3460 cikk rendezése:
31. cikk / 3460 Energiamegtakarítás számviteli kezelése
Kérdés: Nem energiakereskedelemmel foglalkozó villamosenergia-végfelhasználó energiahatékonysági beruházásokat hajtott végre, aminek a következtében energiamegtakarítást ért el. Az energiamegtakarítást egy energetikai audit során állapították meg, ami a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal EKR adatgyűjtő rendszerében rögzítésre került. Az energiakereskedő az általa mint kötelezett által fizetendő EKR-díjat a szolgáltatás részeként számlázza a végfelhasználó részére. A végfelhasználó a hitelesített energiamegtakarítás keletkezésének időpontjában még nem döntötte el, hogyan fogja azt hasznosítani, átadja annak az energiakereskedőnek, akitől a villamos energiát vásárolja, és aki az EKR-díj átterhelését fogja csökkenteni a végfelhasználó felé, vagy másik energiakereskedőnek értékesíti. Kérjük álláspontjukat a nem energiakereskedő végfelhasználó energiamegtakarításának számviteli kezelésével kapcsolatban. Kérem, a következő kérdésekre térjenek ki a válaszban:
– Amennyiben eszközként nyilvántartásba kell venni a megtakarítást, milyen bekerülési értéken kell azt megtenni?
– Milyen mérlegsoron kell nyilvántartani a megtakarítást, ha a keletkezés időpontjában a hasznosítás módja még nem ismert?
– Hogyan kell könyvelni ennek a megtakarításnak az értékét?
– Hogyan kell könyvelni ennek a megtakarításnak az energiakereskedőnek történő átadását, amelynek következtében az energiakereskedő által számlázott díj csökkenni fog?
– Amennyiben eszközként nyilvántartásba kell venni a megtakarítást, milyen bekerülési értéken kell azt megtenni?
– Milyen mérlegsoron kell nyilvántartani a megtakarítást, ha a keletkezés időpontjában a hasznosítás módja még nem ismert?
– Hogyan kell könyvelni ennek a megtakarításnak az értékét?
– Hogyan kell könyvelni ennek a megtakarításnak az energiakereskedőnek történő átadását, amelynek következtében az energiakereskedő által számlázott díj csökkenni fog?
32. cikk / 3460 Energiamegtakarítást eredményező tetőszigetelés számlázása
Kérdés: Véleményüket kérem egy számunkra új ügylet helyes számlázási gyakorlatának kialakítására. Az adott cég a lakosság részére tetőszigetelést végez vásárolt anyag és alvállalkozó bevonásával azzal a céllal, hogy az elvégzett munka energiamegtakarítást eredményezzen a megrendelőnél. Az energiamegtakarítás mértéke, mint vagyonértékű jog vagy ügyfelem, vagy a vele szerződésben álló energiakereskedő tulajdonába kerül, aminek nyilvántartása az energiaügyi minisztériumban van, és ahová ezt be kell jelenteni. Az energiamegtakarítás értékesíthető, így az ügylet úgy történne, hogy a megrendelő annyiért adja el a házán keletkezett energiamegtakarítást, mint vagyoni értékű jogot, amennyit a kereskedő egy katalógusár alapján (nyilvánosan meghirdetett) ezért fizet érte. Kérem, hogy az alábbi számpélda alapján erősítsék meg, helyes lenne-e így a kialakításra kerülő gyakorlat! A megrendelőnek leszámlázzuk az anyagköltség+munkadíj+szállítás+auditálás összegét nm+áfa összegben. Ennyi bruttó összegben vesszük meg az energiamegtakarítást a vevőtől, amit nettó+áfa összegben leszámlázunk az energiakereskedőnek, aki bejegyezteti az energiahivatalnál a nyilvántartásba. A vevőnek kibocsátott számla így az adásvételi kompenzációval 0 Ft összegű. Helyes ez az eljárásmód?
