Épületbővítés
Kérdés
A betéti társaság bővíti a már meglévő üzemét. Az építési engedélyben üzembővítés, belső átalakítás, a homlokzat megváltoztatása, valamint szolgálati lakás kialakítása szerepel. A beruházáshoz szükséges összes anyagot a megrendelő biztosítja. Saját vállalkozásban végzett beruházásnak minősül a beruházás. Hova kell könyvelni az anyagot év közben és év végén, ha addig a beruházás nem fejeződött be? Az üzem bővítése és a szolgálati lakás kialakítása során a vásárolt anyag, a külső cég által számlázott kivitelezői díj nem különíthető el. A bt. negyedéves áfabevalló, hogyan lehet elkülöníteni a szolgálati lakásra jutó anyagbeszerzések áfatartalmát? Hogyan számolhatók el a szolgálati lakásba vásárolt berendezések és azok áfavonzata?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2004. április 1-jén (80. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1651
[…] maradéktalanul csak akkor tudnak megfelelni, ha már a tervezés időszakában elkülönítik az üzembővítéssel, illetve a szolgálati lakás kialakításával kapcsolatos feladatokat, azok költségszükségletét, és ennek megfelelően szerződnek a kivitelezést végző építőipari céggel. A kivitelezői szerződésben tehát el kellett különíteni az üzembővítés díjait a szolgálati lakás kialakításának díjától, és az elvégzendő munkáknak megfelelően kellett előre meghatározni az üzembővítés, illetve a szolgálati lakás kialakításának anyagszükségletét is. A kérdés alapján úgy tűnik, mindezt előre nem tették meg, akkor azt utólag pótolni kell, bár a felhasznált anyagok hozzárendelése utólag az egyes munkafázisokhoz mindig vitatható. A saját vállalkozásban végzett beruházáshoz beszerzett anyagokat először készletre (T 21-22 – K 454) kell venni (ez esetben a készletre vételtől nem lehet eltekinteni!), majd a vásárolt anyagok kivitelező általi tényleges beépítésekor kell anyagköltségként elszámolni (T 511 – K 21-22), a beépítés tételes dokumentuma alapján. (Ebben a dokumentumban kell elkülöníteni – hitelt érdemlő módon – az üzembővítéshez, illetve a szolgálati lakás kialakításához felhasznált anyagokat és azok bekerülési értékét.) Természetesen, a beépített anyagok értékét el kell számolni a beruházás ráfordításai között is (T 161 – K 581). Ilyen nyilvántartás, elszámolás mellett egyértelmű, hogy készleten csak azok a vásárolt anyagok maradnak az év végén, amelyeket még nem építettek be. Amennyiben nem a leírtak szerint jártak el, mert a vásárolt anyagokat már a beszerzéskor költségként elszámolták (T 511 – K 454), akkor is dokumentálni kell a tényleges beépítést, és annak alapján a beruházáskénti elszámolást (T 161 – K 581), év végén pedig tényleges leltározással kell megállapítani a még be nem épített anyagok értékét, és azt a leltár alapján kell készletre venni (T 21-22 – K 511). A kivitelező számláiban felszámított díjat is meg kellett volna bontani a beruházási számlán történő elszámolás előtt (T 161 – K 455) az üzembővítésre, illetve a szolgálati lakás bővítésére jutó részre, és annak megfelelően rögzíteni, biztosítva, hogy mind az üzembővítés, mind a szolgálati lakás kialakításának költségei egyértelműen megállapíthatók legyenek. A fentiekben leírtak – a kérdésben foglaltak alapján – nem történtek meg, a vegyes rendeltetésű épület üzemeltetésének, fenntartásának költségei megosztásánál külön figyelmet igényel, mi minősíthető a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, és mi az, amit természetbeni juttatásként kell elszámolni. Az Áfa-tv. 13. §-a (1) bekezdésének 4. pontja leszűkíti a saját vállalkozásban végzett beruházás számviteli értelmezését. Nem tekinti saját vállalkozásban végzett beruházásnak a meglévő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2004. április 1-jén (80. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1651
[…] maradéktalanul csak akkor tudnak megfelelni, ha már a tervezés időszakában elkülönítik az üzembővítéssel, illetve a szolgálati lakás kialakításával kapcsolatos feladatokat, azok költségszükségletét, és ennek megfelelően szerződnek a kivitelezést végző építőipari céggel. A kivitelezői szerződésben tehát el kellett különíteni az üzembővítés díjait a szolgálati lakás kialakításának díjától, és az elvégzendő munkáknak megfelelően kellett előre meghatározni az üzembővítés, illetve a szolgálati lakás kialakításának anyagszükségletét is. A kérdés alapján úgy tűnik, mindezt előre nem tették meg, akkor azt utólag pótolni kell, bár a felhasznált anyagok hozzárendelése utólag az egyes munkafázisokhoz mindig vitatható. A saját vállalkozásban végzett beruházáshoz beszerzett anyagokat először készletre (T 21-22 – K 454) kell venni (ez esetben a készletre vételtől nem lehet eltekinteni!), majd a vásárolt anyagok kivitelező általi tényleges beépítésekor kell anyagköltségként elszámolni (T 511 – K 21-22), a beépítés tételes dokumentuma alapján. (Ebben a dokumentumban kell elkülöníteni – hitelt érdemlő módon – az üzembővítéshez, illetve a szolgálati lakás kialakításához felhasznált anyagokat és azok bekerülési értékét.) Természetesen, a beépített anyagok értékét el kell számolni a beruházás ráfordításai között is (T 161 – K 581). Ilyen nyilvántartás, elszámolás mellett egyértelmű, hogy készleten csak azok a vásárolt anyagok maradnak az év végén, amelyeket még nem építettek be. Amennyiben nem a leírtak szerint jártak el, mert a vásárolt anyagokat már a beszerzéskor költségként elszámolták (T 511 – K 454), akkor is dokumentálni kell a tényleges beépítést, és annak alapján a beruházáskénti elszámolást (T 161 – K 581), év végén pedig tényleges leltározással kell megállapítani a még be nem épített anyagok értékét, és azt a leltár alapján kell készletre venni (T 21-22 – K 511). A kivitelező számláiban felszámított díjat is meg kellett volna bontani a beruházási számlán történő elszámolás előtt (T 161 – K 455) az üzembővítésre, illetve a szolgálati lakás bővítésére jutó részre, és annak megfelelően rögzíteni, biztosítva, hogy mind az üzembővítés, mind a szolgálati lakás kialakításának költségei egyértelműen megállapíthatók legyenek. A fentiekben leírtak – a kérdésben foglaltak alapján – nem történtek meg, a vegyes rendeltetésű épület üzemeltetésének, fenntartásának költségei megosztásánál külön figyelmet igényel, mi minősíthető a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, és mi az, amit természetbeni juttatásként kell elszámolni. Az Áfa-tv. 13. §-a (1) bekezdésének 4. pontja leszűkíti a saját vállalkozásban végzett beruházás számviteli értelmezését. Nem tekinti saját vállalkozásban végzett beruházásnak a meglévő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
