2 cikk rendezése:
1. cikk / 2 Szálláshely-szolgáltatás vagy ingatlanbérlet
Kérdés: Ügyfelünk közösségiszálláshely- (munkásszállás-) szolgáltatást nyújt több megrendelője részére. Saját ingatlanja nincs, a szolgáltatást teljes egészében közvetíti. Az esetek egy részében az adott ingatlanok csak részben érintettek ügyfelünk szolgáltatásával, és a tulajdonos alkalmazottai látnak el minden, a szolgáltatással kapcsolatos feladatot (pl. takarítás). Ilyen pl., amikor egy egyetemi kollégium egy részében történik a szállásoltatás. Más esetekben egy teljes ingatlanban kizárólag ügyfelünk üzleti partnereinek az alkalmazottai kerülnek elszállásolásra, és ügyfelünk alkalmazottai látják el a helyszíni feladatokat (takarítás, ágyneműmosatás...). Ez utóbbi esetben olyan is előfordul, amikor a több évre kötött szerződés értelmében ügyfelünket terheli a beköltözés előtti festés, illetve a szerződéses időszakban az esetlegesen elhasználódó kisbútorok/fogyóeszközök pótlása, cseréje... Az ingatlan tulajdonosa minden esetben közösségiszálláshely-szolgáltatást számláz ügyfelünk felé, és ügyfelünk is ekként állítja ki a számlát a megrendelői felé.
1. Helyesen járnak-e el a felek a számlázás során? Ha nem, mi lenne a helyes eljárás?
2. Ha igen, helyesen jár-e el az ügyfelünk, ha kimenő számláin (és megrendelőivel kötött szerződéseiben) feltünteti, hogy "közvetített szolgáltatást tartalmaz"?
3. A szolgáltatással érintett ingatlanok telephelyet keletkeztetnek-e ügyfelünknél, vagy ezek csak a szolgáltatás eredeti nyújtójánál (az ingatlan tulajdonosánál) számítanak telephelynek?
4. Ha telephelynek minősülnek, szükséges-e ezen ingatlanok címének a cégjegyzékben való feltüntetése, vagy elegendő az állami és az önkormányzati adóhatósághoz történő bejelentés?
5. Azonos-e a 4. pontban leírtakkal a kérdéses ingatlanok telephelykénti megítélése a helyiadó-törvény szempontjából?
1. Helyesen járnak-e el a felek a számlázás során? Ha nem, mi lenne a helyes eljárás?
2. Ha igen, helyesen jár-e el az ügyfelünk, ha kimenő számláin (és megrendelőivel kötött szerződéseiben) feltünteti, hogy "közvetített szolgáltatást tartalmaz"?
3. A szolgáltatással érintett ingatlanok telephelyet keletkeztetnek-e ügyfelünknél, vagy ezek csak a szolgáltatás eredeti nyújtójánál (az ingatlan tulajdonosánál) számítanak telephelynek?
4. Ha telephelynek minősülnek, szükséges-e ezen ingatlanok címének a cégjegyzékben való feltüntetése, vagy elegendő az állami és az önkormányzati adóhatósághoz történő bejelentés?
5. Azonos-e a 4. pontban leírtakkal a kérdéses ingatlanok telephelykénti megítélése a helyiadó-törvény szempontjából?
2. cikk / 2 Külföldi vállalkozás belföldi illetősége
Kérdés: Nem értek egyet a Számviteli Levelek 297. számában megjelent 6113. kérdésre adott válaszukkal. Tudomásom szerint a fióktelep kap illetőségigazolást, amely belföldi illetőségűnek minősül [Art. 85/A. § (10) bek. első mondat]. A külföldi vállalkozás fióktelepe telephelynek minősül, tekintet nélkül a többi előírásra [Tao-tv. 4. § 33. h) pont]. A fióktelep belföldi adózóvá minősítését azonban látszólag nem a telephely, hanem az ügyvezetés helye befolyásolja [Tao-tv. 2. § (3) bek.]. Konkrét példával élve, Magyarország és Bosznia-Hercegovina közt érvényben van a "Befektetések Kölcsönös Védelméről és Fejlesztésről kötött Megállapodás", a kettős adóztatás elkerülésére a volt Jugoszláviával kötött egyezmény alkalmazandó. Ez az egyezmény szintén az ügyvezetés helye szerint sorolja be a fióktelep illetőségét (4. cikk 3. pont). Az ügyvezetés helye pusztán az a hely, ahova a vezetés berendezkedett (Tao-tv. 4. § 35. pont). Ennek megítélésében fontos szerepet kaphat a vezető tisztségviselő lakóhelye és a fióktelep irodájának ügyvezetésre való alkalmassága (például nem székhelyszolgáltatónál, hanem önállóan bérelt irodában, saját alkalmazottakat foglalkoztat). Számomra rejtélyes, hogy az ügyvezetés helye tekintetében miként hoz az ügyfélszolgálatán döntést az adóhatóság, és miért tagadja meg a 2013 nyara óta zajló gyakorlat szerint az illetőségigazolás kiadását. Javaslom, hogy gondolják újra a választ.
