Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2003. október 30-án (70. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1454

[…] elsődlegesen megállapítani, majd azt a könyv szerinti árfolyamán az egyéb ráfordítások között könyvelni (T 8662 – K 317). Az előbbiekből következik, ha a devizakövetelések korábban elszámolt értékvesztését visszaírják, mert a vevő, az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a devizakövetelés könyv szerinti értékét, akkor a devizában meghatározott, visszaírandó összeget forintra átszámítani a devizakövetelés könyv szerinti árfolyamán kell (függetlenül az értékvesztés elszámolásakor alkalmazott devizaárfolyamtól), ezt a forintösszeget kell az egyéb bevételek növekedéseként elszámolni (T 317 – K 9662). Amennyiben a devizakövetelés behajthatatlanná válik, azt a könyv szerinti árfolyamon kell hitelezési veszteségként az egyéb ráfordítások között elszámolni (T 8691 – K 317). Ha a devizakövetelést elengedik (az adóssal, a vevővel közösen aláírt megállapodás devizában meghatározott összeg elengedéséről szól), akkor az elengedett devizakövetelést a könyv szerinti árfolyamon kell a rendkívüli ráfordítások között elszámolni (T 8893 – K 317). Devizában adott előleg Gyakran előfordul, hogy a társaság a külföldi szállítónak devizában előleget ad. A devizában adott előleget devizakövetelésként [az Szt. 60. §-ának (1) bekezdése] az előleg folyósításakori választott devizaárfolyamon kell kimutatni. Így, ha az előleg folyósítása a devizaszámláról történik (T 35 – K 386), akkor a 386. számlán árfolyam-különbözet lehet, a deviza tényleges (könyv szerinti) árfolyama és folyósításkori árfolyama eltéréséből adódóan (T 386 – K 9762 vagy T 8762 – K 386). Ha a társaság devizahitelből folyósítja közvetlenül az előleget devizában (T 35 – K 444, 445, 452), akkor a devizakövetelést is és a devizakötelezettséget is a deviza folyósításkori választott árfolyamán kell forintra átszámítva kimutatni. Ha a devizában adott előleget a külföldi szállító által teljesített áruszállítás, szolgáltatás számlázott értékébe beszámítják, a beszámítás a devizaelőleg könyv szerinti árfolyamán történik (T 454 – K 35). Mivel a szállítóval szembeni devizakötelezettséget a szerződés szerinti teljesítéskori árfolyamon kell felvenni, a devizaelőleg beszámításakor a szállítói számlán bizonyára lesz árfolyam-különbözet, a 454. számlán a beszámított deviza, mint kötelezettség könyv szerinti árfolyama és a beszámított devizaelőleg könyv szerinti árfolyama eltéréséből adódóan (T 454 – K 9762 vagy T 8762 – K 454, meghatározott esetekben: T 454 – K 11, 16 vagy T 11, 16 – K 454). Ha a külföldi szállító a szállítónak devizában adott előleget visszafizeti, a visszafizetett előleget devizabevételként a visszafizetéskori választott devizaárfolyamon kell könyvelni (T 386 – K 35). Mivel a visszafizetéskori devizaárfolyam általában eltér a devizaelőleg könyv szerinti árfolyamától, a 35. számlán mutatkozó árfolyam-különbözetet is el kell számolni (T 35 – K 9762 vagy T 8762 – K 35). A devizában adott előlegnél az értékvesztés elszámolása, illetve annak visszaírása, mérleg-fordulónapi értékelése, behajthatatlanná válásának, elengedésének elszámolása – értelemszerűen – megegyezik a vevővel szembeni devizakövetelésnél leírtakkal. Szállítóval szembeni devizakötelezettség A vállalkozásoknál legjellemzőbb kötelezettség a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz kapcsolódó kötelezettség. Amennyiben az ellenértéket devizában határozták meg és számlázták, akkor a beszerzésként, a költségként, ráfordításként és kötelezettségként elszámolandó forintösszeget a számlában szereplő devizaértéknek a szerződés szerinti teljesítéskori választott árfolyamán kell meghatározni [T 11, 16, 21-22, 26-28, 51-53, 81-84, 86 – K 45, 1000 euró, teljesítéskori árfolyama 255 Ft/euró]. Azonban itt is meg kell jegyezni, hogy a devizakötelezettséget nemcsak forintban, hanem devizában is nyilván kell tartani, a devizakötelezettségben bekövetkezett változásokat a nyilvántartásban rögzíteni kell. Ki kell mutatni a kötelezettség keletkezésekor, illetve a kötelezettség fennállása, törlesztése alatt alkalmazott tényleges devizaárfolyamokat is úgy, hogy azokból a mindenkori aktuális könyv szerinti devizaárfolyam megállapítható és utólag is ellenőrizhető legyen. A külföldi szállítóval szembeni kötelezettség kiegyenlítésekor figyelembe veendő devizaárfolyamot az határozza meg, hogy milyen pénzügyi forrásból történik a kötelezettség kiegyenlítése. Ha a devizakötelezettség kiegyenlítése a devizaszámláról történik, akkor a deviza tényleges árfolyama határozza meg a devizakötelezettség forintértékét csökkentő összeget [T 45 – K 386, 1000 euró, tényleges árfolyam 258 Ft/euró]. A kiegyenlítéskor a 45. számlán mutatkozó egyenleget árfolyamnyereségként, illetve árfolyamveszteségként (példánkban 3 ezer forintot árfolyamveszteségként) kell általában elszámolni. Abban az esetben azonban, ha a devizakötelezettség üzembe nem helyezett beruházáshoz, vagyoni értékű jog beszerzéséhez kapcsolódik, és a devizaszámlán annak fedezetére devizakészletet nem különítettek el [Szt. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja], akkor a devizakötelezettség-számlán mutatkozó árfolyam-különbözettel a beruházás, a vagyoni értékű jog bekerülési értékét kell módosítani [T 11, 16 – K 45 vagy T 45 – K 11, 16]. Ha a devizakötelezettség kiegyenlítése az elszámolási betétszámláról történik úgy, hogy a devizát forintért megvásárolják, akkor a ténylegesen forintban fizetett összeg határozza meg a devizakötelezettség forintértékét csökkentő összeget (T 45 – K 384). A kiegyenlítéskor a 45. számlán mutatkozó egyenleget – az előbbiek értelemszerű alkalmazásával kell – árfolyamnyereségként, illetve árfolyamveszteségként, vagy a beruházás, a vagyoni értékű jog bekerülési értékét módosító tételként elszámolni. Ha a devizakötelezettség közvetlen kiegyenlítésére devizahitelt vesznek igénybe, akkor az Szt. 60. §-ának (1) bekezdése alapján a devizahitelt a folyósításkori választott devizaárfolyamon kell felvenni, és így ez a devizaárfolyam határozza meg a devizakötelezettség forintértékét csökkentő összeget [T 45 – K 444, 445, 452]. A devizakötelezettség számlán a devizahitellel történt kiegyenlítést követően mutatkozó árfolyam-különbözetet az előbbiekben leírtak szerint kell elszámolni. Amennyiben a devizaeszközöket, a devizakötelezettségeket az Szt. 60. §-ának (2) bekezdése szerint a mérleg-fordulónapon értékelni kell, akkor a devizakötelezettség mérleg-fordulónapi értékeléséből adódó különbözetet, ha a devizakötelezettség az Szt. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja szerinti üzembe nem helyezett beruházáshoz, vagyoni értékű jog beszerzéséhez kapcsolódik, akkor azt a beruházás, a vagyoni értékű […]