8 találat a megadott építőipari tevékenység tárgyszóra

Részlet a válaszból: […]megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles. Ez az adott esetben nem értelmezhető másként, mint hogy van egy megrendelő (a beruházó) és van egy kivitelező (a konzorciumi megállapodás egyik tagja), amelyek szerződést kötöttek az építőipari beruházás kivitelezésére.A Ptk. ugyan ismeri a több kötelezett a kötelemben intézményét, de annak lényeges előfeltétele, hogy a szolgáltatás osztható legyen, az önállóan használható részekre bontható. Ha tehát az építőipari beruházás több önállóan használható részre bontható, akkor a megrendelő külön-külön szerződhet a konzorcium egyik, illetve másik tagjával az általuk elvégzendő építőipari beruházási munkára (de nem 50-50%-ban!).Célszerűnek az látszik, ha csak a konzorcium egyik tagja szerződik az építőipari beruházási munkára, míg a másik tag az általa elvégzendő építési-szerelési munkákra szerződik az egyik taggal (mint az egyik tag alvállalkozója). Természetesen a konzorciumi megállapodásban a megrendelővel (a beruházóval) szemben a konzorcium mindkét tagja kötelezettséget vállalhat, ha az egyik tag nem teljesít, a másik tag köteles teljesíteni.A kivitelezés során az egyik tagnak az általa foglalkoztatott alvállalkozóval, a másik tagnak az őáltala foglalkoztatott alvállalkozóval kell a Ptk. szerint szerződnie külön-külön az általuk elvégzendő munkákról és annak az ellenértékéről. Az alvállalkozó az elvégzett teljesítményről csak az őt megbízó tag felé számlázhat. Nem lehet 50%-ban az egyik tag, másik 50%-ban pedig a másik tag felé számlázni. A fent vázolt, javasolt esetben a másik tag az általa megbízott alvállalkozók teljesítményét az egyik taggal kötött szerződés szerinti összegben továbbszámlázza (továbbszámlázhatja) saját teljesítményével az egyik tag felé, amelyet a számla alapján árbevételként mutat ki a másik tag, míg az egyik tagnál alvállalkozói teljesítmény lesz. Természetesen,[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]anyagköltség, illetve igénybe vett szolgáltatás költsége sem, amely még el nem végzett tevékenységhez kapcsolódik. (Egyébként sem értelmezhető az igénybe vett szolgáltatás költségeként annak a szolgáltatásnak az értéke, amelyet még nem vettek igénybe!) A kérdésben hivatkozott tevékenységhez kapcsolódó bérköltség és annak járulékai elhatárolásának tilalma hasonló módon indokolható! Általános szabály, csak azt az építőipari tevékenységet lehet számlázni, amelyet az építési-szerelési szerződésben foglaltak szerint ténylegesen elvégeztek. (Ezen tevékenység költségei viszont már 2007-ben felmerültek!) Ha ezen előírás ellenére el nem végzett tevékenységet is - helytelenül - számláztak, azt a megrendelő nem fogadhatja el, a megrendelő által el nem fogadott összeggel a kiszámlázott összeget - helyesbítő számla kibocsátásával - csökkenteni kell, még[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]megosztani, és a befejezetlen munkákra jutó értéket készletre venni. A befejezett építési-szerelési munkák értékét a számlák tartalmazzák, a befejezetlen termelésről pedig olyan belső bizonylatot kell kiállítani, amely tartalmazza a már elvégzett, de kiszámlázásra nem került munkák - a kiszámlázott munkákkal azonos tartalmú - értékét, amely érték a befejezetlen termelés tételes felmérésével, illetve annak teljesítési foka alapján (a szerződés szerinti értékhez való viszonyítással) határozható meg. Amennyiben a szerződés szerinti értéket a kivitelezés során módosítják, annak hatásaival csak a módosítást követően kell számolni. A leírt módszer valójában egy sajátos utókalkuláció. A kérdésből nem derül ki, hogy az építési-szerelési munkák tényleges közvetlen költségeit tételesen könyvelik-e, gyűjtik-e, megteremtik-e a befejezetlen