Leltárkészítés módszerei, követelményei

Kérdés: A könyvvizsgálatok során gyakran tapasztalom, hogy az Szt. 69. § (1)-(2) bekezdéseinek követelményeit csak részben teljesítik a beszámolót összeállítók, előfordul, hogy önálló leltárdokumentációt egyszerűen nem is készítenek, a főkönyvi egyenlegek és az analitikák egyeztetéséről nem készülnek végrehajtást igazoló dokumentumok, mert azt mondják, ezt a törvény nem írja elő, sok esetben elegendőnek tartják a főkönyvek zárásának bemutatását. Hivatkoznak a törvény 165. § (1) bekezdésére, mely szerint bizonylattal az eszközök források összetételének változását kell alátámasztani, és a főkönyvi könyvelés-analitika egyeztetés nem eredményez változást, csupán ténymegállapítást. Az ellenőrzésre alkalmasság követelménye is gyakran sérül, rendszerint azzal, hogy a leltárnak nevezett dokumentumok tartalma és terjedelme hiányos, és nem teljesül az Szt. 165. § (4) bekezdésében elvárt logikailag zárt rendszerre vonatkozó elvárás, távolról sem felelnek meg a 166. § és 167. § (1) bekezdésében leírt számviteli bizonylattal szembeni követelményeknek. Míg az ellenőrzésre alkalmasság, lehetőségmeghatározás véleményem szerint igen tág fogalom, és nehezen számonkérhető, addig a logikailag zárt rendszer teljesülése talán pontosabban mérhető és megkövetelhető. Hogyan kell értelmezni a számviteli törvényben meghatározott leltárkészítési követelményekben megfogalmazott elveket? Milyen bizonylatolási, alaki és tartalmi követelmények vonatkoznak a főkönyvi könyvelés és az analitikák egyeztetésére és általában a tényeket rögzítő leltárra? Mit jelent pontosabban az ellenőrzésre alkalmasság és a logikailag zárt rendszerre vonatkozó követelmény?
Részlet a válaszából: […] ...illetve egyeztetés alapján.Mennyiségi felvétellel történhet a leltározás legalább háromévenként azoknál az eszközöknél, amelyekről a vállalkozó folyamatosan, naprakészen vezeti mennyiségi nyilvántartásait (ez folyamatos leltározással is megvalósítható,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. június 16.
Kapcsolódó címke:

Adó megállapítása becsléssel

Kérdés: Egyéni vállalkozónál bevallások utólagos ellenőrzésére vonatkozó vizsgálatot rendelt el az APEH 2003. és 2004. évekre. A határozat szerint adóhiányt állapított meg azért, mert a leltár szerinti nyitókészlet és a beszerzés csökkentve az értékesítéssel, valamint a zárókészlet nem egyezett egyik évben sem. A revízió az értékesítéseket korrigálta oly módon, hogy a 12, illetve 15%-os áfatartalommal könyvelt tételeket és a 25%-os tételeket átrendezte, azaz a fizetendő áfát növelte, emiatt áfahiányt és szja-hiányt állapított meg. Kérdésem, hogy helyesen járt-e el az APEH, illetve miként lehet elkerülni a hasonló helyzeteket?
Részlet a válaszából: […] A leírt esetben az adóhatóság a becslés egyik módszerévelállapította meg az adót. A becslés alkalmazására a megfelelő, korrektbizonylatok hiánya jogosította fel az ellenőröket. Az ilyen és ehhez hasonlóesetek akkor kerülhetők el, ha minden egyes gazdasági eseményt hitelt...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2006. június 29.
Kapcsolódó címke: