Készültségi fok alapján történő elszámolás
Kérdés
Építőipari kivitelezéssel foglalkozó vállalkozás az épület előre meghatározott, különböző készültségi fokaiban részszámlákat állít ki, és azok értékét árbevételként számolja el. Helyesen járunk-e el, ha a befejezetlen termelés értékét úgy számítjuk ki, hogy a december 31-i készültségi fok százalékát csökkentjük a már részszámlával kiszámlázott készültségi fok százalékával, és szorozzuk a költségvetés szerint tervezett összköltséggel? Amennyiben a következő évben a tervezettet jelentősen meghaladja a tényleges összköltség, akkor emiatt szükséges-e az előző évi készletértéket módosítani? A készültségi fokot mivel kell dokumentálni? Helyesebb-e az a megoldás, hogy a részszámlák összegét passzív időbeli elhatárolással elhatároljuk, a befejezetlen termelést pedig a december 31-i készültségi fok százaléka és a költségvetés szerinti tervezett összköltség szorzataként állapítjuk meg?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2003. július 3-án (63. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1321
[…] megosztani, és a befejezetlen munkákra jutó értéket készletre venni. A befejezett építési-szerelési munkák értékét a számlák tartalmazzák, a befejezetlen termelésről pedig olyan belső bizonylatot kell kiállítani, amely tartalmazza a már elvégzett, de kiszámlázásra nem került munkák – a kiszámlázott munkákkal azonos tartalmú – értékét, amely érték a befejezetlen termelés tételes felmérésével, illetve annak teljesítési foka alapján (a szerződés szerinti értékhez való viszonyítással) határozható meg. Amennyiben a szerződés szerinti értéket a kivitelezés során módosítják, annak hatásaival csak a módosítást követően kell számolni. A leírt módszer valójában egy sajátos utókalkuláció. A kérdésből nem derül ki, hogy az építési-szerelési munkák tényleges közvetlen költségeit tételesen könyvelik-e, gyűjtik-e, megteremtik-e a befejezetlen termelés arányosítással történő meghatározhatóságának feltételeit. Amennyiben igen, akkor célszerű a Számviteli Levelek 11. számában a 204. kérdésre, és a 33. számában a 662. kérdésre adott válaszokat is figyelembe venni. Amennyiben a kérdező egyszerűsített éves beszámolót készít, akkor az építési-szerelési munka közvetlen önköltsége az eladási árból történő visszaszámítással is meghatározható. Mi tekinthető ez esetben eladási árnak? Kétféle válasz is adható: egyrészt eladási ár lehet a szerződés szerinti munkából még hátralévő, ki nem számlázott munkák értéke (amelynek egy részét már elvégezték, ez a befejezetlen termelés, más részét majd később végzik el), másrészt a már ténylegesen elvégzett, de még ki nem számlázott munkák értéke. Az előbbi esetben a még várhatóan felmerülő költségek között olyan költségek is vannak, amelyek az elvégzendő munkák közvetlen önköltségébe tartoznak. Ezért célszerűnek az látszik, ha eladási árnak a befejezetlen termelés kiszámlázható értékét tekintik (amelyet tényleges felméréssel vagy a teljesítési fok alapján arányosítással állapítanak meg), amelyet azután csökkentenek a befejezetlen termeléssel kapcsolatban várhatóan felmerülő költségekkel, továbbá a kalkulált haszonnal. A befejezetlen építési-szerelési munka közvetlen önköltsége meghatározható a teljesítési fok alapján arányosítással a szerződésben szereplő munka norma szerinti közvetlen önköltségéből is. Ha a kérdésben szereplő, költségvetés szerinti tervezett összköltség tekinthető a szerződés szerinti építési-szerelési munka norma szerinti (műszaki ismérvek alapján meghatározott) közvetlen önköltségének, akkor valójában a kérdésben leírt módszer nem ellentétes az Szt. előírásaival. Természetesen ez csak akkor igaz, ha a költségvetés szerinti tervezett összköltséget nem a megrendelővel kötött szerződés szerinti érték százalékában határozták meg, hanem tételesen, felmérés alapján, a saját vállalati költségvetési normák felhasználásával. Nem szerencsés a készültségi fok használata, ha az tartalmában eltér a teljesítési foktól. A teljesítési fokot a ténylegesen már elvégzett munkák valamilyen formában (szinten) megállapított értékének az összesen elvégzendő munkák ezzel azonos módon meghatározott értékéhez viszonyítással lehet megállapítani. A teljesítési fok meghatározásánál külön-külön kell kezelni az adott társaság által elvégzett és elvégzendő munkák értékét, illetve az alvállalkozók, a közvetítésre kerülő szolgáltatók által elvégzett és elvégzendő munkák értékeit. A befejezetlen építési-szerelési munkák önköltsége meghatározásának ez a módszere feltételezi, hogy a normát (amelyet a ténylegesen elvégzendő munkák anyag, gép-, munkaerőigénye és azok bekerülési értéke figyelembevételével határoztak meg) hozzáigazították a valós […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2003. július 3-án (63. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1321
