2 talált cikk az év végi készlet , készletérték , kereskedelmi áru kifejezésre

Kérdés: Szakmai körökben vita tárgyát képezi, hogy a készletek nyilvántartási ára és az év végi készletértékelési ár miként határozható meg helyesen, egy vállalkozáson belül, a számviteli politikában, az értékelési szabályzatban. Egyes vélemények szerint egy-egy készletcsoportnál azonos módon kell eljárni. Az Szt. nem ad arra lehetőséget, hogy a kereskedelmi áruknál másként értékeljék a nagykereskedelmi készleteket, mint a kiskereskedelmi árukat. Azokat vagy a FIFO-módszerrel, vagy mérlegelt átlagáron, vagy elszámolóáron kell értékelni. Más vélemény szerint ez a számviteli törvényből nem következik. Ha egy vállalkozás nagykereskedelmi raktárt működtet, és ott a nyilvántartás vezetése folyamatosan mennyiségben és értékben történik, lehetséges a mérlegelt átlagár. Ugyanakkor, ha ez a vállalkozás kiskereskedelmi boltot is működtet, és ott nem vezet folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartást, ott – csak az év végi értékelésnél – a FIFO-elv szerint határozza meg a készletértéket. Ezt abban az esetben is megteheti, ha a nagykereskedelmi raktár is ad át kiskereskedelmi egységének eladásra árut, az egyébként nagykereskedelmi célra beszerzett áruból. Melyik a járható megoldás?

Kérdés: Egy másológépek bérbeadásával, javításával, továbbá fénymásolással foglalkozó társaság rendszeresen vásárol különböző másológép-alkatrészeket és festékpatronokat (a bérbe adott gépekhez is). Hogyan történjen a beszerzési számla könyvelése, ha a beszerzéskor még nem állapítható meg, hogy a vásárolt termékeket a saját gép üzemeltetéséhez (a fénymásolás során), vagy a bérbe adott gépekhez használják fel, vagy áruként értékesítik? Milyen főkönyvi számlára kerül év végén a meglévő készlet?