termelés arányosítással történő meghatározhatóságának feltételeit. Amennyiben igen, akkor célszerű a Számviteli Levelek 11. számában a 204. kérdésre, és a 33. számában a 662. kérdésre adott válaszokat is figyelembe venni. Amennyiben a kérdező egyszerűsített éves beszámolót készít, akkor az építési-szerelési munka közvetlen önköltsége az eladási árból történő visszaszámítással is meghatározható. Mi tekinthető ez esetben eladási árnak? Kétféle válasz is adható: egyrészt eladási ár lehet a szerződés szerinti munkából még hátralévő, ki nem számlázott munkák értéke (amelynek egy részét már elvégezték, ez a befejezetlen termelés, más részét majd később végzik el), másrészt a már ténylegesen elvégzett, de még ki nem számlázott munkák értéke. Az előbbi esetben a még várhatóan felmerülő költségek között olyan költségek is vannak, amelyek az elvégzendő munkák közvetlen önköltségébe tartoznak. Ezért célszerűnek az látszik, ha eladási árnak a befejezetlen termelés kiszámlázható értékét tekintik (amelyet tényleges felméréssel vagy a teljesítési fok alapján arányosítással állapítanak meg), amelyet azután csökkentenek a befejezetlen termeléssel kapcsolatban várhatóan felmerülő költségekkel, továbbá a kalkulált haszonnal. A befejezetlen építési-szerelési munka közvetlen önköltsége meghatározható a teljesítési fok alapján arányosítással a szerződésben szereplő munka norma szerinti közvetlen önköltségéből is. Ha a kérdésben szereplő, költségvetés szerinti tervezett összköltség tekinthető a szerződés szerinti építési-szerelési munka norma szerinti (műszaki ismérvek alapján meghatározott) közvetlen önköltségének, akkor valójában a kérdésben leírt módszer nem ellentétes az Szt. előírásaival. Természetesen ez csak akkor igaz, ha a költségvetés szerinti tervezett összköltséget nem a megrendelővel kötött szerződés szerinti érték százalékában határozták meg, hanem tételesen, felmérés alapján, a saját vállalati költségvetési normák felhasználásával. Nem szerencsés a készültségi fok használata, ha az tartalmában eltér a teljesítési foktól. A teljesítési fokot a ténylegesen már elvégzett munkák valamilyen formában (szinten) megállapított értékének az összesen elvégzendő munkák ezzel azonos módon meghatározott értékéhez viszonyítással lehet megállapítani. A teljesítési fok meghatározásánál külön-külön kell kezelni az adott társaság által elvégzett és elvégzendő munkák értékét, illetve az alvállalkozók, a közvetítésre kerülő szolgáltatók által elvégzett és elvégzendő munkák értékeit. A befejezetlen építési-szerelési munkák önköltsége meghatározásának ez a módszere feltételezi, hogy a normát (amelyet a ténylegesen elvégzendő munkák anyag, gép-, munkaerőigénye és azok bekerülési értéke figyelembevételével határoztak meg) hozzáigazították a valós[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]készletre kell venni a számlázott összegben (T 21-22, 466 - K 454), majd amikor a kivitelező azokat a lakásberuházás során ténylegesen beépíti, a megrendelő által (a kivitelező felé nem számlázott) vásárolt anyagok bekerülési értékét - a lakásberuházást végeztetőnél - anyagköltségként kell elszámolni (T 511 - K 21-22); a lakásberuházás befejezésekor (ha a lakásberuházás a mérlegfordulónapig nem fejeződött be, akkor az év végi zárás keretében) a kivitelezők által számlázott vállalkozói díjat, a kivitelezők részére átadott és általuk beépített vásárolt anyagok bekerülési értékét, továbbá a kft.-nél a lakásberuházással kapcsolatosan felmerült és közvetlenül elszámolható költségeket a saját termelésű készletek között (jellemzően befejezetlen termelésként) állományba kell venni (T 23,25 - K 581). A használatbavételi engedély birtokában a kft. értékesíti a telket és a lakásokat az áfa felszámításával (első értékesítésnek minősül, a beszerzéskor felmerült áfa levonható). A telek, illetve a lakások - áfa nélküli - eladási árát a szerződés szerinti teljesítéskor, az Szt. 72. