1506 talált cikk a bizonylat kifejezésre

Kérdés: Társaságunk az idegen pénznemben kiállított számlákat a számviteli politika alapján választott árfolyamon átszámítva könyveli, forintban. A levonható áfa tekintetében pedig a bizonylaton megjelenő forintösszeg kerül könyvelésre. Ezáltal az áfabevallásban az adóösszegek a partner adatszolgáltatásával egyező összegben, míg az adóalapok eltérően kerülnek bele a belföldi összesítő jelentésekbe. Hogyan oldható fel az az ellentmondás, hogy egyszerre feleljünk meg a számviteli törvény és az Áfa-tv. rendelkezéseinek?

Kérdés: Társaságunk tulajdonosától bérlünk egy ingatlant. Bérleti szerződés értelmében mi fizetjük az energiaszámlákat, a mérőóra nem került átírásra. A számlán a cég neve úgy van feltüntetve, mint „fizető”. Az energiaszámlán az alábbi megnevezések vannak: „Fizető: cégünk neve. Vevő: felhasználó/cég tulajdonosának neve”. Jól tesszük, ha ezt a számlát saját számlaként könyveljük? Ha nem, akkor ebben az esetben mi a helyes könyvelés?

Kérdés: Ingatlanértékesítés kapcsán a vevő foglalót fizetett az eladó részére 2025. évben. A vevő 2026-ban elállt a vásárlástól, az adásvételi szerződést felbontották, melynek értelmében a foglaló az eladót illeti, vagyis nála maradt. Melyik évben kell egyéb bevételként elszámolni ezt a tételt? Szükséges-e önellenőrizni a 2025. évi társaságiadó-bevallást?

Kérdés: Orvosi eszközöket gyártó cégnél előfordul, hogy az eladott eszköz meghibásodik. A partner ilyenkor a gépet visszaküldi Magyarországra. Az eszköz vámolásához a partner kiállít egy számlát, amelyen jelzi, hogy nem kell majd kifizetni, csak a vám miatt állította ki. Amikor a cég megjavítja az eszközt, és visszaküldi a vevő részére, akkor ki kell állítani – legalább – egy pro forma számlát, hogy a vámon átjuthasson a termék. Mi a jó megoldás erre? A partner is kiállít egy számlát, és amikor visszamegy a termék, akkor a cég is állítson ki számlát, így a kettőt kompenzálva kifut a vevő/szállító egyenleg? Vagy maradjunk a pro forma számla kiállításánál, és a partner számláját ne könyveljük, így biztosítva, hogy a megfelelő gazdasági eseményt tükrözze a könyvelés? Melyik lenne a legjobb megoldás, ha sem ide, sem visszafelé az eszköz utaztatása után nem lesz fizetési kötelezettsége egyik félnek sem?

Kérdés: A társaság befektetési szolgáltatójánál az értékpapírszámlán év végén lévő szabad pénzt a társaság beszámolójában pénzeszközként vagy követelésként kell kimutatni?

Kérdés: „A” kft. úgy döntött, hogy a jegyzett tőkéjét felemeli 300 millió forinttal. Ezt a cégbíróság be is jegyezte 2025. 12. 30. nappal. A cégbírósághoz benyújtott iratok szerint az „A” kft. tulajdonosai, „B” magánszemély és „C” cég legkésőbb 2026. 03. 31. napig fizetik meg a bejegyzett 300 millió forintot pénzeszköz rendelkezésre bocsátásával. A könyvelés a bejegyzett tőkét könyvelte: T 33 – K 411. Ez az összeg a mérlegben jegyzett, de még be nem fizetett tőkeként szerepel. Az „A” kft. szeretné, ha a mérlegben jegyzett tőkeként szerepelne a még be nem fizetett tőke. Ezért kitalálták, hogy az „A” kft. kölcsönt ad a két tulajdonosnak, akik ezt rögtön visszafizetve teljesítik a kötelezettségüket. Valójában pénzmozgás nem volt: sem a kölcsön utalása, sem annak a visszafizetése nem történt meg. Az „A” cég követelésként és jegyzett tőkeként szeretné a mérlegben szerepeltetni a tulajdonosok által rendelkezésre nem bocsátott jegyzett tőke összegét. Szerepelhet-e a mérlegben az egyéb követelések, kölcsönök és jegyzett tőkében a rendelkezésre nem bocsátott összeg?

