Tenyészbaromfi értékcsökkenése
Kérdés
Egy társaság (bt.) évek óta tyúktojás előállításával és értékesítésével foglalkozik. Az Szt. 26. §-a alapján a vásárolt jércéket (ha az állomány termelési kapacitása megfelelő), amelyeket tojó tyúkká nevelnek, néhány hónappal tovább tartanak, mint egy év. A jércék bekerülési értéke 820 Ft/db. A tyúkokat 10-18 hónapos tartás után értékesítik. A 10 hónapos tojatás alatt az elhullás 8-10 százalék, 18 hónapos tartás esetén újabb 10-15 százalék. Kérdés, az értékcsökkenést darabonként egy összegben azonnal el lehet-e számolni, vagy csoportos beszerzésként 10-18 hónapra kell elosztani azt úgy, hogy megfeleljen az Szt. és a Tao-tv. előírásainak is?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2002. április 25-én (33. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 672
[…] között a mérlegben (...) a rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszközöket (...) kell kimutatni", ami azt jelenti, hogy a vásárolt jérce még növendékállat, és akkor kell átsorolni a tenyészállatok közé, amikor először leválasztható terméket (tojást) ad. A leírtakból következően a vásárolt jércéket nem a tárgyi eszközök között kell nyilvántartásba venni, hanem a vásárolt anyagok között. A jércék vételi árát anyagköltségként kell a növendékállatok – mint saját termelésű készletek – bekerülési értékeként elszámolni. A tenyésztésbe állítás előtti időszak felmerült költségei a növendékállatok bekerülési értékét növeli. Amikor a jércék rendeltetésszerűen leválasztható terméket (tojást) termelnek, akkor kell a tenyészállatok közé átsorolni azon az értéken, amely értéken (önköltségen) – mint növendékállatok – a könyvekben a saját termelésű készletek között szerepelnek (ez bizonyára lényegesen több, mint a 820 Ft/db). Az Szt. alapelvei között az egyedi nyilvántartás elvét – a költség-haszon összevetésének elvét figyelembe véve – fogalmazza meg. E két alapelv alapján a vállalkozás döntése, hogy a tojóbaromfit egyedileg vagy csoportosan tartja-e nyilván. Egyedi nyilvántartás esetén – az 50 ezer forint alatti bekerülési értékre tekintettel – élhet a használatbavétel-kori egyösszegű értékcsökkenés elszámolásával, de ez nem kötelező. Egyösszegű elszámolás esetén terven felüli értékcsökkenés-elszámolási kötelezettség csak akkor merülhet fel, ha a vállalkozás maradványértéket határozott meg. Indokolt maradványértéket meghatározni, mivel a tojatási időszak végével a tyúkok jelentős hányada értékesítésre kerül, maradványértékként a várható eladási árral számolva. Az összemérés számviteli alapelvnek megfelelőbb (és egyszerűbb is kisállatok esetében) a használati idő alatti arányos értékcsökkenés elszámolása, amelyet megalapozhat a csoportos nyilvántartás, s ehhez is kapcsolódhat maradványérték. Ebben az esetben viszont az elhullások miatt terven felüli értékcsökkenést is el kell számolni, amely a társaságiadó-alap csökkentéseként is figyelembe vehető, ha annak oka elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás [Tao-tv. 1. számú mellékletének 10/d) pontja]. A normál (a szakmailag elfogadott) elhullás ilyennek minősül. A rendkívüli […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2002. április 25-én (33. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 672
[…] között a mérlegben (...) a rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszközöket (...) kell kimutatni", ami azt jelenti, hogy a vásárolt jérce még növendékállat, és akkor kell átsorolni a tenyészállatok közé, amikor először leválasztható terméket (tojást) ad. A leírtakból következően a vásárolt jércéket nem a tárgyi eszközök között kell nyilvántartásba venni, hanem a vásárolt anyagok között. A jércék vételi árát anyagköltségként kell a növendékállatok – mint saját termelésű készletek – bekerülési értékeként elszámolni. A tenyésztésbe állítás előtti időszak felmerült költségei a növendékállatok bekerülési értékét növeli. Amikor a jércék rendeltetésszerűen leválasztható terméket (tojást) termelnek, akkor kell a tenyészállatok közé átsorolni azon az értéken, amely értéken (önköltségen) – mint növendékállatok – a könyvekben a saját termelésű készletek között szerepelnek (ez bizonyára lényegesen több, mint a 820 Ft/db). Az Szt. alapelvei között az egyedi nyilvántartás elvét – a költség-haszon összevetésének elvét figyelembe véve – fogalmazza meg. E két alapelv alapján a vállalkozás döntése, hogy a tojóbaromfit egyedileg vagy csoportosan tartja-e nyilván. Egyedi nyilvántartás esetén – az 50 ezer forint alatti bekerülési értékre tekintettel – élhet a használatbavétel-kori egyösszegű értékcsökkenés elszámolásával, de ez nem kötelező. Egyösszegű elszámolás esetén terven felüli értékcsökkenés-elszámolási kötelezettség csak akkor merülhet fel, ha a vállalkozás maradványértéket határozott meg. Indokolt maradványértéket meghatározni, mivel a tojatási időszak végével a tyúkok jelentős hányada értékesítésre kerül, maradványértékként a várható eladási árral számolva. Az összemérés számviteli alapelvnek megfelelőbb (és egyszerűbb is kisállatok esetében) a használati idő alatti arányos értékcsökkenés elszámolása, amelyet megalapozhat a csoportos nyilvántartás, s ehhez is kapcsolódhat maradványérték. Ebben az esetben viszont az elhullások miatt terven felüli értékcsökkenést is el kell számolni, amely a társaságiadó-alap csökkentéseként is figyelembe vehető, ha annak oka elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás [Tao-tv. 1. számú mellékletének 10/d) pontja]. A normál (a szakmailag elfogadott) elhullás ilyennek minősül. A rendkívüli […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