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint árbevételként (T 311 - K 91-92, illetve T 311 - K 91-92, 467), a készletre vett telek, illetve telekhányad értékét az eladott áruk beszerzési értékeként (T 814 - K 261), a lakások kalkulált bekerülési értékét (közvetlen önköltségét) pedig készletcsökkenésként (T 581 - K 23,25) kell elszámolni. Az egy lakásra jutó - előbbiek szerinti - bekerülési értéket a helyi viszonyok ismeretében, általában a lakóépület bekerülési értékéből lehet meghatározni, vetítési alapként a ráfordításokat leginkább kifejező műszaki ismérveket felhasználva. Ebből a szempontból használható műszaki ismérv lehet a lakások hasznos alapterülete négyzetméterben, vagy a lakások hasznos légtere légköbméterben, de különböző alapterületű lakások esetében a lakások felszereltségét célszerű külön tényezőként figyelembe venni. A felmerült, a bekerülési értékbe tartozó tételek egyes lakások közötti megosztásának a társaság által kialakított, műszakilag megalapozott szabályait, módszerét az értékelési szabályzatban indokolt rögzíteni. Különösen abban az esetben, ha a készleten lévőlakások egy részét nem értékesítik, hanem saját tulajdonban tartják meg. Azon lakásnak az előbbiek szerint megállapított bekerülési értékét, amelyet saját célra[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]önköltségének tekintendő. Az Szt. 62. §-ának (3) bekezdése szerint: a befejezetlen építési-szerelési, illetve technológiai szerelési munka bekerülési értéke a kalkulációs egység összes elszámolt közvetlen önköltségéből a megrendelővel még el nem számolt, de ténylegesen elvégzett munkák közvetlen önköltsége, amely utókalkulációval, továbbá a megrendelő igazolása alapján - a teljesítési fok alapján - arányosítással is meghatározható. Az ismertetett szabály a befejezetlen építési-szerelési, illetve technológiai szerelési munka közvetlen önköltsége egyszerűbb megállapításának lehetőségét tartalmazza a teljesítési fok alapján történő arányosítással, azzal, hogy a kalkulációs egység összes elszámolt közvetlen önköltsége ismert. Az arányosítás azt jelenti, hogy az Szt.-ben előírt kalkulációs egység összes elhatárolt (az elszámolási időszakban kiszámlázott termelés és az elszámolási időszak végén még befejezetlen termelés) közvetlen önköltségét kell megosztani a befejezett (kiszámlázott) és a befejezetlen termelés azonos tartalmú vetítési alapja segítségével. A befejezetlen termelés közvetlen önköltségének ezen előírás szerint történő meghatározásához szükség van a kalkulációs egység szerinti munkák befejezetlen termelésének állományleltárára, de szükség van a már befejezett (kiszámlázott) termelésnek az üzleti évben számlázott értékére is. A kalkulációs egységenkénti arányosításhoz - az előbbiekből következően - a vetítési alap: a) az elszámolási időszakban (az üzleti évben) számlázott (befejezett) termelésnek a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett árbevétele, ha lehetséges, akkor a haszonnal, a felárral csökkentett árbevétele, b) az elszámolási időszak (az üzleti év) végén még befejezetlen termelés - közvetített szolgáltatások értékét nem tartalmazó - állományi leltár szerinti értéke [amelynek tartalmában azonosnak kell lennie az a) pont szerinti árbevétellel]. A teljesítési fok alapján történő arányosítás az elvégzett (befejezett és/vagy befejezetlen) teljesítmény összes teljesítményhez való viszonyát fejezi ki, a megrendelő igazolása alapján. Ennek segítségével a számlázott munkák árbevételének ismeretében meghatározható a befejezetlen termelés állományi leltárának közvetített szolgáltatások értékével csökkentett értéke is. A befejezetlen termelés - közvetített szolgáltatások nélküli - állományi leltára[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]átvett összegét. [Hasonlóan fogalmaz a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainál az új Szt. 85. §-a (3) bekezdésének p) pontja is.]A közös tevékenység elszámolását megalapozó, a közös tevékenységben részt vevők egymás közötti kapcsolatát egyértelműen szabályozó jogi feltételek hiányoznak. Ezért nincs az új Szt.