1927 cikk rendezése:
21. cikk / 1927 Kamat- és kezelésiköltség-támogatás lízingnél
Kérdés: Egy kft. Széchenyi Lízing Go konstrukció keretén belül zárt végű lízingszerződést kötött tehergépjármű beszerzésére. A lízinget finanszírozó cég által felszámított kamatra és kezelési költségre az 1368/21. (VI. 10.) Korm. határozat alapján a kft.-t állami kamat- és kezelésiköltség-támogatás illeti meg. A kft.-ben kamatra (T871), illetve kezelési költségre (T532) a lízingcég által a havi értesítőkön szereplő teljes kamat-, ill. kezelési költséget könyveljük a lízinggel mint kötelezettséggel szemben (K449), az állami támogatásokat pedig kötelezettségcsökkentő tételként egyéb bevételre (T449 – K967). (Ezek „Előlegezett kamat-, illetve kezelésiköltség-támogatás”-ként kerülnek feltüntetésre a havi értesítő mellékletében.) A lízingbe adó pénzügyi társaság felé a törlesztendő tőkével együtt a csökkentett kamat- és kezelési költség kerül megfizetésre, miközben a fizetési értesítőjükön mindig a teljes összeg szerepel, a fentiekben részletezett támogatásokat pedig csatolt mellékletekben vezetik le, és ott tüntetik föl az aktuálisan fizetendő összeget is. Helyes-e így a könyvelésünk? Vagy eleve a ténylegesen, tehát a támogatásokkal csökkentett fizetendő kamatot, ill. kezelési költséget kell T871-re és T532-re könyvelni? (A havi mellékletekben fizetendő nettó kamatot és kezelési költséget is külön oszlopban szerepeltetik.)
A másik kérdésem, hogy a beszerzett teherautóra mint műszaki eszközre igénybe vehetjük-e a Tao-tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerinti adóalap-csökkentő kedvezményt? A társaság villanyszereléssel foglalkozik, kereskedelmi, vendéglátóipari stb. létesítmények teljes körű villamos hálózatát építik meg, ehhez használják a teherautóikat a villanyszerelési anyagok szállítására (3,5 tonna alatti tehergépkocsikat szereznek be általában, és ahogy növekedett a rendelésállomány, a munkamennyiség, úgy növelték a beszerzendő járművek számát).
A harmadik kérdésem, hogy a Tao-tv. 22/A. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdése szerinti társaságiadó-kedvezményt a teljes kamatra (vagyis amit a T871-re könyvelünk), vagy csak a támogatással csökkentett kamatösszegre (T871-ből a K967-re könyvelt összeget levonva) vehetjük igénybe?
A másik kérdésem, hogy a beszerzett teherautóra mint műszaki eszközre igénybe vehetjük-e a Tao-tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerinti adóalap-csökkentő kedvezményt? A társaság villanyszereléssel foglalkozik, kereskedelmi, vendéglátóipari stb. létesítmények teljes körű villamos hálózatát építik meg, ehhez használják a teherautóikat a villanyszerelési anyagok szállítására (3,5 tonna alatti tehergépkocsikat szereznek be általában, és ahogy növekedett a rendelésállomány, a munkamennyiség, úgy növelték a beszerzendő járművek számát).
A harmadik kérdésem, hogy a Tao-tv. 22/A. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdése szerinti társaságiadó-kedvezményt a teljes kamatra (vagyis amit a T871-re könyvelünk), vagy csak a támogatással csökkentett kamatösszegre (T871-ből a K967-re könyvelt összeget levonva) vehetjük igénybe?
22. cikk / 1927 Meghatározott időtartamra adott támogatás továbbadása
Kérdés: Ha egy kft. támogatást ad egy tevékenység (projekt) elvégzésére egy nonprofit kft.-nek, a támogatás időtartama 3 év, és minden egyes évben elszámolási kötelezettsége van a nonprofit kft.-nek a támogatást adó kft. felé, a projekt során nem kerül külön meghatározásra, hogy abból pontosan mire és mennyit lehet felhasználni (tehát felhalmozási cél, dologi, személyi jellegű stb. elkülönítés nincs), csak annyi, hogy egy adott projekt megvalósítására kell felhasználnia. A nonprofit kft. az egyes évek elszámolása tekintetében számol el felhalmozási személyi jellegű és dologi költségekkel is. Ezen adott támogatást a támogatást nyújtó kft.-nél hogyan kell elszámolni az egyes üzleti évek alatt? Változik-e a könyvelés a kft.-nél, ha a kft. ezen támogatási összeget szintén támogatásként kapta, amellyel el kell számolnia, amely támogatási szerződés esetében az ő feladata a támogatás adott projektre történő továbbadása a céltársaság felé, ami ezen támogatott célt meg tudja valósítani, de felelősséggel tartozik, illetve a végső támogató a kft.-től várja a támogatás elszámolását (amit végül a nonprofit kft. használt fel, de a támogató ezen nonprofit kft. általi felhasználást engedélyezte, és a végső támogató arra kíváncsi az elszámolások tekintetében, hogy a végső cél megvalósítása érdekében használta-e fel a céltársaság a támogatást).
