatt? Az eszközt egyelőre a tárgyi eszközök között szerepeltetjük nulla értékben. (A maradványértéke is nulla?) A piaci értéket nem tudjuk.
6. cikk / 64 Forgalomból kivont jármű újbóli forgalomba helyezése
Kérdés: A forgalomból kivont járművet újból forgalomba helyezik. Feltételezem, hogy vissza kell sorolni a tárgyi eszközök közé. Ebben az esetben újraindul az ötéves leírási időszak, vagy folytatni kell a korábbi elszámolást? Mi lesz az értékcsökkenési leírás alapja?
7. cikk / 64 Készletek között lévő eszközök átsorolása és a fejlesztési tartalék
Kérdés: Egy kft. a 2020. évi beszámolóban fejlesztési tartalékot képezett. A társaság készletei között szerepel egy garázs és egy tároló, melyet a társaság 2020-ban saját beruházás keretében eladási célra épített. A könyvvizsgáló javaslatára most átsorolná a garázst és a tárolót a tárgyi eszközök közé, és a fejlesztési tartalékot ezen eszközökre használná fel. A könyvvizsgáló javaslata megfelel-e a számviteli és adózási jogszabályoknak?
8. cikk / 64 Autókereskedéssel foglalkozó cég által beszerzett gépkocsik nyilvántartása
Kérdés: Autókereskedéssel foglalkozó cég által beszerzett gépkocsik számviteli nyilvántartásával, készletről tárgyi eszközzé, illetve tárgyi eszközről készletre történő átsorolásával kapcsolatban kérdezem:
A társaság továbbértékesítési céllal szerez be gépjárműveket, de ezen autók egy részét átmenetileg használja saját célra, bemutatóautóként, szervizcsere-autóként, továbbá bérbeadással is hasznosítja. Beszerzéskor a járművek árukészletre kerülnek, később előfordul, hogy átsoroljuk a tárgyi eszközök közé. Például vannak olyan esetek, amikor készletről átminősítésre kerül egy autó tárgyi eszközzé, majd néhány hónap múlva, a körülmények változása miatt, mégis eladásra kerül. Mi a helyes gyakorlat ebben az esetben? Hibás-e az az eljárás, ha év közben a használat elkezdésekor átsoroljuk a készletekről a tárgyi eszközök közé, és újabb funkcióváltás miatt visszasoroljuk a készletek közé?
Más esetekben a gépjárművet tárgyi eszközként hasznosítja (bérbe adja éven túli időtartamra), majd a bérleti időszak letelte után nem szolgálja tovább a vállalkozás érdekeit, és az eladásról dönt. Ekkor vissza lehet-e sorolni a készletek közé, vagy mindenképpen tárgyieszköz-értékesítésnek minősül? Hogyan kellene besorolni az eszközt, ha értékesítési célból szerzi be, de előtte tartósan, a szolgáltatás nyújtása céljából használják? A bérbeadás időszaka alatt tárgyi eszköz, az értékesítést tárgyi eszközként vagy a bérleti időszak végén át kell sorolni a készletbe? Megváltozik-e a gépjármű rendeltetése a bérleti időszak végén, ha már a beszerzéskor is az volt az üzleti cél, hogy a bérleti időszak végén értékesíteni fogják? Mit tekintsünk a használat, a rendeltetés megváltozásának, és milyen időponttal kell az eszközt átsorolni? Az értékesítésről szóló döntés például releváns?
A társaság továbbértékesítési céllal szerez be gépjárműveket, de ezen autók egy részét átmenetileg használja saját célra, bemutatóautóként, szervizcsere-autóként, továbbá bérbeadással is hasznosítja. Beszerzéskor a járművek árukészletre kerülnek, később előfordul, hogy átsoroljuk a tárgyi eszközök közé. Például vannak olyan esetek, amikor készletről átminősítésre kerül egy autó tárgyi eszközzé, majd néhány hónap múlva, a körülmények változása miatt, mégis eladásra kerül. Mi a helyes gyakorlat ebben az esetben? Hibás-e az az eljárás, ha év közben a használat elkezdésekor átsoroljuk a készletekről a tárgyi eszközök közé, és újabb funkcióváltás miatt visszasoroljuk a készletek közé?
