2 talált cikk a leltár , anyagköltség , áfa , pénztárkönyv kifejezésre

Kérdés: Ügyfelem egyéni vállalkozóként építőanyag-nagykereskedelmet folytat, nyilvántartásait pénztárkönyvben vezeti. A legfőbb beszállítójának évente egy alkalommal egy nagyobb (100 millió Ft + áfa körüli) összeget fizet, aki erről előlegbekérőt, majd előlegszámlát állít ki. Ezt követően az áruértékesítésről "normál" számlákat állít ki, melyek pénzügyileg rendezendő végösszege mindaddig 0 Ft, amíg az előleg erre fedezetet nyújt. Ez azt jelenti, hogy pl. a 2012. decemberben utalt előleg akár a következő év, azaz 2013 májusáig is fedezi a beszerzéseket. Ezen időszak alatt minden beszerzésről számla készül, tehát az előleg összegét akár több száz számlában visszavonják. Előlegnek minősül-e az így (példámban, decemberben) adott összeg? Az Szja-tv. 11. mellékletének b) pontja alapján elszámolható-e a pénzügyi teljesítés évének terhére költségként? Ha elszámolható költségként, akkor milyen költségnemen (anyagköltség, egyéb költség stb.)? A helyi iparűzési adó szempontjából melyik évben vehető figyelembe anyagköltségként (az előleg fizetésének [2012] évében, vagy a tényleges árubeszerzés [2013] időszakában)?

Kérdés: A 3619. számú válaszban véleményem szerint helytelen az egyéni vállalkozó gyakorlata, miszerint "kiszámlázza" a saját maga által előállított termékét a saját üzletének. Ebben az esetben a számla nem fog megfelelni az Áfa-tv. alaki követelményeinek, így az könyvelésre sem alkalmas. Helyesen erről egy számviteli belső bizonylatot kell kiállítani. Az átadási árként az önköltségi árat kell feltüntetni, nem pedig a válaszban helyesnek minősített árat. Ami a könyvelést illeti, a belső átadáskor nem kell készletrevételt könyvelni, hiszen ez a pénztárkönyvi könyvelés esetében értelmezhetetlen. Az év végi leltárban a saját termelésű készletet bekerülési/önköltségi áron kell szerepeltetni.