1499 talált cikk a bizonylat kifejezésre

Kérdés:

Kereskedelemmel foglalkozó egyéni vállalkozás költségelszámolásával kapcsolatban kérdésem:
1. Tehergépjármű esetén hogyan történik a költség elszámolása? Számla alapján, vagy menetlevél/útnyilvántartás alapján? Ha lehet, példát is kérek.
2. Tehergépjármű 1. pont szerinti költségelszámolása mellett elszámolható-e személygépkocsira az 500 km-es átalány?

Kérdés: A cég automatikusan számlát vagy elektronikus nyugtát állít ki az ügyfelei részére egy internetes szolgáltatási felület fizetős igénybevétele esetén. (A vevők minden esetben bankkártyával fizetnek online.) A számlák bemennek a NAV-hoz, a nyugták nem. Ez majd csak a második félévtől történik meg, ezért külön kezeljük ezeket. A számlák esetében a könyvelőprogramban megjelenő fizetési mód (egyéb) és a számlaszám első karakteréből tudom, hogy az említett bevételhez kapcsolódnak. Létrehoztam egy 367-es főkönyvi számot bankkártyás forgalom néven, és ezt hozzárendeltem a pénztárforgalomhoz. (Így lett egy 367-es technikai pénztáram.) Az említett vevőszámlákat nem a vevő főkönyvi számra, hanem az említett 367-es főkönyvi számlára könyvelném (T 367 – K 912 és K 467). A nyugták esetében pedig a havi több száz tételes mennyiséget könyvelném ebbe a pénztárba egy utolsó tételként egy összegben, minden hónap utolsó napján. (Természetesen analitikával alátámasztva: T 367 – K 912 és K 467.) Banki oldalon (Barion: ebben a bankban jelennek meg a vevők által fizetett összegek, más bevétel/kiadás nem, csak átvezetés és bankköltség) pedig a több mint 300 oldalas bankkivonatnak megnézem a + forgalmát, és mivel csak átvezetés, bankköltség és a kapcsolódó nyugta/számla kiegyenlítése van rajta, mindent a helyére könyvelnék, három tételben. (Bevétel a 367-re, a többi értelemszerűen a helyére: 389 és 532.) T 3842 – K 367 stb. Hónap végén csak az utolsó el nem számolt bevétel szerepelhet a 367-es főkönyvi számon, és ezen logika mentén több ezer nyugta-számla is viszonylag könnyen kezelhető. Helyesen járok el, ha a leírtak alapján könyvelem majd 2026-ban a bankkártyás forgalmat?

Kérdés: Gyakran előfordul egy cég könyvelésénél, hogy hiányoznak olyan számlák, amelyeket a bankszámlakivonaton kifizetettnek látok (akár utalással, akár bankkártyás fizetéssel), viszont soha nem kapom meg, hiába küldöm rendszeresen a hiányzó számlák listáját. Rendszerint egy átvezetési számlán várakozik, és záráskor a 86-os számlára átvezetem. Bevallás elkészítésekor megnövelem az adóalapot ezzel az összeggel. Számviteli szempontból helyes ez így? Bankkártyás és utalásos tételekre is ugyanaz a szabály vonatkozik? Többféle variációt hallottam: például ezeket a tételeket a pénztárba bevételként a 96-os számlára vissza kell könyvelni?

Kérdés: Társaságunk kiskereskedelmi tevékenységet folytat. Járműveket, alkatrészeket értékesít, és gépjárműjavítási szolgáltatást nyújt. A kérdéseim számlázással kapcsolatosak:
1. Ha az ügyfélnek a 12. hóban kiállítottunk egy számlát, amin különböző cikkszámú alkatrészek szerepelnek, majd a vevő január közepén ezekből 1 db árut visszahozott, mert nem lett megfelelő, és cserélné egy másik termékre, akkor a teljesítési dátumok hogyan alakulnak a sztornó és az új számla esetében? Kötelező visszatenni a 12. hóra a teljesítést attól függetlenül, hogy a terméket januárban hozta vissza, és a leltár addigra már lezajlott? Mi a helyes számlázás a teljesítéseket illetően, amit a NAV is elfogad?
2. A vevő 2024-ben előleget fizetett gépjárművásárlásra, azonban a jármű csak 2025-ben érkezett meg, és lízingkonstrukcióban vásárolta meg, ami azt jelenti, hogy a bankra szóló végszámla és a befizetett előleg az önerő részét képezi. Jelenleg úgy járunk el, hogy a bankra szóló végszámla teljesítési dátumával 2025-ben sztornóztuk a befizetett előlegszámlát, hisz maga az ügylet nem hiúsult meg, csupán átalakult. Ez így helytálló, vagy kötelező az eredeti 2024-es teljesítési dátumra sztornózni az előlegszámlát? (Nagyon sok ilyen ügyletünk van, és az anyavállalatunk nem engedi, hogy az előző, lezárt időszakokra könyveljünk vissza.)

