163 talált cikk a kártérítés kifejezésre

Kérdés: Kft. telket vásárol, rá társasházat épít, a ház elkészül, és most kerül sor a lakások értékesítésére. Az értékesítés áfaköteles. A társaság az adásvételi szerződések alapján kiállította a számlákat, és elszámolt a foglalókkal, illetve előlegekkel. A vevők az adásvételi szerződések birtokában tudják csak a vásárláshoz szükséges hitel konkrét ügyintézését megkezdeni, azaz az ellenértékkel még nem rendelkeznek, így a számlákat sem tudják kiegyenlíteni. Az eladó cégnek viszont most nagyon jelentős áfakötelezettsége keletkezett. Első kérdésünk: a társaságnak valóban ki kellett-e számláznia az adásvételi szerződések aláírásakor az ingatlanok ellenértékét, figyelembe véve, hogy a szerződések szerint a vevő a vételár maradéktalan kiegyenlítésével szerez csak tulajdonjogot? A földhivatali bejegyzéshez szükséges nyilatkozatot az eljáró ügyvéd csak abban az esetben adja ki a vevőnek, ha a vevő bemutatja az "utolsó vételárrész megfizetésére vonatkozó, a bank által cégszerűen aláírt fedezetigazolást". Második kérdésünk (kizárólag az áfa teljesítési dátumára értelmezve ezt a kérdést): a "régi" Áfa-tv.-ből egyértelműen levezethető volt, hogy a tulajdonjog átengedése keletkeztetett áfakötelezettséget (illetve a birtokba adás, ha az előbb következett be), továbbá az is megállapítható volt, hogy a tulajdonjog-fenntartásos értékesítéseknél a tulajdonba, ill. birtokba adásig megfizetett részletekre az előleg szabályait kellett alkalmazni. De hogyan kell ugyanezen helyzetet az új Áfa-tv. alapján értelmezni? A 10. § a), 10. § d), 55. § (1) és 58. § szakaszait tanulmányozva egyáltalán nem világos, hogy tulajdonjog-fenntartásos értékesítésnél az áfakötelezettséget lehet-e az egyes részletek esedékességéhez kötni? A leírtakat az áfa finanszírozása szempontjából tarthatatlannak ítélem! Áfa-tv. 55. §-ának (2) bekezdését is figyelembe véve Önök szerint mi lehet a fenti helyzetre a megoldás? Hogyan kellene szabályosan, de pénzügyileg sokkal kiegyensúlyozottabban eljárni? Harmadik kérdésünk: ha az adásvétel meghiúsul, az előlegszámlát az eredeti időpontra sztornírozni kell, a jóváírt összeget és annak áfáját viszont a számla kelte szerinti időszak áfabevallásában szerepeltethetjük? Ha foglalónál hiúsul meg a szerződés, akkor a foglaló marad áfás, vagy értékesítés hiányában "bánatpénz"-ként funkcionál, és így nem lesz áfás, tehát a foglaló számláját is helyesbíteni kell?