[…] megosztani, és a befejezetlen munkákra jutó értéket készletre venni. A befejezett építési-szerelési munkák értékét a számlák tartalmazzák, a befejezetlen termelésről pedig olyan belső bizonylatot kell kiállítani, amely tartalmazza a már elvégzett, de kiszámlázásra nem került munkák – a kiszámlázott munkákkal azonos tartalmú – értékét, amely érték a befejezetlen termelés tételes felmérésével, illetve annak teljesítési foka alapján (a szerződés szerinti értékhez való viszonyítással) határozható meg. Amennyiben a szerződés szerinti értéket a kivitelezés során módosítják, annak hatásaival csak a módosítást követően kell számolni. A leírt módszer valójában egy sajátos utókalkuláció. A kérdésből nem derül ki, hogy az építési-szerelési munkák tényleges közvetlen költségeit tételesen könyvelik-e, gyűjtik-e, megteremtik-e a befejezetlen termelés arányosítással történő meghatározhatóságának feltételeit. Amennyiben igen, akkor célszerű a Számviteli Levelek 11. számában a 204. kérdésre, és a 33. számában a 662. kérdésre adott válaszokat is figyelembe venni. Amennyiben a kérdező egyszerűsített éves beszámolót készít, akkor az építési-szerelési munka közvetlen önköltsége az eladási árból történő visszaszámítással is meghatározható. Mi tekinthető ez esetben eladási árnak? Kétféle válasz is adható: egyrészt eladási ár lehet a szerződés szerinti munkából még hátralévő, ki nem számlázott munkák értéke (amelynek egy részét már elvégezték, ez a befejezetlen termelés, más részét majd később végzik el), másrészt a már ténylegesen elvégzett, de még ki nem számlázott munkák értéke. Az előbbi esetben a még várhatóan felmerülő költségek között olyan költségek is vannak, amelyek az elvégzendő munkák közvetlen önköltségébe tartoznak. Ezért célszerűnek az látszik, ha eladási árnak a befejezetlen termelés kiszámlázható értékét tekintik (amelyet tényleges felméréssel vagy a teljesítési fok alapján arányosítással állapítanak meg), amelyet azután csökkentenek a befejezetlen termeléssel kapcsolatban várhatóan felmerülő költségekkel, továbbá a kalkulált haszonnal. A befejezetlen építési-szerelési munka közvetlen önköltsége meghatározható a teljesítési fok alapján arányosítással a szerződésben szereplő munka norma szerinti közvetlen önköltségéből is. Ha a kérdésben szereplő, költségvetés szerinti tervezett összköltség tekinthető a szerződés szerinti építési-szerelési munka norma szerinti (műszaki ismérvek alapján meghatározott) közvetlen önköltségének, akkor valójában a kérdésben leírt módszer nem ellentétes az Szt. előírásaival. Természetesen ez csak akkor igaz, ha a költségvetés szerinti tervezett összköltséget nem a megrendelővel kötött szerződés szerinti érték százalékában határozták meg, hanem tételesen, felmérés alapján, a saját vállalati költségvetési normák felhasználásával. Nem szerencsés a készültségi fok használata, ha az tartalmában eltér a teljesítési foktól. A teljesítési fokot a ténylegesen már elvégzett munkák valamilyen formában (szinten) megállapított értékének az összesen elvégzendő munkák ezzel azonos módon meghatározott értékéhez viszonyítással lehet megállapítani. A teljesítési fok meghatározásánál külön-külön kell kezelni az adott társaság által elvégzett és elvégzendő munkák értékét, illetve az alvállalkozók, a közvetítésre kerülő szolgáltatók által elvégzett és elvégzendő munkák értékeit. A befejezetlen építési-szerelési munkák önköltsége meghatározásának ez a módszere feltételezi, hogy a normát (amelyet a ténylegesen elvégzendő munkák anyag, gép-, munkaerőigénye és azok bekerülési értéke figyelembevételével határoztak meg) hozzáigazították a valós […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