Kérdés: Cégünk bérleti tevékenységgel foglalkozik, és az ügyfeleinktől a gép értékének függvényében kauciót szoktunk kérni, amit a bérlet lezártával visszaadunk. Kérdésem a kaució bizonylatolásával kapcsolatos.
– Kaució elvétele és visszaadása esetében mi az, amit kötelesek vagyunk adni az ügyfélnek? (Számla, pénztárbizonylat, vagy elég, ha a bérleti szerződésen szerepel az átvett kaució összege?)
– Elegendő-e a digitális tárolás a kaució bizonylatáról a dokumentumkezelő rendszerünkben, vagy papíralapon kell megőrizni?
– Hány év megőrzési idő vonatkozik a kaució dokumentumára?
– Aláírás kötelező? Ha igen, kinek kell kötelezően aláírni a kaució dokumentumát (csak ügyfél, vagy részünkről is alá kell írnia a bérlést intéző kollégának, illetve ügyvezetőnek)? Illetve aláíráson kívül kötelezően kell-e rá bármilyen adat a pénzt befizető-átvevő részéről?
– Ha nekünk is alá kell írni, erre megfelelő a digitális aláírás?

Kérdés:

A megrendelő egy meglévő ingatlanjának felújítása érdekében kötött generálkivitelezői vállalkozási szerződést egy vállalkozóval. E vállalkozási szerződés keretén belül a vállalkozó jogosult részszámlák kiállítására az egyes teljesítési mérföldkövekhez a vállalkozási szerződésben rögzített feltételek megvalósulása esetén. Az egyik részszámlához tartozó teljesítési feltétel a vállalkozó által legyártott és/vagy beszerzett, de későbbiekben beépítendő anyagoknak a vállalkozó raktárában való elhelyezését tartalmazza. Ezen anyagok tulajdonjoga a legyártások/beszerzések teljesítése alapján kiállított számla vállalkozó részére történő kifizetésével száll át a megrendelőre. Az anyagokat a vállalkozó azok beépítéséig tárolja. A megrendelő az így beszerzett anyagokat beszerzéskor számvitelileg hogyan számolja el? Azonnal a befejezetlen beruházási számlára könyvelheti, vagy pedig először készletre veszi, és csak az anyagok tényleges beépítésekor kerülhet azok bekerülési (beszerzési) értéke a befejezetlen beruházások közé?

Kérdés: A magyarországi székhelyű energiakereskedő társaság földgázt szerez be és értékesít Ausztriában. A földgáz fizikai értelemben nem kerül Magyarországra. Áfa szempontjából regisztráció szükséges? A számvitelben való elszámolását kérdezem, mind az árbevétel, mind a beszerzési érték tekintetében: egyéb árbevétel, exportárbevétel-elábé?

Kérdés: Ügyfelünk gázkereskedelemmel foglalkozó vállalkozás. A gáz értékesítéséről szóló számláit az Áfa-tv. 58. § (1) bekezdése alapján állítja ki oly módon, hogy az alap értékesítési tétel, a földgázdíj mellett a jogszabályok alapján különböző járulékos díjtételeket is kiszámláz (forgalmi díjak, biztonsági készlet stb.). Ilyen járulékos elszámolási tétel az EKR (vagyis az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer) díja. Ezt a díjat egy törvény, illetve végrehajtási rendelete 3 évre visszamenőlegesen módosította oly módon, hogy a díjnövekményt ügyfeleinek jogosult visszamenőleg kiszámlázni. Álláspontunk szerint a törvényhely magyarázatára készült NAV-tájékoztató alapján (Időszakos elszámolású ügyletekre vonatkozó szabályozás változása) a helyes megoldás az, hogy nem kell helyesbítő számlát kibocsátani, hanem a kimutatott EKR-díjkülönbözetet a soron következő gázszámlában kell szerepeltetni, és azon áfaidőszaki bevallásban kell feltüntetni, olyan teljesítési időpontban, mely a díjkülönbözet fizetési határidejétől és az Áfa-tv. előírásaitól függ.
1. Helyes ez az álláspont?
2. Amennyiben helyes, akkor ez azt jelenti, hogy a díjkülönbözettel kapcsolatban a 3 évvel korábbi időszakra vonatkozóan semmilyen önellenőrzési és adókorrekciós kötelezettsége nincs, a különbözet minden adóvonzatát a bevallás időszakában kell elszámolni?
3. Ha nem helyes, akkor hogyan kell az EKR-változás miatti különbözetet a vevő felé kiterhelni? (Elszámolási időszak, teljesítési időpont, számla vagy helyesbítő számla?)
4. Jogosan vetünk el minden olyan felvetést, amely az utólagos kiterhelést az eredeti fogyasztás teljesítési időpontjára kiállított helyesbítő számla és önellenőrzések nyomán gondolja rendezni?
5. Változtat-e a fentieken, ha olyan gazdasági társaság részére történik a többletdíj kiszámlázása, amely csak egyszeri megrendelő volt, illetve a díjkülönbözet kiszámlázásakor már nincs folyamatos szerződése az eladóval?
6. Tao és számviteli szempontból milyen időszakra kell kimutatni az egyes módosító tételeket? Az eredeti elszámolási időszakra, vagy – ha a kiszámlázásuk szabályosan megoldható az aktuális havi gázszámla részeként – a 2025. évre?

