Speciális gyártóeszközök előállítása, elszámolása
Kérdés
Társaságunk autóipari és egyéb műanyagipari alkatrészek, termékek előállításával foglalkozik. A gyártás során speciális gyártóeszközöket (szerszámokat) használunk, amelyek az előállítandó termékek fajtájának megfelelően cserélődnek a gyártási folyamat során. Az előállítandó termékkör folyamatos bővülésének köszönhetően mára már 1400 db-os szerszámkészlettel rendelkezünk. A szerszámok használati ideje rendkívül változó, alapvetően a megrendelői igény határozza meg, hogy mennyi ideig vesznek részt a gyártási folyamatban. Ezen szerszámok rendkívül nagy értéket képviselnek, általában több tíz, de van olyan szerszám is, amelynek előállítása 30-40 milliós költséget jelent. Jelenleg is van olyan gyártás alatt lévő szerszám, amelynek csak a tervezési és konstrukciós költsége 24 millió Ft, a teljes bekerülési értéke pedig eléri a 43 millió forintot. A 2020. év során ezen a jogcímen már 415 millió forint került elszámolásra. A nagyságrend bemutatásával csak azt kívántam érzékeltetni, hogy ennek a témakörnek a helyes számviteli és adózási elszámolása kiemelkedően fontos a társaság számára.
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2021. február 4-én (439. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8429
[…] mérések, kalibrálás közvetlen, továbbá a próbagyártás többletköltségeivel, a saját előállítású termékek költségeinek vásároltkénti minősítésével (T 1,2,3 – K 581 és T 211 – K 582).Természetesen a várható hasznos élettartam függvényében a használatbavételkor,–ha tárgyi eszköznek minősül, át kell sorolni a tárgyi eszközök közé (T 161 – K 211, T 131 – K 161),–ha egy éven belül elhasználódik, akkor a termék-előállítás költségét anyagköltségként kell elszámolni (T 51 – K 211).A leírtak alapján a szerszámkészítés folyamata nem tekinthető egy saját előállítású termék létrejöttének. Emiatt az Önök álláspontjával nem lehet egyetérteni, azért sem, mert a társaság által végzett tevékenységek (szakmai iránymutatás, kontroll, próbaüzemeltetés stb.) nem tekinthetők a termék-előállítás meghatározó elemeinek. Olyan vásárolt termék, amelynek a bekerülési értékét (a gyártó által számlázott összeget) a társaság által ráfordított közvetlen költségek (ideértve az utaztatás költségeit is), a próbaüzem többletköltségei növelnek.Azt írják, hogy a szerszámok legyártását ugyan saját nevükben, de a megrendelő javára végzik, az elkészült eszköz tulajdonjogával társaságuk a szerszámok nagyobb hányadánál sohasem rendelkezik. Ez az állítás azonban hamis! Tulajdonjoggal csak az rendelkezhet, aki megvásárolta, előállította az adott terméket. Az adott esetben – a kérdés szerint – a megrendelővel műanyag termék előállítására, a hozzá kapcsolódó szerszám elkészítésére kaptak megbízást a megrendelővel kötött megállapodásban. Ebből azonban nem következik az, hogy a megrendelő a szerszám tulajdonjogával is rendelkezik.Megállapodtak a szerszám előállítási költségeinek megtérítési módjában is. Legegyszerűbb, ha az elkészült szerszám eladási árát számlázzák, a gyártónak fizetett vételárat pedig az eladott áruk beszerzési értékeként mutatják ki (anyagonként történő nyilvántartás esetében is). Ezzel egyetértünk, és ezt javasoljuk követni.Természetesen egy termék vételárát nem lehet részletekben számlázni, mint ahogyan írják levelükben. Csak egy összegben lehet a szerszámot számlázni, a számlázott ellenértéket viszont lehet részletekben megfizetni. Az is lehet, hogy a vételárat utólag, a szerszám elkészültekor számlázzák, a részletekben megfizetett összeget pedig számlázott előlegnek tekintik.A kérdéshez kapcsolódóan hangsúlyozni kell, hogy a külföldi megrendelővel sem lehet a hazai jogszabályok (a Ptk., az Szt., az Áfa-tv.) előírásaitól eltérő módon megállapodni. Ezért a kérdésben leírtak alapján az állapítható meg, hogy a hazai jogszabályainkkal alá nem támasztható gyakorlatot folytatnak akkor, ha az előállítási költségnek csak egy részét számlázzák ezen a jogcímen, a fennmaradó rész pedig a késztermék kezdeti magasabb árába épül be. A szerszámokat is csak egyszer lehet értékesíteni, és ha az eladási ár alacsonyabb, mint az eladott szerszám készletként kimutatott értéke, akkor a különbözet a szerszám értékesítésének (számlázásának) időpontjában az értékesítés veszteségeként jelenik meg, függetlenül attól, hogy később a készterméket milyen áron értékesítik. Az összemérés elve érdekében a különbözetet nem lehet időbelileg elhatárolni, az elhatárolás ez esetben az összemérés számviteli alapelv követelményével nem fér össze.A jogellenes szerződésnek a következménye lesz az, hogy veszteséget kell elszámolni akkor, amikor még nincs bevétel, illetve nincs elég bevétel. Ennek a következményeit a társaságnak viselnie kell, mivel a szerszám vételáraként csak annyi számlázható ki, mint amennyiben megállapodtak. Az eladási ár számlájának elfogadásával kerül át a szerszám tulajdonjoga a megrendelőhöz akkor is, ha az eladási ár kevesebb, mint a szerszám könyv szerinti értéke.Ha a szerszám a megállapodásnak megfelelően nem kerül számlázásra, akkor – helyesen írják – a szerszámot a tárgyi eszközök között indokolt állományba venni, de nem saját előállítású eszközként, hanem vásároltként (mint fentebb már írtuk). Az Szt. 52. §-a szerint kell a terv szerinti értékcsökkenési leírás összegét megállapítani. Ha a gyártási folyamat végén a szerszámra a megrendelő igényt tart, akkor az értékesítést tárgyi eszköz értékesítéseként kell kimutatni, az eladási ár áfa nélküli összegét egyéb bevételként, […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2021. február 4-én (439. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8429