23. cikk / 1927 Könyvelési dokumentumok visszatartása
Kérdés: A társaság január 1-jével könyvelőt váltott. Az előző könyvelő könyvelésidíj-tartozást jelzett a vállalkozás felé a könyvelés felmondását követően. A könyvelés folytatásához szükséges dokumentumok (szállító, vevőnyilvántartás, tárgyieszköz-nyilvántartás, pénztárjelentés, végleges főkönyvi kivonat stb.) átadását az általa követelt állítólagos meg nem fizetett könyvelési díj kiegyenlítéséhez köti. Megteheti-e ezt az előző könyvelő?
24. cikk / 1927 Gyorshajtási bírság áthárítása
Kérdés: Cégünk rendszeresen kap gyorshajtás miatti közigazgatásibírság-kiszabásokat. Rendszám alapján egyértelműen beazonosítható, hogy melyik dolgozó vezette az autót. Helyes-e az a gyakorlat, hogy ilyenkor a dolgozó fizeti be a bírságot, és így a cég könyveiben nem jelentetjük meg a bírság összegét? A rendőrség felé ez esetben sem történik jelzés az elkövető személyéről. Kell-e ilyenkor a bírságot a cég könyveiben szerepeltetni? (Korábbi eljárás az volt, hogy a rendőrség felé jelentettük az elkövető személyét, így a cég terhére kiszabott bírságot törölték.)
25. cikk / 1927 Választási lehetőség értelmezése
Kérdés: Az Szt. 60. §-ának (5a) bekezdése úgy fogalmaz, hogy azon gazdasági események esetén, amelyeknél az ellenérték külföldi pénzértékben kerül meghatározásra, a külföldi pénzértékre szóló követelés, illetve kötelezettség forintértékének meghatározása során – a vállalkozó számviteli politikában rögzített döntése alapján – alkalmazható az Áfa-tv.-nek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai szerinti árfolyam is. Az Szt. szerinti ezen választási lehetőséget lehetséges-e úgy értelmezni, hogy a társaság számviteli politikájában meghatározhatja, mely tételek esetén él ezzel a lehetőséggel és mely tételeknél nem? Ügyfelünk szeretne élni ezzel a választási lehetőséggel. Kifejezetten az importtermékeknél szeretné az Szt. szerinti árfolyamot használni, és nem az Áfa-tv. szerintit. Minden más esetben az Áfa-tv. szerinti árfolyamot alkalmazná. Vagy akként kell-e értelmezni ezt a választási lehetőséget, hogy ha ezt választotta a társaság, akkor minden devizás követelésre és kötelezettségre köteles a számvitelben az Áfa-tv. szerinti árfolyamot alkalmazni?
26. cikk / 1927 Euróban kapott előleg beszámítása
Kérdés: A 3243. számú válaszhoz kapcsolódóan kérdezem, hogy a 2025. 01. 28-i teljesítéskori könyvelés hogyan felel meg az Áfa-tv. 80. §-a (1) bekezdésének? Az Áfa-tv. szerint az előleg esetén a teljesítésnapi választott és bejelentett árfolyamon kell átszámítani az áfát, majd a végszámla esetén az előleg összegét beszámítva az előleg eredeti teljesítési időpontban átszámított áfaösszegét kell levonni a végszámla áfatartalmának összegéből. A számla befogadója maximum annyi áfát vonhat le forintban, ami a számlán szerepel. Ha egy évben történik az előleg- és a végszámla kiállítása, akkor a végszámlán a teljesítést két sorra bontjuk a számlán és a könyvelésben, az egyik tétel az előleggel megegyező teljesítési összeg, ezt az előleg árfolyamán forintosítjuk, a maradék összeg pedig a végszámla teljesítési napján érvényes árfolyammal kerül forintosításra. Így az előleg visszavonása esetén egyáltalán nincs árfolyam-különbözet, és annyi áfaösszeget vonunk le a teljesítéskor, amennyit befizettünk. Kérdés a fenti példa esetében, ha a teljesítés a következő évben van, akkor az előleg áfáját át kell-e értékelni, hiszen ha átértékelem, akkor biztosan nem tudok annyi áfát levonásba helyezni, amennyi az előlegszámlán szerepel.
