3427 talált cikk az áfa kifejezésre

Kérdés: Ügyfelünk gázkereskedelemmel foglalkozó vállalkozás. A gáz értékesítéséről szóló számláit az Áfa-tv. 58. § (1) bekezdése alapján állítja ki oly módon, hogy az alap értékesítési tétel, a földgázdíj mellett a jogszabályok alapján különböző járulékos díjtételeket is kiszámláz (forgalmi díjak, biztonsági készlet stb.). Ilyen járulékos elszámolási tétel az EKR (vagyis az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer) díja. Ezt a díjat egy törvény, illetve végrehajtási rendelete 3 évre visszamenőlegesen módosította oly módon, hogy a díjnövekményt ügyfeleinek jogosult visszamenőleg kiszámlázni. Álláspontunk szerint a törvényhely magyarázatára készült NAV-tájékoztató alapján (Időszakos elszámolású ügyletekre vonatkozó szabályozás változása) a helyes megoldás az, hogy nem kell helyesbítő számlát kibocsátani, hanem a kimutatott EKR-díjkülönbözetet a soron következő gázszámlában kell szerepeltetni, és azon áfaidőszaki bevallásban kell feltüntetni, olyan teljesítési időpontban, mely a díjkülönbözet fizetési határidejétől és az Áfa-tv. előírásaitól függ.
1. Helyes ez az álláspont?
2. Amennyiben helyes, akkor ez azt jelenti, hogy a díjkülönbözettel kapcsolatban a 3 évvel korábbi időszakra vonatkozóan semmilyen önellenőrzési és adókorrekciós kötelezettsége nincs, a különbözet minden adóvonzatát a bevallás időszakában kell elszámolni?
3. Ha nem helyes, akkor hogyan kell az EKR-változás miatti különbözetet a vevő felé kiterhelni? (Elszámolási időszak, teljesítési időpont, számla vagy helyesbítő számla?)
4. Jogosan vetünk el minden olyan felvetést, amely az utólagos kiterhelést az eredeti fogyasztás teljesítési időpontjára kiállított helyesbítő számla és önellenőrzések nyomán gondolja rendezni?
5. Változtat-e a fentieken, ha olyan gazdasági társaság részére történik a többletdíj kiszámlázása, amely csak egyszeri megrendelő volt, illetve a díjkülönbözet kiszámlázásakor már nincs folyamatos szerződése az eladóval?
6. Tao és számviteli szempontból milyen időszakra kell kimutatni az egyes módosító tételeket? Az eredeti elszámolási időszakra, vagy – ha a kiszámlázásuk szabályosan megoldható az aktuális havi gázszámla részeként – a 2025. évre?

Kérdés: Egy magyar, közösségi adószámmal rendelkező adóalany magyar informatikai weboldalt üzemeltet. Az említett weboldalon nagy külföldi és magyar informatikával kapcsolatos gyártók és szolgáltatók hirdetései szerepelnek, ezt a magyar cég számlázza ki. A külföldi partnerek között van Közösségen belüli, de jellemzően harmadik országbeli. Olyan ügyfél is van, aki harmadik országbeli, de mégis van EU-s adószáma. A számlán az „Internetes hirdetés” szöveg szerepel. A leírt – nem belföldi – ügyleteket az áfabevallás melyik soraiban kell szerepeltetni?

Kérdés: Ügyfelünk egy cipő- és ruházatértékesítéssel foglalkozó cég, amely webshopot is üzemeltet. Utánvétes megrendelések esetén mi a teljesítés dátuma, mi a helyes eljárás? Jelenleg a teljesítés dátuma az, amikor fogadjuk a megrendelést, és kiküldjük a raktárnak összeszedésre, illetve ettől datálódik a jótállási és elállási idő is.

Kérdés:

A kft.-nél a pénztárgép bizonylatainak a könyvelése naponta egy összegben, kettős könyvvitelű programban történik. Gyakori a készpénzes és bankkártyás fizetés, de előfordulnak más fizetőeszközök is, mint például SZÉP-kártya, ajándékutalvány stb. A cég minden egyes pénztárgépbizonylatát alapból vevőbizonylatként könyveli, így T 311 – K 911 és T 311 – K 467 tételek keletkeznek. Ebből könyvelésre kerül a készpénzes fizetés pénztárbizonylatként: T 3811 – K 311 tétellel. Kérdés, hogy a különböző fizetőeszközöknek – amelyek előfordulnak a pénztárgépnél – a különböző főkönyvi számlákra való átvezetése hogyan valósulhat meg? Melyik könyvelési eljárás a helyes? Például egyik napon bejön 10.000 Ft, amelyből 4000 Ft készpénz, 3500 Ft bankkártya és 2500 Ft SZÉP-kártya. Először a vevőbizonylaton kerül könyvelésre az egész (az áfától tekintsünk el): T 311 – K 911, 10.000 forint. A verzió: A pénztárbizonylaton vezetnénk át mindent, kivéve a bankkártyát: T 3811 – K 311, 6500 Ft, és itt kerülnének elkülönítésre a különböző fizetőeszközök (jelen esetben csak a SZÉP-kártya): T 3681 – K 311, 2500 Ft. Így a 3811-en csak a készpénzként befolyt összeg marad. B verzió: A vevőbizonylaton még elkülönítésre kerülnének a fizetőeszközök (jelen esetben csak a SZÉP-kártya): T 3681 – K 311, 2500 Ft, majd pedig a pénztárbizonylaton a készpénz: T 3811 – K 311, 4000 Ft. Így a 311-en csak a bankkártyás összeg marad.

