Készpénzes számlák későbbi elszámolása
Kérdés
A NAV mulasztási bírságot szabott ki, mivel az adózó 2 darab pénztárbizonylatot nem a pénzmozgással egy időben állított ki, azokon nem a gazdasági események valós dátumát tüntette fel. A társaság negyedéves bevallásra kötelezett. A 2 darab számla októberben készpénzes számla volt, amit a könyvelés később kapott kézhez, ezért azt novemberi kiadási pénztárbizonylattal könyvelte. A számlák üzemanyag-vásárlást tartalmaznak. Erre az időszakra áfa-visszaigénylésünk volt (a mulasztási bírság miatt később fogunk hozzájutni). A számviteli politikában szerepel, hogy a pénztárból elszámolásra is felvehető összeg, amelyből az következik, hogy a számlák későbbi elszámolása indokolt. Alakíthatja-e a társaság úgy a számviteli politikáját, hogy a bejövő készpénzes számlák későbbi elszámolása szabályos legyen?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2014. augusztus 14-én (310. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6390
[…] elismertetésével, de az így kiadott pénzről a pénzkezelőnek analitikus nyilvántartást is kell vezetnie, amelynek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia: a készpénzfelvétel célja, a felvevő személy neve, beosztása, a felvett összeg, az elszámolás várható és tényleges időpontja stb.Az elszámolásra a kiadott pénzzel maximum 30 napon belül el kell számolni. Az elszámoláskor az elszámolásra kiadott pénz átvevőjének olyan kimutatást kell készítenie, ami tételesen tartalmazza a készpénzkifizetéseit az elköltött készpénz dokumentumainak csatolásával, továbbá az elszámolásra átvett összeget, illetve az elszámolásra átvett készpénzből megmaradt és így visszaadásra kerülő készpénz visszavételének elismerését (ezt a pénzkezelő által a visszavett készpénzről kiállított bevételi pénztárbizonylat igazolja, amelyet a pénz átvételével egyidejűleg kell kiállítani).Az elszámolásra kiadott készpénzből történő vásárlás bizonylatait nem a pénztárral szemben kell könyvelni, hanem az elszámolásra kiadott készpénz átvevőjének az – előző bekezdésben körülírt – elszámolása alapján. A pénztárral szemben csak a készpénz elszámolásra történő kiadását, illetve az elszámolásra kiadott készpénzből megmaradt összeg visszavételét kell bevételként könyvelni.Az előbbiekben abból indultunk ki, hogy a pénzkezelő (a pénztáros) és a készpénzt elszámolásra átvevő nem ugyanazon személy. Előfordulhat azonban az, hogy nincs külön függetlenített pénzkezelő (pénztáros), ezt a feladatot például az ügyvezető látja el. Az ügyvezető feladata – többek között – az is, hogy a készpénzes bevásárlásokat, kifizetéseket intézze. Ez esetben, a számviteli politikában ezt a tényt kell rögzíteni, azaz a pénzkezelői feladatokat nem függetlenített pénzkezelőként az ügyvezető látja el. Természetesen ehhez kell igazítani a pénzkezelési szabályzatban rögzítetteket is. Nyilvánvalóan ez esetben nem értelmezhető a készpénz elszámolásra történő kiadása (a pénzkezelő ügyvezető elszámolásra önmagának nem adhat ki készpénzt). Ezért – ilyen esetekben – célszerű a készpénzkezelés bizonylatolásának módszerét megváltoztatni. Nem olyan követelmény a pénzmozgásnak bevételi, illetve kiadási bizonylattal történő alátámasztása, amit nem lehet megváltoztatni úgy, hogy a törvényi követelmények teljesüljenek.A pénzkezelési szabályzatban rögzíthető az, hogy az analitikus pénztári nyilvántartásban […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2014. augusztus 14-én (310. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6390
[…] elismertetésével, de az így kiadott pénzről a pénzkezelőnek analitikus nyilvántartást is kell vezetnie, amelynek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia: a készpénzfelvétel célja, a felvevő személy neve, beosztása, a felvett összeg, az elszámolás várható és tényleges időpontja stb.Az elszámolásra a kiadott pénzzel maximum 30 napon belül el kell számolni. Az elszámoláskor az elszámolásra kiadott pénz átvevőjének olyan kimutatást kell készítenie, ami tételesen tartalmazza a készpénzkifizetéseit az elköltött készpénz dokumentumainak csatolásával, továbbá az elszámolásra átvett összeget, illetve az elszámolásra átvett készpénzből megmaradt és így visszaadásra kerülő készpénz visszavételének elismerését (ezt a pénzkezelő által a visszavett készpénzről kiállított bevételi pénztárbizonylat igazolja, amelyet a pénz átvételével egyidejűleg kell kiállítani).Az elszámolásra kiadott készpénzből történő vásárlás bizonylatait nem a pénztárral szemben kell könyvelni, hanem az elszámolásra kiadott készpénz átvevőjének az – előző bekezdésben körülírt – elszámolása alapján. A pénztárral szemben csak a készpénz elszámolásra történő kiadását, illetve az elszámolásra kiadott készpénzből megmaradt összeg visszavételét kell bevételként könyvelni.Az előbbiekben abból indultunk ki, hogy a pénzkezelő (a pénztáros) és a készpénzt elszámolásra átvevő nem ugyanazon személy. Előfordulhat azonban az, hogy nincs külön függetlenített pénzkezelő (pénztáros), ezt a feladatot például az ügyvezető látja el. Az ügyvezető feladata – többek között – az is, hogy a készpénzes bevásárlásokat, kifizetéseket intézze. Ez esetben, a számviteli politikában ezt a tényt kell rögzíteni, azaz a pénzkezelői feladatokat nem függetlenített pénzkezelőként az ügyvezető látja el. Természetesen ehhez kell igazítani a pénzkezelési szabályzatban rögzítetteket is. Nyilvánvalóan ez esetben nem értelmezhető a készpénz elszámolásra történő kiadása (a pénzkezelő ügyvezető elszámolásra önmagának nem adhat ki készpénzt). Ezért – ilyen esetekben – célszerű a készpénzkezelés bizonylatolásának módszerét megváltoztatni. Nem olyan követelmény a pénzmozgásnak bevételi, illetve kiadási bizonylattal történő alátámasztása, amit nem lehet megváltoztatni úgy, hogy a törvényi követelmények teljesüljenek.A pénzkezelési szabályzatban rögzíthető az, hogy az analitikus pénztári nyilvántartásban […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