[…] mérések, kalibrálás közvetlen, továbbá a próbagyártás többletköltségeivel, a saját előállítású termékek költségeinek vásároltkénti minősítésével (T 1,2,3 – K 581 és T 211 – K 582).Természetesen a várható hasznos élettartam függvényében a használatbavételkor,–ha tárgyi eszköznek minősül, át kell sorolni a tárgyi eszközök közé (T 161 – K 211, T 131 – K 161),–ha egy éven belül elhasználódik, akkor a termék-előállítás költségét anyagköltségként kell elszámolni (T 51 – K 211).A leírtak alapján a szerszámkészítés folyamata nem tekinthető egy saját előállítású termék létrejöttének. Emiatt az Önök álláspontjával nem lehet egyetérteni, azért sem, mert a társaság által végzett tevékenységek (szakmai iránymutatás, kontroll, próbaüzemeltetés stb.) nem tekinthetők a termék-előállítás meghatározó elemeinek. Olyan vásárolt termék, amelynek a bekerülési értékét (a gyártó által számlázott összeget) a társaság által ráfordított közvetlen költségek (ideértve az utaztatás költségeit is), a próbaüzem többletköltségei növelnek.Azt írják, hogy a szerszámok legyártását ugyan saját nevükben, de a megrendelő javára végzik, az elkészült eszköz tulajdonjogával társaságuk a szerszámok nagyobb hányadánál sohasem rendelkezik. Ez az állítás azonban hamis! Tulajdonjoggal csak az rendelkezhet, aki megvásárolta, előállította az adott terméket. Az adott esetben – a kérdés szerint – a megrendelővel műanyag termék előállítására, a hozzá kapcsolódó szerszám elkészítésére kaptak megbízást a megrendelővel kötött megállapodásban. Ebből azonban nem következik az, hogy a megrendelő a szerszám tulajdonjogával is rendelkezik.Megállapodtak a szerszám előállítási költségeinek megtérítési módjában is. Legegyszerűbb, ha az elkészült szerszám eladási árát számlázzák, a gyártónak fizetett vételárat pedig az eladott áruk beszerzési értékeként mutatják ki (anyagonként történő nyilvántartás esetében is). Ezzel egyetértünk, és ezt javasoljuk követni.Természetesen egy termék vételárát nem lehet részletekben számlázni, mint ahogyan írják levelükben. Csak egy összegben lehet a szerszámot számlázni, a számlázott ellenértéket viszont lehet részletekben megfizetni. Az is lehet, hogy a vételárat utólag, a szerszám elkészültekor számlázzák, a részletekben megfizetett összeget pedig számlázott előlegnek tekintik.A kérdéshez kapcsolódóan hangsúlyozni kell, hogy a külföldi megrendelővel sem lehet a hazai jogszabályok (a Ptk., az Szt., az Áfa-tv.) előírásaitól eltérő módon megállapodni. Ezért a kérdésben leírtak alapján az állapítható meg, hogy a hazai jogszabályainkkal alá nem támasztható gyakorlatot folytatnak akkor, ha az előállítási költségnek csak egy részét számlázzák ezen a jogcímen, a fennmaradó rész pedig a késztermék kezdeti magasabb árába épül be. A szerszámokat is csak egyszer lehet értékesíteni, és ha az eladási ár alacsonyabb, mint az eladott szerszám készletként kimutatott értéke, akkor a különbözet a szerszám értékesítésének (számlázásának) időpontjában az értékesítés veszteségeként jelenik meg, függetlenül attól, hogy később a készterméket milyen áron értékesítik. Az összemérés elve érdekében a különbözetet nem lehet időbelileg elhatárolni, az elhatárolás ez esetben az összemérés számviteli alapelv követelményével nem fér össze.A jogellenes szerződésnek a következménye lesz az, hogy veszteséget kell elszámolni akkor, amikor még nincs bevétel, illetve nincs elég bevétel. Ennek a következményeit a társaságnak viselnie kell, mivel a szerszám vételáraként csak annyi számlázható ki, mint amennyiben megállapodtak. Az eladási ár számlájának elfogadásával kerül át a szerszám tulajdonjoga a megrendelőhöz akkor is, ha az eladási ár kevesebb, mint a szerszám könyv szerinti értéke.Ha a szerszám a megállapodásnak megfelelően nem kerül számlázásra, akkor – helyesen írják – a szerszámot a tárgyi eszközök között indokolt állományba venni, de nem saját előállítású eszközként, hanem vásároltként (mint fentebb már írtuk). Az Szt. 52. §-a szerint kell a terv szerinti értékcsökkenési leírás összegét megállapítani. Ha a gyártási folyamat végén a szerszámra a megrendelő igényt tart, akkor az értékesítést tárgyi eszköz értékesítéseként kell kimutatni, az eladási ár áfa nélküli összegét egyéb bevételként, […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
