Vitorlás hajó bérbeadása (áfa)
Kérdés
Egy belföldi illetőségű, általánosforgalmiadó-, ill. társaságiadó-alany betéti társaság 8903 vámtarifaszámú vitorlás hajót vásárolt bérbeadás céljára egy belföldi kft.-től, aki 20% áfát hárított át. 1. Levonásba helyezhető-e, és ha igen, milyen feltételekkel az áthárított áfa összege? 2. Milyen nyilvántartás szükséges a "túlnyomó részben történő" bérbeadási tevékenység dokumentálására, alátámasztására? 3. Levonásba helyezhetők-e az üzemeltetéshez szükséges alkatrészek, a karbantartási költségek, a kikötőhasználati, téliesítési, bérleti díjak áthárított áfaösszegei? Illetve a társasági adó szempontjából az előbbi költségek elismert költségeknek tekinthetők? 4. Alkalmazható-e az áfaarányosítás a meghatározott időtartamon belül értékesített tárgyi eszköz miatt, ha a beszerzéskor az áfa nem volt levonásba helyezhető, és ebben az esetben az Áfa-tv. 87. §-át kell-e alkalmazni?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2009. április 30-án (197. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4111
[…] összegét levonásba helyezheti. 2. Az Áfa-tv. formai szempontból nem határozza meg, hogy a "túlnyomó rész" igazolásának kötelezettségét milyen nyilvántartás vezetésével, alkalmazásával kell teljesíteni. Ennek megfelelően az adóalany – saját belátása szerint – bármilyen nyilvántartást kialakíthat, a lényeg, hogy az a "túlnyomó rész" igazolását – a termék természetére, illetőleg a hasznosításának, használatának jellegére tekintettel – a leginkább tárgyilagosan biztosítsa, számszerű formában kifejezett mutató alkalmazásával. A konkrét esetben a bérbeadás jellegétől függően igazolható a "túlnyomó rész" fennállása. Amennyiben a bt. hosszú távra, egy adott fél részére adja bérbe a vitorlás hajót (tartós bérlet), akkor akár egy hiteles bérleti szerződés megléte is igazolhatja a kizárólagos, bérbeadási célt szolgáló hasznosítást. Rövid távú bérlet esetén (pl. napi kölcsönzés) pedig elképzelhető, hogy a vitorlás hajó által megtett útkilométer, a kölcsönzési idő, illetve a beszedett használati, kölcsönzési (bérleti) díjak összevetésével (és ezek dokumentálásával) mutassák ki, hogy a bt.-nél "saját" – tehát a bérbeadáson kívüli egyéb – használat nem történik. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ezek csak példák, a bt. más módszerekkel is élhet a "túlnyomó rész" igazolására. 3. Amennyiben a bt. a vitorlás hajó üzemeltetéséhez motorbenzint vásárol, az arra jutó inputáfát nem vonhatja le [Áfa-tv. 124. §-a (1) bekezdésének a) pontja]. A kérdésben felsorolt további – a vitorlás hajóhoz mint egyéb vízi közlekedési eszközhöz kapcsolható – beszerzések (üzemeltetéshez szükséges alkatrészek, karbantartási költségek, kikötőhasználati, téliesítési, bérleti díjak) tekintetében azonban az Áfa-tv. ilyen tételes levonási tilalmat nem fogalmaz meg, így az azok kapcsán a bt.-re áthárított áfákat a társaság levonhatja, feltéve hogy a vitorlás hajót egyébként adókötelesen hasznosítja (pl. bérbeadja) (Áfa-tv. 120. §). 4. Amennyiben a megvásárolt vitorlás hajót a bt. ténylegesen nem adja bérbe (vagy a bérbeadás aránya a "túlnyomó rész" alatt marad), akkor a beszerzését terhelő áfát – a főszabály szerint [Áfa-tv. 124. §-a (1) bekezdésének g) pontja] – egyáltalán nem helyezheti levonásba. Ha a bt. ilyen körülmények között a hajót utólag eladja, akkor annak értékesítésére – a hivatkozott 124. § szerinti tételes […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2009. április 30-án (197. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4111
[…] összegét levonásba helyezheti. 2. Az Áfa-tv. formai szempontból nem határozza meg, hogy a "túlnyomó rész" igazolásának kötelezettségét milyen nyilvántartás vezetésével, alkalmazásával kell teljesíteni. Ennek megfelelően az adóalany – saját belátása szerint – bármilyen nyilvántartást kialakíthat, a lényeg, hogy az a "túlnyomó rész" igazolását – a termék természetére, illetőleg a hasznosításának, használatának jellegére tekintettel – a leginkább tárgyilagosan biztosítsa, számszerű formában kifejezett mutató alkalmazásával. A konkrét esetben a bérbeadás jellegétől függően igazolható a "túlnyomó rész" fennállása. Amennyiben a bt. hosszú távra, egy adott fél részére adja bérbe a vitorlás hajót (tartós bérlet), akkor akár egy hiteles bérleti szerződés megléte is igazolhatja a kizárólagos, bérbeadási célt szolgáló hasznosítást. Rövid távú bérlet esetén (pl. napi kölcsönzés) pedig elképzelhető, hogy a vitorlás hajó által megtett útkilométer, a kölcsönzési idő, illetve a beszedett használati, kölcsönzési (bérleti) díjak összevetésével (és ezek dokumentálásával) mutassák ki, hogy a bt.-nél "saját" – tehát a bérbeadáson kívüli egyéb – használat nem történik. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ezek csak példák, a bt. más módszerekkel is élhet a "túlnyomó rész" igazolására. 3. Amennyiben a bt. a vitorlás hajó üzemeltetéséhez motorbenzint vásárol, az arra jutó inputáfát nem vonhatja le [Áfa-tv. 124. §-a (1) bekezdésének a) pontja]. A kérdésben felsorolt további – a vitorlás hajóhoz mint egyéb vízi közlekedési eszközhöz kapcsolható – beszerzések (üzemeltetéshez szükséges alkatrészek, karbantartási költségek, kikötőhasználati, téliesítési, bérleti díjak) tekintetében azonban az Áfa-tv. ilyen tételes levonási tilalmat nem fogalmaz meg, így az azok kapcsán a bt.-re áthárított áfákat a társaság levonhatja, feltéve hogy a vitorlás hajót egyébként adókötelesen hasznosítja (pl. bérbeadja) (Áfa-tv. 120. §). 4. Amennyiben a megvásárolt vitorlás hajót a bt. ténylegesen nem adja bérbe (vagy a bérbeadás aránya a "túlnyomó rész" alatt marad), akkor a beszerzését terhelő áfát – a főszabály szerint [Áfa-tv. 124. §-a (1) bekezdésének g) pontja] – egyáltalán nem helyezheti levonásba. Ha a bt. ilyen körülmények között a hajót utólag eladja, akkor annak értékesítésére – a hivatkozott 124. § szerinti tételes […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