27. cikk / 1927 Tűzkárral kapcsolatos szolgáltatások elszámolása
Kérdés: Társaságunknál tűzkáresemény történt. A tűzkárral kapcsolatban a biztosító 20 millió forintot fizetett társaságunk részére, amelyet az egyéb bevételekkel szemben számoltunk el. Az oltási, romeltakarítási, helyreállítási költségek elszámolásával kapcsolatban ilyenkor mi a helyes könyvelés? Az oltási, a romeltakarítási munkálatokat az egyéb ráfordítások között számoljuk el, a helyreállítási költségeket pedig az 51–52. számlaosztályban könyveljük? Az oltási, romeltakarítási munkálatok költségeit és a káreseménnyel kapcsolatos, max. 20 millió forint értékű helyreállítási költségeket az egyéb ráfordítások között számoljuk el, a 20 millió forint keretösszeg feletti helyreállítási költségeket pedig az 51–52. számlaosztályba könyveljük? A káreseménnyel kapcsolatban felmerült összes költséget (romeltakarítás, helyreállítás stb.) elszámolhatjuk egyéb ráfordításként?
28. cikk / 1927 Opciós jog is része a bizalmi vagyon induló vagyonának
Kérdés: A bizalmi vagyon alapításakor az induló vagyonba piaci értékkel (értékelés könyvvizsgálattal alátámasztva) üzletrész vételéhez kapcsolódó opciós jog került kimutatásra, kvázi az opciós jog is részét képezte a bizalmi vagyon induló vagyonának. A bizalmi vagyont kezelő élt az opciós joggal, és vételi ajánlatot tett az üzletrészre, az opciós szerződésben szereplő vételáron. Egyebekben az opciós jogot alapító szerződés az opciókötést is ellenérték megfizetéséhez rendelte. Hogyan alakul a bizalmi vagyon „eredménye” az ügylethez kapcsolódóan, és igaz-e a következő könyvelési metódus: Az opciós jog értékét (ami követelésként volt kimutatva) pénzügyi műveletek ráfordításaként kivezetjük, majd a vételáron a befektetett eszközök közé bekerül az üzletrész értéke? Az opciós jog kivezetése tehát veszteséget okoz a kezelt vagyonnak, kvázi hozam típusú jövedelmet a kedvezményezettek nem tudnak kivenni ebben az évben, ha feltételezzük, hogy csak ez az egy gazdasági esemény volt az üzleti évben? Egyebekben a vagyon is csökken, ha az opciós jog értéke magasabb volt, mint az üzletrész vételára. Vagyis ezzel a gazdasági eseménnyel mind a hozamként (egyáltalán nem vehető ki), mind a tőkeként való kivétel lehetősége minimalizálódik a kezelt vagyonban?
29. cikk / 1927 Egyéni cég – jegyzett tőkében figyelembe nem vett eszközök
Kérdés: Egyéni vállalkozó 2024. 11. 30-án átalakul egyszemélyes kft.-vé. Az átalakulás jogutódlással történik, nem új vállalkozás indul, az egyéni vállalkozás megszűnik. Az Evectv. 19. §-ának rendelkezései szerint zárónappal készült nyitó vagyonmérleg-tervezet, ami egy az egyben tartalmazza a vállalkozó tárgyi eszközeit, pénzeszközeit, követeléseit és kötelezettségeit is. Mindent átvisz a jogutód kft.-be. A jegyzett tőkét készpénzben befizeti, nem pénzbeli hozzájárulásként semmi nem kerül a jegyzett tőkébe. 2024. 11. 30-án a készlet 10 M Ft, vevői követelése 5 M Ft, szállítói tartozás nincs. Ezek a tételek a kft. nyitómérlegében szerepelnek. A vevői követelés 2024. 12. hónapban be is folyik a kft. bankszámlájára. Hogyan alakul a megszűnő egyéni vállalkozás szja-bevallása? Bevételként (adóztatandó tételként) kell-e kimutatni a készletet és a vevői követelést? Tekintettel az szja-törvény 10. számú melléklet „II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek”-re, ami nem rendelkezik a vevő és a szállító elszámolásáról, és tekintettel a 49/A. § 2., 3., 4. és 5. bekezdésére. Egyik paragrafus sem említi azt az esetet, amikor átadásra kerül a követelés és a leltár a vagyonleltárban, de nem „nem pénzbeli hozzájárulásként”. Jelen jogszabályi hivatkozásokban mit jelent pontosan a nem pénzbeli hozzájárulás? Jegyzett tőkébe bevitt vagyonelemet?
