Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2001. október 25-én (20. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 394

[…] oszlopába kerülő adatok, illetve nem jelentős összegű hiba esetén a társaságiadó-alapot növelő-csökkentő tételek főkönyvi számlákkal (esetleg főkönyvi kivonattal) alátámasztottak legyenek. Az új Szt. 19. §-a (3) bekezdésében adott előírásból következik, a számviteli elszámolásokban "a mérlegkészítés napjáig megismert és nem vitatott, nem fellebbezett, illetve jogerőssé vált megállapítások miatti" módosításokat rögzíteni kell és be kell mutatni. Ez az előírás független attól, hogy jelentős összegű vagy nem jelentős összegű hibáról van szó. Így a tárgyévre vonatkozóan könyvelni, az üzleti év beszámolójának mérlegében és eredménykimutatásában szerepeltetni kell azoknak a hibáknak és hibahatásoknak az értékeit, amelyeket a befejezett önellenőrzés jegyzőkönyve tartalmazott (a hiba összege, eredményre, saját tőkére, eszközökre-forrásokra gyakorolt hatása megállapítható), a befejezett adóellenőrzés jegyzőkönyve, határozata tartalmazott és a mérlegkészítés időpontjáig jogerőre emelkedett, illetve azt a vállalkozó a mérlegkészítés időpontjáig megismerte, elfogadta, nem vitatta, a határozat vonatkozó részét nem fellebbezte meg. Nagyon lényeges ez utóbbi előírás, hiszen abból az is következik, hogy a mérleg fordulónapjáig befejezett adóellenőrzés által tett – a vállalkozó által elfogadott – megállapításokat a vállalkozónak már akkor rögzítenie kell könyvvitelében, be kell mutatnia beszámolójában, amikor a határozat még meg sem született. A hivatkozott előírás alapján az üzleti év mérlegfordulónapjáig befejezett adóellenőrzésnél az adóhatóság jogerős II. fokú határozatát még akkor is könyvelni kell, ha a megállapítás jogalapját a bíróság előtt vitatják. A bírósági kereset benyújtásának, továbbá az adóhatóság halasztott fizetésre vonatkozó hozzájárulásának a számviteli elszámolásokban nincs halasztó hatálya. Itt jegyezzük meg, a megállapított hibák, hibahatások könyvelésében nincs eltérés annak függvényében, hogy azt önellenőrzés vagy adóellenőrzés keretében tárták fel. Amiben eltérés van, az a következmény. Önellenőrzés esetén általában önellenőrzési pótlékot, adóellenőrzés esetén adóbírságot, késedelmi pótlékot, esetleg mulasztási bírságot kell megállapítani és könyvelni az önellenőrzéssel egyidejűleg, illetve az adóhatósági határozat jogerőre emelkedése időpontjában, tehát nem az ellenőrzés időszakára visszamenőlegesen. Az önellenőrzési pótlékot, adóbírságot, késedelmi kamatot, mulasztási bírságot egyéb ráfordításként kell az új Szt. 81. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján elszámolni. Hiba: Decemberben visszaigényeltük az áfát, de csak januárban lehetett volna. Az adózó tehát decemberben a visszaigényelhető összegnél magasabb összeget igényelt vissza. A hiba elkövetése történhetett úgy, hogy az adózó könyvviteli elszámolásai során nem hibázott, de az adóbevallásában attól eltérően magasabb értéket állított be, az adózó könyvviteli elszámolásai során hibázott és az adóbevallásában a könyvviteli elszámolásában szereplő értékek jelentek meg. Az előző esetben a hibát az adóbevallásban kell helyesbíteni, az a könyvviteli nyilvántartásokban rendezést nem igényel. A második esetben a könyvviteli elszámolások helyesbítéséhez kapcsolódik az adóbevallás helyesbítése is. A kérdező elmondta azt is, a konkrét problémát egy folyamatos szolgáltatásra (mért adatok alapján közüzemi szolgáltatásra) vonatkozó számla könyvelése idézte elő. A közüzemi szolgáltatást ténylegesen például november 15-től december 15-ig vette igénybe. A kapott számla alapján viszont az ellenértéket január 15-ig kell megfizetni. Az adózó ezt a számlát december hónapra a következő tétellel könyvelte: T 51-53, 466 – K 454-456, bár az áfa csak január hónapban igényelhető vissza. A helyesbítés első lépése a hibás tétel stornírozása: T 454-456 – K 51-53, 466, majd a helyes tétel könyvelése (a levonható áfának különféle egyéb követeléskénti elszámolásával): T 51-53, 368 – K 454-456. A levonható áfa fizetendő áfát csökkentő tételkénti, illetve visszaigényelhető áfakénti – adóbevallásba történő – beállításakor a különféle egyéb követeléskénti elszámolás megszüntetésének könyvelési tétele: T 466 – K 368. Hiba: A le nem vont 3 százalék egészségbiztosítási és 7 százalék nyugdíj-biztosítási járulék, amelyet a dolgozóval már nem lehet elszámolni. Az adózó nem tett eleget kötelezettségének, mert a dolgozónak fizetett összegből nem vonta le a jogszabály alapján a dolgozót terhelő járulékokat. Így a hibából eredően az adózó az indokoltnál magasabb jövedelmet fizetett ki a dolgozónak, az indokoltnál alacsonyabb egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási járulékot fizette be. Amennyiben a különbözet a dolgozóval szemben érvényesíthető lenne, akkor a könyvelési tétel: T 471 (381) – K 473. Mivel erre nincs lehetőség, a különbözetet a járulék befizetési kötelezettségkénti előírásával (bevallásával) egyidejűleg az új Szt. 81. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a hibafeltárás évének egyéb ráfordításai között – elkülönítetten – kell elszámolni. A Tao-tv. 8. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint kell az így elszámolt összeget az adózás előtti eredményt növelő tételként figyelembe venni. Hiba: Téves levonás miatt szja-hiány, amelyet a dolgozóval már nem lehet megtéríttetni. Az adózó nem tett eleget kötelezettségének, mert a dolgozóknak kifizetett összegből a törvényes előírásoknak megfelelő összegű személyi jövedelemadó-előleget nem vonta le. Így a hibából eredően az adózó az indokoltnál magasabb jövedelmet fizetett ki a dolgozóknak, az indokoltnál alacsonyabb összegű szja-előleget fizetett be. Ha a különbözet a dolgozóval szemben érvényesíthető lenne, akkor a könyvelési tétel: T 471 (381) – K 462. Mivel erre már nincs lehetőség, a különbözetet az adófizetési kötelezettségkénti előírással (a bevallással) egyidejűleg az új Szt. 81. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a hibafeltárás évének egyéb ráfordításai között – elkülönítetten – kell elszámolni, az adózás előtti eredményt növelő tételkénti figyelembevételénél a Tao-tv. 8. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint kell eljárni. Hiba: Munkaadói járulék hiányának elszámolása. Az adózó a munkaadói járulékfizetési kötelezettségének nem tett eleget, mert kevesebb járulékot számolt el (vallott be). Az új Szt. 79. §-ának (4) bekezdése szerint a munkaadói járulékot a személyi jellegű ráfordítások között kell – bérjárulékként – elszámolni. Könyvelési tétel: T 563 – K 463 A hibából eredően az adózó  […]