Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2004. július 22-én (87. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1785

[…] aki a közvetlen önköltséget majd ténylegesen megállapítja. Kalkulált haszon A törvényi előírás abból indul ki, ha a szerződés szerinti termék elkészült, a szolgáltatást ténylegesen elvégezték, akkor az áfa nélküli eladási árból a kalkulált haszonnak megfelelő összeget levonva a közvetlen önköltséget kapjuk meg. (Valójában az önköltség típusú árképzés fordítottjáról van szó: a közvetlen önköltség számított értékére rátéve a kalkulált hasznot, fedezeti hányadot, állapítható meg az ár!) A kalkulált haszon – az előbbiekből következően – a közvetlenül el nem számolható költségekre (üzemi, vállalati általános költségekre, a forgalmazási költségekre), továbbá az egyéb bevételeket, a pénzügyi műveletek bevételeit, a rendkívüli bevételeket meghaladó egyéb ráfordításokra, pénzügyi műveletek ráfordításaira, rendkívüli ráfordításokra, valamint a társasági adóra, az adózott eredményre kell, hogy fedezetet nyújtson. Fontos hangsúlyozni, hogy a kalkulált haszon nem egyenlő a nyereséggel, annál többnek kell lennie. Nyilvánvaló, hogy a kalkulált hasznot minden egyes értékesítésre kerülő termék, szolgáltatás esetében általában külön-külön nem lehet megállapítani (legfeljebb akkor, ha minden termék, szolgáltatás eladási árát tételesen, a közvetlen önköltség alapján határozzák meg). Ezért az adott üzleti év számviteli politikájának elfogadásakor a számviteli politikában kell rögzíteni – az előző év tényleges adatai figyelembevételével – termékenként, termékcsoportonként, szolgáltatásfajtánként a kalkulált haszonnak az áfa nélküli eladási árhoz viszonyított mértékét, mértékeit. Hogyan lehet a kalkulált hasznot az előző év költségadatai alapján meghatározni, ha nincs tételes ármeghatározás? Nyilvánvalóan csak közelíteni lehet, ha viszonylag egyszerű módon akarjuk meghatározni. Az Szt. előírásai alapján – többek között – külön-külön főkönyvi számlán könyvelni kell az anyagköltséget, a bérköltséget, a személyi jellegű egyéb kifizetéseket, a bérjárulékokat, valamint az értékesítés nettó árbevételét. A kalkulált haszon meghatározásához azonban ez még nem elegendő. Külön kell könyvelni a termelőmunkát végzők (a fizikai dolgozók) bérköltségét, személyi jellegű egyéb kifizetéseit, bérjárulékait, valamint a saját termelésű készletek, nyújtott szolgáltatások eladási árát (árbevételét). Ha ismert a saját termelésű készletek, nyújtott szolgáltatások árbevétele, amelyet csökkenteni kell az árbevétel azon részével, amely az árbevételben érvényesített közvetített szolgáltatások, alvállalkozói teljesítmények fedezete, az így korrigált árbevétel, csökkentve = az anyagköltséggel (mint közvetlenül elszámolt anyagok értéke), = a termelőmunkát végzők bérköltségével, személyi jellegű egyéb kifizetéseivel, bérjárulékaival (mint közvetlen bérek és annak járulékai), a különbözet a kalkulált haszon tömege, amelyet a korrigált árbevételhez viszonyítva kapjuk meg a kalkulált haszon mértékét. Az így kiszámított kalkulált haszon mértékét célszerű differenciálni, a nagyobb anyagfelhasználással járó termékeknél az átlagosnál alacsonyabb mértékben, míg a munkaigényesebb termék-előállításnál, illetve a szolgáltatásnyújtásnál az átlagosnál magasabb mértékben a kalkulált hasznot meghatározni. A még várhatóan felmerülő költségek, teljesítési fok Ha a szerződés (a megrendelés) szerinti termék még nem készült el teljesen, a megrendelt szolgáltatást még nem teljesítették a szerződésnek megfelelően, azaz a termék, a szolgáltatás befejezetlen termelésnek minősül, az eladási árból történő közvetlen önköltség-meghatározás csak korlátozottan érvényesülhet. Az Szt. előírásai szerint ez esetben a szerződés (a megállapodás) szerinti teljesítés érdekében szükséges, még várhatóan felmerülő költségeket külön meg kell határozni. A szerződés szerinti teljesítés érdekében a jövőben felmerülő, szükséges költségeket tételesen nagyon nehéz […]