33. cikk / 3460 Üzletrész-visszavásárlás készpénzzel, tárgyi eszközzel
Kérdés: „A” kft.-nek két magánszemély tulajdonosa volt, 50-50%-os tulajdoni hányaddal. Mindkét tag ügyvezetői tisztséget látott el, aláírásuk közös volt. A tulajdonosok között megromlott a viszony, ezért az egyik tulajdonos el szerette volna adni a tulajdoni hányadát. A tulajdoni hányadot az „A” kft. vásárolná vissza, amelyről a megállapodás már megszületett. A visszavásárlás készpénzből és tárgyieszköz-átruházásból fog megvalósulni. A tulajdoni részt az „A” kft. 74 millió Ft értékben vásárolná vissza, amelyből 30 millió forintot készpénzben ki is fizetne. A fennmaradó 44 millió forintot az „A” kft. tárgyi eszközeiből fedezné úgy, hogy a gépkocsiállományból piaci értéket alapul véve kiszámlázná a kilépő magánszemély tag felé. A kilépő tag rendelkezik egy másik „B” kft.-ben is tulajdoni hányaddal, ezért azt szeretné, ha a számlákat a „B” kft. nevére állítanák ki. Ehhez rendelkezésünkre bocsátott egy engedményezési megállapodást, miszerint a „B” kft.-re engedményezi valamilyen tartozás fejében a 44 millió forint értékű tárgyi eszközt, és kéri, hogy a számlákat a „B” kft. nevére állítsuk ki. A tárgyi eszközöket a megállapodás alapján kiszámlázná „A” kft. a „B” kft. részére. Megfelelő ez ebben a formában? Ha nem, akkor milyen egyéb dokumentumok hiányoznak az ügylethez? Milyen könyvelési tételek keletkeznek az ügylet során? A visszavásárolt 50%-os tulajdoni rész értékét az „A” kft. nem értékelte fel, azt csak a két tag együttes döntése alapján határozták meg, és nem történt független könyvvizsgálói jelentés sem az eladás előtt. Ez megfelelő így?
34. cikk / 3460 Kilépő tag részére adott osztalékelőleg osztalékká válhat-e?
Kérdés: A kilépő tag 2024. január 31-én lépett ki. 2023-ban osztalékelőleget kapott. A két tag közötti megállapodásban az alábbi szerepel: „2023. évben kifizetett osztalékelőlegre tekintettel az osztalék kifizetését csak abban az esetben tagadhatja meg és írhatja elő a visszafizetési kötelezettséget, amennyiben az osztalék fizetését a jogszabály kifejezetten kizárja.” Az „A” kft. eredménye alapján az osztalékelőleg osztalékká válására volt fedezet az eredménytartalék terhére is, és az éves beszámoló elfogadásakor is született döntés, mely magasabb összegű volt, mint a felvett osztalékelőleg összege. Az osztalékról szóló határozat időpontjában már csak egy magánszemély tulajdonossal és egy ügyvezetővel rendelkezett az „A” kft. Az osztalékelőleg válhat-e osztalékká, vagy azt a jogszabályok kifejezetten kizárják?
35. cikk / 3460 Beolvadás után szerzési érték a tulajdonosnál
Kérdés: 2009-ben ügyfelem a társával alapított egy kft.-t, az akkori 500 E Ft jegyzett tőkével. A kft. megvásárolt egy 20 M Ft alaptőkéjű részvénytársaságot, illetve ennek többségi tulajdonát. Ezt követően az évek során felvásárolta a többi tulajdonos részvényét is, míg végül egy 0,5%-os részvénypakett kivételével a társaság tulajdonosa lett. A részvényekért a névértékük többszörösét fizette, a vételárat pedig a tagoktól kapott tagi kölcsönökből fedezte. 2014-ben a kft. beolvadt a részvénytársaságba, az alaptőke leszállításra került (6000 E Ft-ra), a kft. két korábbi tulajdonosa az immár beolvasztott kft.-vel együtt tovább működő zrt.-nek pedig 99,5%-ban a tulajdonosává vált. Most a tulajdonosok eladnák a zrt.-ben lévő részvényeiket. A kapott vételár miként adózik ebben a szituációban? Mely összeget kell az eladó tulajdonosoknál szerzési értéknek tekinteni? Hogyan tudom megállapítani az eladók adóköteles jövedelmét?