Más esetekben a gépjárművet tárgyi eszközként hasznosítja (bérbe adja éven túli időtartamra), majd a bérleti időszak letelte után nem szolgálja tovább a vállalkozás érdekeit, és az eladásról dönt. Ekkor vissza lehet-e sorolni a készletek közé, vagy mindenképpen tárgyieszköz-értékesítésnek minősül? Hogyan kellene besorolni az eszközt, ha értékesítési célból szerzi be, de előtte tartósan, a szolgáltatás nyújtása céljából használják? A bérbeadás időszaka alatt tárgyi eszköz, az értékesítést tárgyi eszközként vagy a bérleti időszak végén át kell sorolni a készletbe? Megváltozik-e a gépjármű rendeltetése a bérleti időszak végén, ha már a beszerzéskor is az volt az üzleti cél, hogy a bérleti időszak végén értékesíteni fogják? Mit tekintsünk a használat, a rendeltetés megváltozásának, és milyen időponttal kell az eszközt átsorolni? Az értékesítésről szóló döntés például releváns?
9. cikk / 64 Pénzügyi lízing euróalapú finanszírozással
Kérdés: Cégünk nyílt végű pénzügyi lízinggel finanszíroz egy személygépjárművet. A kereskedővel HUF árban állapodtunk meg, az adásvételi szerződésben is HUF ár szerepel, ugyanakkor a lízingbe adóval euróalapú finanszírozásra szerződtünk, fix kamatozással. A lízingbe adó egy meghatározott árfolyamon átváltotta a vételárat, valamint a kereskedőnek megfizetett foglalót+önerőt (első lízingdíj) és a hátralévő tőketörlesztő részleteket. Az alábbi tételeket a számviteli politikánk szerint MNB-középárfolyamon kell a könyveinkben szerepeltetnünk, vagy a lízingbe adó által meghatározott árfolyamon:
– megfizetett önerő (első lízingdíj) és további lízingdíjak;
– bekerülési érték (szgk. nettó értéke);
– törlesztőrészletek átsorolása az RLK-ba a HLK-ból.
– megfizetett önerő (első lízingdíj) és további lízingdíjak;
– bekerülési érték (szgk. nettó értéke);
– törlesztőrészletek átsorolása az RLK-ba a HLK-ból.
10. cikk / 64 Telek és épített raktárbázis értékesítése
Kérdés: Adott egy „X” cég, amely 2022. év elején 200 M Ft-os ingatlannal (telekkel) rendelkezett, amit a 12. számlacsoportban mutatott ki. 2022. év folyamán megrendelést kapott „Y” cégtől ezen telken történő raktárbázis létrehozására és annak „Y” cég részére történő értékesítésére. A projekt végét 2023. 11. 30-ban határozták meg. Mindezek alapján „X” cég a 2022. évi beszámolójában a telek és az eddig végzett munkák értékét a 2. számlaosztályban, a készletek között mutatta ki. 2023. év közepén „Y” cégben, a megrendelőben felvetődött, hogy a háborús helyzet és a többletköltségek miatt mégsem veszi meg az ingatlant. Ezen információk alapján 2023. év közben az ingatlan értékét és a projekt költségeit a 16. számlacsoportba vezette. 2023. év végén azonban az ingatlan (tehát a telek és a teljes elkészült projekt) eladásra került az „Y” cég részére, amit azonban az „X” cég tárgyieszköz-eladásként könyvelt, egyéb bevételt és egyéb ráfordítást érintve. „X” cég eljárása számvitelileg helyes volt-e?
