Deviza értékesítése határidős árfolyamon


Társaságunk árbevételének többsége exportból származik. Az árbevétel, de a nyereség nagyságrendjét jelentősen befolyásolja a deviza árfolyamának alakulása. A kedvező árfolyam elérése érdekében a várható exportból befolyó devizát – olyan időpontban, amikor úgy ítéljük meg, hogy a határidős árfolyam kedvezőbb, mint a várható tényleges árfolyam – határidősen eladjuk. Például jelenleg az euró árfolyama 250 Ft. 2006 februárjában várható 1 millió eurós bevételt határidősen eladjuk 255 Ft/euró árfolyamon. Milyen ügyletről van szó ebben az esetben, ha az export folyamatos és nagyságrendje is stabil? A 2005. évi beszámoló készítése során van-e teendő? Mit kell könyvelni, ha a határidős ügyletet ellenügylet kötésével 2005-ben lezárjuk, és a lezárás nyereséggel jár?


Megjelent a Számviteli Levelekben 2005. április 14-én (104. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2130

[…] kérdésből az következik, hogy nem leszállítási, hanem elszámolási határidős ügyletről van szó. (Csak elszámolási ügyletet lehet a lejárati idő előtt tőzsdén kötött ellenügylettel lezárni.) Az elszámolási határidős ügylet áru, pénzügyi instrumentum előre meghatározott jövőbeni időpontban, előre meghatározott kötési áron (árfolyamon) történő adásvételére vonatkozik, amely az ügylet zárásakor nem az ügylet tárgyának átadásával, és a kötési ár pénzügyi rendezésével, hanem az ügylet tárgyának záráskori piaci ára és a kötési ár közötti különbözetnek a felek közötti pénzügyi rendezésével teljesül. Az árkülönbözetet az eladó fizeti a vevőnek, ha a záráskori piaci ár a kötési árát meghaladja, ellenkező esetben a vevő fizet az eladónak. Amennyiben az elszámolási határidős ügyletet a tőzsdén bonyolítják, akkor a napi piaci ár és a kötési ár közötti különbözetet a következők szerint kell elszámolni. Ha a napi elszámolóár magasabb, mint a kötési ár, akkor = az eladó fizet árkülönbözetet (T 367 – K 384), illetve a korábban befizetett árkülönbözet miatti követelését erre az összegre egészíti ki (T 367 – K 384 vagy T 384 – K 367), = a vevő kap árkülönbözetet (T 384 – K 477), illetve a korábban kapott árkülönbözet miatti kötelezettségét erre az összegre egészíti ki az eladó (T 384 – K 477 vagy T 477 – K 384); alacsonyabb, mint a kötési ár, akkor = a vevő fizet árkülönbözetet (T 367 – K 384), illetve a korábban befizetett árkülönbözet miatt követelését erre az összegre egészíti ki (T 367 – K 384 vagy T 384 – K 367), = az eladó kap árkülönbözetet (T 384 – K 477), illetve a korábban kapott árkülönbözet miatti kötelezettségét erre az összegre egészíti ki a vevő (T 384 – K 477 vagy T 477 – K 384). Az elszámolási határidős ügylet zárásakor (lejáratakor, ellenügylet kötésekor): ha a piaci ár (elszámolóár) magasabb, mint a kötési ár = a vevő a kapott árkülönbözetet elszámolja a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között (T 477 – K 9772), = az eladó a fizetett árkülönbözetet elszámolja a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között (T 8772 – K 367); ha a piaci ár (elszámolóár) alacsonyabb, mint a határidős kötési ár = a vevő a fizetett árkülönbözetet elszámolja a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között (T 8772 – K 367), = az eladó a kapott árkülönbözetet elszámolja a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között (T 477 – K 9772). Az elszámolási határidős ügyletek esetében akkor is van feladat, ha az ügylet a mérlegfordulónapig nem zárult le. Ha az elszámolási határidős ügylet zárása a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között megtörtént, az ügylet eredménye pénzügyileg is realizált, és a záráskori piaci ár (elszámolóár) magasabb, mint a határidős kötési ár = a vevő a kapott árkülönbözetnek a tárgyévre időarányosan jutó összegét […]
 
Kapcsolódó címkék:  
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.