Kérdés: Kft. telket vásárol, rá társasházat épít, a ház elkészül, és most kerül sor a lakások értékesítésére. Az értékesítés áfaköteles. A társaság az adásvételi szerződések alapján kiállította a számlákat, és elszámolt a foglalókkal, illetve előlegekkel. A vevők az adásvételi szerződések birtokában tudják csak a vásárláshoz szükséges hitel konkrét ügyintézését megkezdeni, azaz az ellenértékkel még nem rendelkeznek, így a számlákat sem tudják kiegyenlíteni. Az eladó cégnek viszont most nagyon jelentős áfakötelezettsége keletkezett. Első kérdésünk: a társaságnak valóban ki kellett-e számláznia az adásvételi szerződések aláírásakor az ingatlanok ellenértékét, figyelembe véve, hogy a szerződések szerint a vevő a vételár maradéktalan kiegyenlítésével szerez csak tulajdonjogot? A földhivatali bejegyzéshez szükséges nyilatkozatot az eljáró ügyvéd csak abban az esetben adja ki a vevőnek, ha a vevő bemutatja az "utolsó vételárrész megfizetésére vonatkozó, a bank által cégszerűen aláírt fedezetigazolást". Második kérdésünk (kizárólag az áfa teljesítési dátumára értelmezve ezt a kérdést): a "régi" Áfa-tv.-ből egyértelműen levezethető volt, hogy a tulajdonjog átengedése keletkeztetett áfakötelezettséget (illetve a birtokbaadás, ha az előbb következett be), továbbá az is megállapítható volt, hogy a tulajdonjog-fenntartásos értékesítéseknél a tulajdonba, illetve a birtokbaadásig megfizetett részletekre az előleg szabályait kellett alkalmazni. De hogyan kell ugyanezen helyzetet az új Áfa-tv. alapján értelmezni? A 10. § a), 10. § d) pont, 55. § (1) bekezdés és 58. § szakaszait tanulmányozva egyáltalán nem világos, hogy tulajdonjog-fenntartásos értékesítésnél az áfakötelezettséget lehet-e az egyes részletek esedékességéhez kötni? A leírtakat, vagyis hogy az eladó kiszámlázza a teljes vételárat, miközben még az áfa összegének megfelelő részt sem kapja meg, az áfa finanszírozása szempontjából tarthatatlannak ítélem! Az Áfa-tv. 55. § (2) bekezdését is figyelembe véve, Önök szerint mi lehet a fenti helyzetre a megoldás? Hogyan kellene szabályosan, de pénzügyileg sokkal kiegyensúlyozottabban eljárni? Harmadik kérdésünk: ha az adásvétel meghiúsul, az előlegszámlát az eredeti időpontra sztornírozni kell, a jóváírt összeget és annak áfáját viszont a számla kelte szerinti időszak áfabevallásában szerepeltethetjük? Ha foglalónál hiúsul meg a szerződés, akkor a foglaló marad áfás, vagy értékesítés hiányában "bánatpénz"-ként funkcionál, és így nem lesz áfás, tehát a foglaló számláját is helyesbíteni kell?

Kérdés: A bt. egyedüli kültagja 2007-ben elhunyt. Sajnálatos módon 1 éven belül nem sikerült helyette új kültagot beléptetni. Az ügyvédtől kapott tájékoztatás alapján 2008. november 20-án megindult a társaság kényszer-végelszámolása. Ennek ténye és indoka a cégkivonaton feltüntetésre került. A bt. az elmúlt években veszteségesen üzemelt, az egyedüli beltag kölcsönnel finanszírozta a működését. Végelszámolás esetén a bt.-nek kötelezettsége nem maradhat. A 1,5 millió forint tagi kölcsön rendezésére milyen lehetőségek maradnak? A tag elengedi követelését? De akkor 21% illetéket, 4% különadót kell fizetnie. A végelszámolást átminősíti felszámolássá? Ami legalább 300 E Ft költséggel jár. Vagy 2007-ben az ügyvezető gépkocsijából elloptak társasági tulajdonba tartozó optikai anyagokat és árukat 1 millió Ft értékben. Az ellopott anyagokat, valamint a lejárt szavatosságú anyagokat a bt. 2,5 millió forint értékben rendkívüli ráfordításként számolta el. Mivel a kár gondatlanságból következett be, járható-e, hogy a beltag a tagi kölcsönnel megegyező összegű kártérítést fizet a bt.-nek, és így a követelés és a kötelezettség összevetésre kerül? Az illetéktörvény módosítása érinti-e az előbbiekben leírtakat? Van esetleg más megoldás is?