-ben sem erre vonatkozó konkrét előírás. Ennek hiányában csak arra van lehetőség, hogy a közös tevékenységben részt vevő vállalkozók a gesztor felé számlázzák az általuk végzett tevékenység ellenértékét, a számlázásra vonatkozó általános előírások szerint, amit a gesztornak [amennyiben teljesülnek az új Szt. 3. §-a (4) bekezdésének 1. pontjában leírt követelmények, akkor] közvetített szolgáltatásként, illetve ha nem felel meg a közvetített szolgáltatás követelményeinek (de megfelel a Htv. 52. §-ának 40. pontjában foglaltaknak, akkor mint alvállalkozói[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]tényleges tevékenységvégzés 31. napján kezdődik, s legfeljebb annak 180. napjáig tarthat. [Amennyiben a Htv. 37. §-a (2) bekezdése b) pontja szerinti tevékenységek folytatásának időtartama a 6 hónapot (180 napot) meghaladja, akkor azok helyszíne telephellyé válik.] A Htv. 37. §-a (2) bekezdésének b) pontja konkrétan meghatározza, hogy mely tevékenységek végzése esetén, milyen feltételek teljesülésekor lehet szó ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységről. Ez azt jelenti, hogy ezen tevékenységek ideiglenes vagy állandó iparűzési tevékenység utáni adókötelezettségének megítélése szempontjából a tevékenységvégzés időtartamának számítása során annak kezdő napja nem lehet más, mint a tevékenység tényleges megkezdésének napja. Ennek meghatározása jellemzően az építési napló alapján történhet, nevezetesen a tényleges tevékenységvégzés első napja az első (munkavégzés kezdő napját rögzítő) bejegyzéshez köthető. A tevékenységvégzés kezdő napja a legritkább esetben egyezik meg a (megrendelővel kötött) szerződés aláírásának napjával, s a munkaterület átvételének napja is rendszerint megelőzi a tényleges munkavégzés kezdő napját. A tevékenység megszűntének napja a tényleges munkavégzés végleges befejezése, a vállalkozónak a munkaterületről való végleges levonulásának napja, azaz jellemzően (de nem feltétlenül) a munka megrendelőnek vagy - alvállalkozó esetén - a fővállalkozónak történő műszaki átadásának napja. Amennyiben a szerződés szerinti teljesítéshez a munkaterületről való végleges levonulást követően is kell további munkákat végezni, akkor természetesen annak időtartamát is számításba kell venni az adóévben a tevékenységvégzés napjainak meghatározása során. Figyelemmel az ideiglenes jellegű tevékenység utáni adó átalányjellegére, kiemelendően fontos, hogy a munkavégzés időtartamának meghatározása naptári évenként történjen, annak időtartama a tevékenységvégzés tényleges megkezdésének napjától megszűntének napjáig terjedő időszakot foglalja magában. Tehát[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]az 1 hónapot. A Htv. 38. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység esetén a tevékenységvégzés időtartama az irányadó az adókötelezettség terjedelmére.Mindezek alapján a Htv. 37. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti tevékenységet akkor terheli ideiglenes jellegű iparűzésiadó-kötelezettség, ha a tevékenység végzésének tényleges időtartama a 30 napot meghaladja (ahol jogszabály hónapot említ, ott 30 napos hónapokról van szó). Figyelemmel arra, hogy egy nem adóköteles tevékenység után nem állhat fenn adófizetési kötelezettség sem, az adófizetési kötelezettség csak[…] részlet vége a válaszból.