2 cikk rendezése:
1. cikk / 2 Magáncélú telefon költségvetési szervnél
Kérdés: A Számviteli Levelek 146. számában a 2976. kérdésre adott válaszban az olvasható, hogy a tételes kigyűjtéssel megállapított magáncélú használat esetén, amennyiben a magánszemély(ek) részére kiszámlázott ellenérték eléri vagy meghaladja az adott telefonszámla teljes összegének 30 százalékát, akkor az adóalany a felszámított áfa teljes összegét levonásba helyezheti, ha egyébként csak adóköteles tevékenységet végez. Költségvetési szervünk részéről az a kérdés merült fel, ha alaptevékenységünk tárgyi adómentes, és mellette van adóköteles tevékenységünk (azonban nem kell alkalmaznunk az arányosítás szabályait), akkor nem helyezhetjük levonásba a magánhasználat utáni áfát?
2. cikk / 2 Cégtelefon magáncélú használata
Kérdés: A vezetékes telefon esetében társaságunknál egy kód segítségével elkülöníthető a magánbeszélgetés, illetve egyes területeken kézi nyilvántartás (önbevallás) alapján. Ezt a beszélgetést kiszámlázzuk a dolgozók részére. Az új szabályozás értelmében a juttatás összegének megállapításához a nem forgalomarányos kiadásokat is meg kell osztani, és azt figyelembe kell venni a juttatás összegénél. Ez azt jelenti, hogy mivel csak a beszélgetések díját számlázzuk ki a dolgozóknak, a nem forgalomarányos költségek magáncélú hányada után keletkezik adófizetési kötelezettségünk? A nem forgalomarányos kiadások között szerepelnek olyan kiadások is, amelyekhez nem kapcsolódhat magáncélú felhasználás (pl. PTT, adapter). Ezeket is meg kell osztani? Ha nincs részletes számlám, és a 20%-kal határozom meg a juttatás összegét, csak akkor mentesülök az adófizetési kötelezettség alól, ha legalább ezt az összeget kiszámlázom? Ha ennél kevesebb kerül kiszámlázásra a dolgozók felé, ezt ebben az esetben nem vehetem figyelembe a juttatás összegének megállapításánál? Ha rendelkezem részletes számlával, akkor viszont igen?