Kérdés: Társaságunk bérelt ingatlanon végzett beruházást, amelynek során bizonyos tételek aktiválásra kerültek. Utólag azonban megállapításra került, hogy egyes eszközök ténylegesen nem kerültek beépítésre, és ezek értékesítésére kerül sor. Hogyan történik helyesen az ilyen módon egy összegben aktivált bérelt ingatlanon végzett beruházás részbeni kivezetése, amennyiben utólag derül ki, hogy bizonyos tételek nem kerültek beépítésre? A kivezetés során szükséges-e az érintett tételek elkülönítése és például készletre vétele, vagy más számviteli megoldás alkalmazandó?

Kérdés: Egy társaság 2021-ben nyílt végű lízingszerződést kötött személygépkocsira, 60 hónapos futamidővel. A szerződést 2024. 12. hóban, a futamidő lejárta előtt lezárták. A társaság a gépkocsit visszaadta a lízingcégnek, de élt azzal a jogával, hogy 3. személyt kijelöljön vevőnek, akitől opciós díjat kapott. A lízingcég a fennálló tőketartozást egy technikai számlával jóváírta. A társaság 2021–2022–2023. években igénybe vette a kis- és középvállalkozások Tao-tv. 22/A. §-a szerinti adókedvezményét. Az (5) bekezdés b) pont szerint a kedvezményt vissza kell fizetni, ha a tárgyi eszközt az üzembe helyezést követő 3 évben elidegeníti. Jogászi értelmezések szerint az elidegenítés eladást jelent, mások szerint beletartozik a fogalomba az apport, a térítés nélküli átadás, a természetbeni juttatásként való átadás. A szaksajtóban viszont megjelent olyan vélemény, hogy a lízingcégnek történő visszaszolgáltatás nem minősül elidegenítésnek, ezért akkor sem áll fenn a visszafizetési kötelezettség, ha az az üzembe helyezést követő 3 éven belül történt.

Kérdés: Év közben minden törlesztés után el kell számolni a keletkezett árfolyam-különbözetet? A számviteli politikában választhatja-e az adózó, hogy azt csak év végén számolja el? Amennyiben több folyósítás van, eltérő árfolyamon, úgy az ezt követő törlesztés esetén az árfolyam-különbözet összegét hogyan kell megállapítani? A fennálló tartozás árfolyamát FIFO-módszerrel vagy átlagárfolyamon (súlyozva a különböző folyósítások árfolyamát) viszonyítjuk a törlesztés könyv szerinti árfolyamához? Pl. 1. folyósítás 100 euró 400 Ft/euró, 2. folyósítás 100 euró 395 Ft/euró, törlesztés 20 euró, milyen árfolyamon?

Kérdés: Bérbeadással foglalkozó cég felmondja egyik bérleti szerződését az ügyfél nemfizetése miatt. Szerződés szerint a bérlet 2 évig nem mondható fel rendes felmondással (1 év telt el a szerződés megkötése óta). Abban az esetben, ha a bérlőnek felróható okból megszűnik a szerződés ezen időszak alatt (nemfizetés miatt a bérbeadó felmondja), a bérlő hathavi bérleti díjnak megfelelő összegű meghiúsulási kötbér megfizetésére kötelezett. Az eszköz visszavétele után átvizsgálásra került a bérelt eszköz, amely javításra, helyreállításra szorul. Az eszköz javítását a bérlővel szeretné a bérbeadó kártérítésként megtéríttetni. A kártérítést és a meghiúsulási kötbért nem számlázza a bérbeadó, ezeket az áfa hatályán kívüli tételként kezeli. A bérbevevő a bérleti szerződés aláírásakor kauciót adott a bérbeadónak. Helyesen jár el a bérbeadó, ha a kaucióval akként számol el, hogy a kauciót nem utalja vissza, hanem kiegyenlíti belőle a meghiúsulási kötbért, illetve a bérlő kártérítési kötelezettségét? Helyesen jár-e el a bérbeadó, hogy áfahatályon kívüli tételként kezeli a meghiúsulási kötbért, illetve a kártérítést?