30. cikk / 1927 Bankkártyán fizetett borravaló könyvelése
Kérdés: Bankkártyás borravaló könyvelésével kapcsolatban kérem a véleményüket, tekintettel a 2025. 01. 01-től hatályos változásokra, mely szerint adómentes az a borravaló is, amelyet a vendéglátóegység üzemeltetője oszt szét a dolgozóinak, megfelelő nyilvántartás vezetése mellett. Cégünk felszolgálóegységeiben a vendég a fogyasztása ellenértékének bankkártyás fizetésekor egy külön erre a célra rendszeresített applikáción jelzi, hogy a fogyasztása ellenértékén felül kíván borravalót adni, és azt is, hogy annak összege hány százaléka a fogyasztásnak. Ilyen módon a borravaló összege a céges bankszámlán kerül jóváírásra, a szétosztás pedig az alábbiak szerint valósulhat meg.
1. A nap/hét végén a rendszerből lekért jelentés alapján a borravaló összege a boltvezető által kivételre kerül a pénztárból, majd azt a belső szabályzatban meghatározott módszer szerint a dolgozók között szétosztja.
2. A szétosztás – felhasználva a rendszerből lekért jelentést és a belső szabályzatot – a bérszámfejtésen keresztül, a havibér utalásával együtt valósul meg az egység dolgozóinak, azáltal, hogy a számfejtési programba adómentes juttatás jogcímén az egyes dolgozókra kalkulált összeg rögzítésre kerül.
Mivel a borravaló az áfa rendszerében nem minősül ellenértéknek, illetve azt a fogyasztó szándéka szerint nem a cégnek, hanem a felszolgálóegység dolgozóinak kívánja juttatni, véleményünk szerint annak egyéb bevételként, majd kiosztáskor egyéb személyi jellegű kifizetésként történő megjelenítése nem indokolt, hanem azt egy technikai mérlegszámlán indokolt könyvelni, melynek egyenlege a már a bankszámlán jóváírt, de még kiosztásra nem került borravaló összegét kell, hogy mutassa, mint kötelezettséget a dolgozók felé. Ez a könyvelési módszer független attól, hogy a fentiekben leírt 1-es vagy 2-es módszer szerint történik a szétosztás. Kérjük szíves véleményüket a könyvelés általunk leírt módjáról!
1. A nap/hét végén a rendszerből lekért jelentés alapján a borravaló összege a boltvezető által kivételre kerül a pénztárból, majd azt a belső szabályzatban meghatározott módszer szerint a dolgozók között szétosztja.
2. A szétosztás – felhasználva a rendszerből lekért jelentést és a belső szabályzatot – a bérszámfejtésen keresztül, a havibér utalásával együtt valósul meg az egység dolgozóinak, azáltal, hogy a számfejtési programba adómentes juttatás jogcímén az egyes dolgozókra kalkulált összeg rögzítésre kerül.
Mivel a borravaló az áfa rendszerében nem minősül ellenértéknek, illetve azt a fogyasztó szándéka szerint nem a cégnek, hanem a felszolgálóegység dolgozóinak kívánja juttatni, véleményünk szerint annak egyéb bevételként, majd kiosztáskor egyéb személyi jellegű kifizetésként történő megjelenítése nem indokolt, hanem azt egy technikai mérlegszámlán indokolt könyvelni, melynek egyenlege a már a bankszámlán jóváírt, de még kiosztásra nem került borravaló összegét kell, hogy mutassa, mint kötelezettséget a dolgozók felé. Ez a könyvelési módszer független attól, hogy a fentiekben leírt 1-es vagy 2-es módszer szerint történik a szétosztás. Kérjük szíves véleményüket a könyvelés általunk leírt módjáról!