Kérdés: A 2006. évi V. törvény 110. §-ának (6) bekezdése szerint: a végelszámoló és a jogosult között létrejött megállapodás alapján mód van arra is, hogy a jogosult egyszeri visszatérítést kapjon. A jövőben felmerülő szavatossági kötelezettségre vonatkozó egyszeri visszatérítést kell-e számlázni, és hogyan kell könyvelni?

Kérdés: A 4060. számú kérdésre adott válaszban a végelszámolás befejezéséhez szükséges, a beltag által teljesített befizetést kártérítésnek minősítették, és egyéb bevételkénti könyvelést írtak. A Cégtörvény 108. §-ának (1) bekezdése szerint a végelszámoló a hitelezők követeléseinek a rendezéséhez hiányzó összeg befizetésére nem csak a bt. beltagját, hanem a tagokat (a részvényeseket) is köteles felszólítani. Tehát a mögöttes felelősséggel nem rendelkező kft.-tagokat, a bt. kültagját, az rt. részvényeseit is fel kell szólítani a hiányzó összeg 30 napon belül történő befizetésére. Ha a mögöttes felelősséggel nem rendelkező tagok eleget tesznek a felszólításnak, akkor az így befizetett összeget is kártérítésként kell kezelni?

Kérdés: Húsfeldolgozó cég vagyunk, disztribútor céggel szállíttatjuk az árut a vevőhöz. A szállító cég raktározza is az árut saját raktárában. Nemrégen leltároztak, és megállapították, hogy több termékből hiányuk van. Könyvvizsgálónk szerint áfás számlát kell kibocsátanunk, a szerződés erre vonatkozó pontjának értelmezése szerint. A szállító cég szerint kártérítés. A szerződés idevonatkozó része szerint: "A vállalkozó teljes anyagi felelősséggel tartozik az árunak saját raktárában történő átvételétől a vevők részére történő igazolt átadásáig. .... Teljes felelősséggel tartozik az áru elvesztése, megsemmisülése ... miatt a megrendelőt ért minden kárért...".

Kérdés: Az rt. nagy értékű tárgyi eszközt vásárolt. Az utólagos szakértői vélemény alapján a beszerzési ár meghaladta a piaci árat. Így az Szt. 53. §-a alapján terven felüli értékcsökkenést kell el számolni. El lehet-e határolni az így elszámolt terven felüli értékcsökkenést a futamidő arányában?

Kérdés: A betéti társaság végelszámolással megszűnik. A társaságnak pénzeszköze nincs, adótartozását (a beltag járulékait) csak a beltag tulajdonostól kapott pénzből tudja kifizetni. A beltag által befizetett összeg tagi kölcsönnek minősül-e? Ha igen, és mivel visszafizetésre nem számíthat, elengedettnek kell-e tekinteni? Fennáll-e az illetékfizetési kötelezettség?

Kérdés: A 3840. kérdésre adott válaszhoz kapcsolódóan kérdezem. Amennyiben a pénztáros és a társaság írásban megállapodik, hogy a pénztárhiányt a pénztáros havi részletekben, kamat felszámítása nélkül megtéríti a társaságnak, kell-e alkalmazni az Szja-tv. 72. §-át? Keletkezik-e a pénztárosnál kamatkedvezményből származó jövedelem? A pénztáros által megfizetett, vagy a fizetendő összeget kell egyéb bevételként elszámolni?

Kérdés: Cégünk étkeztetéssel foglalkozik. A konyhára belépett munkavállalók munkaruhát kapnak, amelynek a kihordási ideje 12 hónap. A munkaruhát készletre vesszük, majd a raktárból történő kiadáskor költségként számoljuk el. Ha a munkavállaló hamarabb kilép, mint ahogyan a kihordási idő lejár, a cégnek a hátramaradó időre jutó munkaruhaköltséggel meg kell-e terhelnie a munkavállalót? Mi a teendő abban az esetben, ha a munkavállalónak annyi tartozása van, hogy a munkaruha-tartozást tőle már nem lehet levonni? Kérem a könyvelési tételeket is!