Kérdés: Az ügyfélkörünkben merült fel a következő kérdés az energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás adókedvezményével kapcsolatban. Az adózó 2023 nyarán egy irodaház felújításába kezdett, melyhez kapcsolódóan az előaudit megállapította, hogy következő fejlesztésekkel lehet energiahatékonysági célt elérni:
– nyílászárócsere,
– homlokzati és padlás-hőszigetelés,
– hőszivattyús fűtési rendszer kialakítása elavult gázfűtés helyett.
Ez egy egybefüggő beruházás, amely kizárólag energetikai célokat szolgál.
2023 nyarán elkezdődtek a munkálatok, és 2025 őszén lesz elvégezve a munka, így a 2025. évi társaságiadó-bevallásban szeretnénk érvényesíteni a kedvezményt. Az adókedvezmény szabályai 2023. december 1-i hatállyal megváltoztak, ezek a változások csak a 2023. november 30-át követően megkezdett energiahatékonysági célokat szolgáló beruházásokra alkalmazhatóak [Tao-tv. 29/A. § (134) §]. Cégünk esetében a 2023. december 1. előtti szabályokat kell alkalmazni, mert a beruházás 2023 nyarán elkezdődött. A 2023. december 1. előtti szabályozás szerint az adókedvezmény adózónként és beruházásonként, felújításonként nem haladhatja meg jelenértéken az elszámolható költségek (Budapesten) 30 százalékának megfelelő mértéket, de legfeljebb a 15 millió eurónak megfelelő forintösszeget. Az adókedvezmény mértéke kisvállalkozásoknak nyújtott támogatás esetén 20 százalékponttal, középvállalkozásoknak nyújtott támogatás esetében 10 százalékponttal növelhető.
Jól értelmezzük, hogy a mi esetünkben a régi szabályokat kell alkalmazni, azaz – mivel kisvállalkozásról van szó – a beruházás 50 százaléka adókedvezményként érvényesíthető? A cég rendelkezik egy beruházás előtti és egy tervezett energetikai tanúsítvánnyal, illetve elkülönítve, táblázatos formában nyilván vannak tartatva a beruházás bizonylatai, ahol az összes számla adatai fel vannak tüntetve, illetve rendelkezésre fog állni a kapcsolódó kormányrendelet szerinti igazolás.
Van még a leírtakon túl valamilyen kötelezettségünk, hogy megfeleljünk az igénybevétel feltételeinek?

Kérdés:

A kft.-nél a pénztárgép bizonylatainak a könyvelése naponta egy összegben, kettős könyvvitelű programban történik. Gyakori a készpénzes és bankkártyás fizetés, de előfordulnak más fizetőeszközök is, mint például SZÉP-kártya, ajándékutalvány stb. A cég minden egyes pénztárgépbizonylatát alapból vevőbizonylatként könyveli, így T 311 – K 911 és T 311 – K 467 tételek keletkeznek. Ebből könyvelésre kerül a készpénzes fizetés pénztárbizonylatként: T 3811 – K 311 tétellel. Kérdés, hogy a különböző fizetőeszközöknek – amelyek előfordulnak a pénztárgépnél – a különböző főkönyvi számlákra való átvezetése hogyan valósulhat meg? Melyik könyvelési eljárás a helyes? Például egyik napon bejön 10.000 Ft, amelyből 4000 Ft készpénz, 3500 Ft bankkártya és 2500 Ft SZÉP-kártya. Először a vevőbizonylaton kerül könyvelésre az egész (az áfától tekintsünk el): T 311 – K 911, 10.000 forint. A verzió: A pénztárbizonylaton vezetnénk át mindent, kivéve a bankkártyát: T 3811 – K 311, 6500 Ft, és itt kerülnének elkülönítésre a különböző fizetőeszközök (jelen esetben csak a SZÉP-kártya): T 3681 – K 311, 2500 Ft. Így a 3811-en csak a készpénzként befolyt összeg marad. B verzió: A vevőbizonylaton még elkülönítésre kerülnének a fizetőeszközök (jelen esetben csak a SZÉP-kártya): T 3681 – K 311, 2500 Ft, majd pedig a pénztárbizonylaton a készpénz: T 3811 – K 311, 4000 Ft. Így a 311-en csak a bankkártyás összeg marad.