Befektetési jegyekkel kapcsolatos elszámolások
Kérdés
Nem pénzügyi tevékenységet folytató kft. Magyarországon forgalomba hozott befektetési jegyet jegyzett a befektetési alap indulása előtti jegyzési időszakban. A megfizetett ellenérték a névértéknél alacsonyabb diszkontált ár volt (5,5 százalékos kamat figyelembevételével került megállapításra). El lehet-e számolni, és ha igen, akkor hogyan, a ténylegesen megfizetett vételár és a névérték közötti különbözetet? A kibocsátási tájékoztató szerint a 4 éves futamidő alatt a befektetési alap a napi árfolyamon köteles visszavásárolni a befektetési jegyet. A futamidő alatt kell-e, lehet-e hozamot elszámolnia piaci árfolyam alapján, ha ténylegesen hozamfizetés nem történik? Változik-e az eset megítélése, ha a kibocsátó tőkegaranciát és a teljes futamidőre összesen 6% hozamgaranciát vállalt, de azzal a megkötéssel, hogy a tőke- és hozamgarancia csak a lejáratig tartott befektetési jegyekre érvényes?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2006. május 25-én (130. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2633
[…] realizált hozamot [forgatási célú befektetés esetén ezt a tételt az egyéb kapott (járó) kamatok és kamat jellegű bevételek között kell figyelembe venni]. Az Szt. 85. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján pedig a fizetendő kamatok és kamat jellegű ráfordítások között kell kimutatni, függetlenül attól, hogy azt hitelintézet, más gazdálkodó vagy magánszemély részére kell fizetni, befektetési jegyeknél a befektetési alapnak történő eladáskor, beváltáskor a nettó eszközérték és a könyv szerinti érték különbözetében realizált veszteséget. A hivatkozott számviteli előírásokból következik, hogy befektetési jegyeknél a ténylegesen megfizetett vételár és a névérték közötti különbözetet csak a befektetési jegyek értékesítésekor, illetve beváltásakor lehet (szabad) a befektetett pénzügyi eszközök bevételei, ráfordításai között elszámolni (eladási ár: T 384 – K 9735, illetve a névérték: T 384 – K 9735; a könyv szerinti érték kivezetése: T 8712 – K 185, majd a kisebbik összeg átvezetésével meg kell állapítani, hogy az értékesítés, a beváltás árfolyamnyereséggel vagy árfolyamveszteséggel járt: T 9735 – K 8712; ha az átvezetés után a 9735. számlán van egyenleg, akkor árfolyamnyereség, ha a 8712. számlán, akkor árfolyamveszteség). Valószínűsíthető, hogy az adott esetben a befektetési jegy eladásakor is árfolyamnyereség realizálódik, a befektetési jegyek beváltásakor biztosan. A befektetési jegyeknél a futamidő alatt az értékesítést, a beváltást megelőzően kamatbevételt elszámolni (bármilyen jogcímen) csak akkor lehet, ha azt ténylegesen megfizették (T 384 – K 9735), illetve ha a tárgyévre járó hozamot a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között megfizették (T 3913 – K 9735). Ebből következően a befektetési jegyek könyv szerinti értéke, illetve névértéke és nettó eszközértéke közötti különbözetet tényleges hozamfizetés nélkül nem lehet könyvelni, a pénzügyi műveletek bevételei, illetve ráfordításai között elszámolni. A befektetési jegyek hozamának sajátos formája az, amikor a befektetésialap-kezelő a tőke megóvására és hozamfizetésre tesz ígéretet. A hozamfizetés évente egy vagy több alkalommal is meghirdethető. Ilyenkor az alapnak a kifizetés napján érvényes nettó eszközértéke […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2006. május 25-én (130. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2633
[…] realizált hozamot [forgatási célú befektetés esetén ezt a tételt az egyéb kapott (járó) kamatok és kamat jellegű bevételek között kell figyelembe venni]. Az Szt. 85. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján pedig a fizetendő kamatok és kamat jellegű ráfordítások között kell kimutatni, függetlenül attól, hogy azt hitelintézet, más gazdálkodó vagy magánszemély részére kell fizetni, befektetési jegyeknél a befektetési alapnak történő eladáskor, beváltáskor a nettó eszközérték és a könyv szerinti érték különbözetében realizált veszteséget. A hivatkozott számviteli előírásokból következik, hogy befektetési jegyeknél a ténylegesen megfizetett vételár és a névérték közötti különbözetet csak a befektetési jegyek értékesítésekor, illetve beváltásakor lehet (szabad) a befektetett pénzügyi eszközök bevételei, ráfordításai között elszámolni (eladási ár: T 384 – K 9735, illetve a névérték: T 384 – K 9735; a könyv szerinti érték kivezetése: T 8712 – K 185, majd a kisebbik összeg átvezetésével meg kell állapítani, hogy az értékesítés, a beváltás árfolyamnyereséggel vagy árfolyamveszteséggel járt: T 9735 – K 8712; ha az átvezetés után a 9735. számlán van egyenleg, akkor árfolyamnyereség, ha a 8712. számlán, akkor árfolyamveszteség). Valószínűsíthető, hogy az adott esetben a befektetési jegy eladásakor is árfolyamnyereség realizálódik, a befektetési jegyek beváltásakor biztosan. A befektetési jegyeknél a futamidő alatt az értékesítést, a beváltást megelőzően kamatbevételt elszámolni (bármilyen jogcímen) csak akkor lehet, ha azt ténylegesen megfizették (T 384 – K 9735), illetve ha a tárgyévre járó hozamot a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között megfizették (T 3913 – K 9735). Ebből következően a befektetési jegyek könyv szerinti értéke, illetve névértéke és nettó eszközértéke közötti különbözetet tényleges hozamfizetés nélkül nem lehet könyvelni, a pénzügyi műveletek bevételei, illetve ráfordításai között elszámolni. A befektetési jegyek hozamának sajátos formája az, amikor a befektetésialap-kezelő a tőke megóvására és hozamfizetésre tesz ígéretet. A hozamfizetés évente egy vagy több alkalommal is meghirdethető. Ilyenkor az alapnak a kifizetés napján érvényes nettó eszközértéke […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
