Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2004. február 19-én (77. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1594

[…] költségtérítés, kizárólag munkaviszonyban állók számára. A kormányrendelet előírja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkába járás költségét, a következők szerint: Munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről (akár külföldről is) történő napi munkába járás és a hétvégi hazautazás. A napi munkába járás alatt a magánszemély állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazást kell érteni. Ha a magánszemély ideiglenesen munkavégzési célból a munkahelyével azonos helységbe költözik, illetőleg annak közelébe, akkor onnan az állandó lakóhelyre történő hetente egyszeri oda- és visszautazás számít hétvégi hazautazásnak. A munkáltató a mozgáskorlátozottak esetében a munkahely közigazgatási határon belül történő megközelítését is munkába járásnak minősítheti. A kormányrendelet szerint saját gépjárművel történő munkába járás címén annak a munkavállalónak jár költségtérítés, akinek az állandó vagy ideiglenes lakóhelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz, aki a munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem, vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni, aki mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni. Az utóbbi esetben a költségtérítés akkor is adható, ha a magánszemély a közigazgatási határon belül lakik. Ha a munkáltató a munkavállalója részére saját – vagy házastársa tulajdonában lévő – gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén kilométerenként 3 forintot ad, akkor a munkában töltött napokra, legfeljebb a magánszemély munkahelye és lakása közötti oda-vissza út figyelembevételével számított összeget a magánszemély jövedelmének megállapításakor nem kell figyelembe venni. Erről az összegről nem kell igazolást adni, adatot szolgáltatnia, és nem kell bevallani […]