36. cikk / 3460 Bankkártyával kapott borravaló elkülönített kezelése
Kérdés:
Éttermi vendéglátással foglalkozó cég bankkártyával kapott borravaló-kezelésével kapcsolatos a
A cég a bankkártyás fizetések alkalmával kapott borravalót a bankkártyás terminálon külön TIP-gyűjtőbe üti fel, így a pénztárgépbe nem kerül felütésre a bankkártyás borravaló. A cég egy külön pénzkazettába elkülönített készpénzt, a nap végén a pincérek megbízottja a bankkártyás zárószalagon lévő TIP- (borravaló) összeget kiveszi az elkülönített pénzkazettából, kiadási pénztárbizonylatot ír róla, majd a borravalót a pincérek szétosztják maguk között. A munkáltatónak nincs rálátása a szétosztásra (a készpénzes borravalóhoz kerül át az így felvett összeg, amivel saját maguk rendelkeznek a munkavállalók). A borravaló-kezelésről külön szabályzat kerül kibocsátásra, melyben ez az eset is leírásra kerül. A fent leírt esetben a bankkártyás borravaló egyrészt lehet a cégnek nem bevétele, illetve lehet-e járulékmentes, mint az elkülönítetten kezelt készpénzes borravaló? Amennyiben ez így megfelelő, a könyvelési tételeit is kérném megírni.
37. cikk / 3460 Borravaló utalással
Kérdés: Kisadózó taxis egyéni vállalkozó egy taxiszolgáltató társaság rendszerét használja. Az utasok kizárólag a társaság applikációjában regisztrált bankkártyával tudnak fizetni. A fuvardíjról az ügyfél kérésének megfelelően pénztárgépi nyugtát vagy számlát állít ki. Az utas a rendszeren keresztül az utazás befejezése után 30 napig tud borravalót adni. A sofőr a kapott borravalóról nem kap külön értesítést, azt saját maga tudja kigyűjteni. Hogyan történjen az utólag kapott borravaló szabályos bizonylatolása? Megfelelő-e az az eljárás, ha nap végén kigyűjti, és egy nyugtán (akár tételenként) beüti a pénztárgépbe?
38. cikk / 3460 Felnőttképzési tandíj átvállalása
Kérdés:
Ügyfelem kft.-ként átvállalta gyermeke (14 éves) felnőttképzési szerződésben foglalt tandíját. A gyermeknek nincs munkavégzésre irányuló jogviszonya a kft.-ben. Ezt a kifizetést hogyan kell könyvelni, számfejteni, milyen közterheket kell utána megfizetni?
39. cikk / 3460 Előző évi teljesítés számlájának könyvelése
Kérdés: Ha egy átutalásos számlán a kiállítás, a teljesítés és a fizetési határidő 2024. évi, de a számlán szerepel, hogy 2023. évi teljesítési időszakot számláztak ki, akkor helyesen járunk-e el, ha ezt a számlát a 2023. évre könyveljük úgy, hogy a teljesítés dátumát 2023. 12. 31-re könyveljük? Hogyan kell eljárni akkor, ha az előbbiekben leírt számlát készpénzben állították ki? Amennyiben az ilyen készpénzes számla egy támogatás elszámolásában szerepel, akkor hogyan kell helyesen kezelni, külön kitérve a támogatás elhatárolásának feloldására?
40. cikk / 3460 Osztaléktúlfizetés miatti követelés kezelése
Kérdés: Belföldi székhelyű gazdasági társaság tulajdonosa részére az előírt osztalék kifizetése során adminisztrációs tévedésből osztaléktúlfizetés történt, amelyet a társaság a mérlegben a tulajdonossal szembeni követelésként tart nyilván. A társaság tulajdonosa váratlanul elhalálozott, ezért az eljáró közjegyző a hagyatéki leltárba az örökösök társasággal szembeni tartozásaként (kötelezettségként) nyilvántartásba vette a társaság osztaléktúlfizetésből származó követelését. Megfelel-e a számviteli törvény előírásainak, ha a társaság az örökösökkel szembeni osztaléktúlfizetésből származó követelése után MNB+5%-os mértékű kamatkövetelést ír elő? E megoldásnál aggályos, hogy a közjegyző a kamatkövetelést nem vette nyilvántartásba, ezért a kamat értéke nem tekinthető az örökösök részéről elismert követelésnek, így annak adósságrendezési eljárás keretében történő behajtása is bizonytalan. Helyes-e az a megközelítés az örökösök relációjában az Szja-tv. 72. §-a alapján, hogy az osztaléktúlfizetésből származó követelésre felszámítandó kamatot kamatkedvezményből származó jövedelemnek tekintik, és az örökösök által történő visszafizetés időpontjáig adóztatják? E megoldásnál azt tartjuk aggályosnak, hogy az örökösök ténylegesen nem vették át a pénzeszközt.