Kérdés: Mi a tárgyi eszköz forgóeszközök közé történő átsorolásának helyes könyvelése? Kérem, mutassák be az így átsorolt és a forgóeszközök között kimutatott tárgyi eszköz későbbi értékesítése során alkalmazandó kontírozási tételeket (bevétel, kivezetés, eredményhatás) is!

Kérdés: Az átsorolás önállóan keletkeztet-e bármilyen adófizetési kötelezettséget (áfa, társasági adó)? Az értékesítés során milyen adókötelezettségek merülnek fel (társasági adó, áfa)? Az értékesítés milyen módon érinti a helyi iparűzési adó alapját, különösen abban az esetben, ha az eszköz korábban tárgyi eszközként szerepel a könyvekben? A forgóeszközök közé átsorolás befolyásolja-e az adóalap meghatározását bármely felsorolt adónemnél?

Kérdés: A szállítókartonok rendezése során pár tétellel nem tudunk mit kezdeni. Ehhez kérnénk szakmai iránymutatást. Díjbekérő vagy pro forma alapján utaltunk a szállítónak, és bár kértünk számlát, de pár esetben nem kaptunk. Van olyan tételünk, ami már 2022 óta „lóg” így a szállítókartonon mint utalás, és várja a számla párját, és évről évre magyarázni kell a könyvvizsgálóknak. Tudjuk, hogy a cég kötelessége a teljesítést követően a számla kiállítása, ezek rendszerint meg is történnek, mert a NAV adatszolgáltatásában megtaláltuk, csak hozzánk nem ért ide. Ezekben az esetekben hogyan tudjuk ezeket a tételeket fizikai számla hiányában rendezni? Ha a NAV online adatszolgáltatásában megvan a számla, tehát a cég elkészítette, esetleg ez alapján bizonylat hiányában le lehet könyvelni a számlát? Ha nem, akkor mi az eljárás, hogy rendben legyen a szállítói karton?

Kérdés: Az áfatörvény (2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról) 55. § (2) bekezdése alapján annak a számlának melynek a teljesítése a jövőben van, az áfafizetési kötelezettsége a számla kiállításának napján keletkezik. Emellett az Áfa-tv. 58. §-a, mely az időszakonkénti elszámolású ügyletekről szól, a számlán szereplő teljesítés dátumáról rendelkezik. Kérjük állásfoglalásukat, hogy a teljesítés vagy a számlakiállítás dátumát kell az áfafizetés alapjául választani abban az esetben, ha az 58. § alapján az időszakonkénti elszámolású ügyletről szóló számlán a teljesítés dátuma a fizetési határidővel megegyezik, ami a számla kiállítása utáni, miközben a számla a teljesítési időszak utolsó napja után keletkezik. Példa: Teljesítés időszaka: 2025. 08. 01. – 2025. 08. 31., számla kiállítása 2025. 09. 04., fizetési határidő = teljesítés dátuma: 2025. 10. 04. [Áfa-tv. 58. § (1b) szerint].

Kérdés: Speciális jellegére áfa hatálya alá nem tartozó társaság az EU-ból és azon kívül is vesz igénybe reklámszolgáltatást, amely után mentes státusa miatt csak fizetendő áfája keletkezik, levonásra nem jogosult. Ilyen esetben a fizetendő áfát az 52. vagy a 86. főkönyvi számlákra kell könyvelni, mert a szakirodalomban mindkét esettel találkoztam? Az 52. főkönyvi számla erre a logikus, mert ha ugyanazt a szolgáltatást magyar adóalanytól venné igénybe a gt., akkor a számla bruttó összegét ide kell könyvelni.

Kérdés: Áfás magyar adóalany társaság magánszemélyek részére szigetelést készített (az anyagot a cég veszi, a munkát alvállalkozó végzi el) HEM (hitelesített energiamegtakarítási) jogosultságért cserébe. Az anyagról, munkáról számlát kap a cég saját nevére – ezt 51/52-be könyvelnénk – levonható áfával, illetve egy-egy elkészült munka egyéb dokumentumok alapján (a jog átadása, igazolások, felmérések stb.) a cég készletre veszi a HEM-et, ezt a 2-esben könyvelnénk a 96. Egyéb bevételekkel szemben áfa nélkül. Amikor a HEM-et értékesíti, akkor kivezetjük a készletből ráfordításra, és könyveljük a bevételt a 9-be a vevővel szemben áfásan. Helyes ez a gyakorlat?