2 cikk rendezése:
1. cikk / 2 Nyugta helyett pénzmozgásbizonylat
Kérdés: A cég, melyet könyvelek, hímzett terítők, párnák, ruhák (új és használt) értékesítésével foglalkozik (árrésadózást alkalmazva). Pénztárgép használatára vagyunk kötelezettek. Főként külföldről érkező turisták vásároltak nálunk, bankkártyás fizetéssel. Eddig az volt a gyakorlat, ha a vevő számlát kért, akkor is beütöttük a pénztárgépbe azt (a pénztárgépes nyugtát a könyvelés részére átadott példányhoz tűztük). A bankkártyás vásárlásokat egy külön gyűjtőbe rögzítettük, de számlakérés esetén az ellenértéket is beütöttük. 2020. 07. 01-től milyen gyakorlatot kövessünk, hogy a kétszeres adatszolgáltatási problémát elkerüljük? Ha a vevő készpénzzel/vagy bankkártyával fizet, a vevő adóalany és számlát kér, be kell-e ütnünk a pénztárgépbe a számla ellenértékét? (Külön gyűjtőbe üssük, a számla készpénzes ellenértékét külön kasszába tegyük?)
2. cikk / 2 Kedvezmény bankkártyás fizetés esetén
Kérdés: A társaság hirdetési felület értékesítésével foglalkozik. A lakossági hirdetések (ingó, ingatlan stb.) értékét az ügyfelek több módon rendezhetik, készpénzzel, SMS-sel, bankkártyával. A lehetőségek közül az SMS-sel való fizetés népszerű az ügyfelek körében, viszont ez a legdrágább fizetési mód, hiszen a szolgáltatók a beszedett díjak 60-65%-át megtartják. Társaságunk szeretné, ha az ügyfelek többsége a bankkártyás fizetési módot választaná, ezért annak bruttó árából 10% kedvezményt kívánunk adni. Ezt a kedvezményt mindenki megkapná, aki bankkártyával fizet, a hirdetés nagyságától, értékétől függetlenül. A fizetési kedvezmény csökkenti-e az áfaalapot? Vagy azt a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között, esetleg rendkívüli ráfordításként kell elszámolni? Megteheti-e a társaság, hogy a hirdetések tarifaárait kétféle módon állapítja meg és teszi közzé a partnerek számára?